Az egész világ ölbe tett kézzel nézi, ahogy végbemegy a népirtás

szerző
Urfi Péter
publikálva
2017. szept. 09., 22:43
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mindenki tudja, hogy tömegesen gyilkolják a rohingjákat Mianmarban, de senki nem lép közbe.

Van egy népcsoport, amelyet évtizedek óta vallási és etnikai alapon üldöznek. Az állam megvonta tőlük az alapvető jogaikat. Nagy részüket táborokba zárta. Kitiltotta a külső megfigyelőket, a segélyszervezeteket, a sajtót, vagyis mindenkit, aki ellenőrizni tudta volna az eseményeket. Aztán elkezdődött a gyilkolás.

Mivel senki nem mehet be katonai kíséret nélkül Mianmar részben rohingják által lakott, Rakhine nevű tartományába, ezért nem sokat tudunk róla, mi zajlik ott. De ha a fenti tényeket nézzük – amelyeket még a mianmari kormány sem cáfol –, akkor nem sok kétségünk lehet róla, hogy ugyanazt látjuk, mint Ruandában, Boszniában és Szudánban: népirtást.

Menekülés közben lelőtt rohingják

Menekülés közben lelőtt rohingják

Fotó: MTI/EPA

A korábban Burmaként ismert ország 135 etnikai csoportot tart számon, amelyek közül többnek saját gerillahadserege küzdött a hosszú katonai diktatúra ellen. A rohingják nem voltak köztük: őket ugyanis nem ismeri el kisebbségként az állam, és fegyvert sem fogtak egészen a közelmúltig. A 20. század második felében kevés népcsoport szenvedett annyit, mint ők – a történetükről lásd bővebben négy évvel ezelőtti cikkünket.

Mianmarban véget ért a katonai diktatúra, és tavaly óta a junta korábbi esküdt ellensége, a Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Kji államtanácsosként vezeti a kormányt. A tábornokok viszont továbbra is irányításuk alatt tartják a hadsereget és a rendfenntartó erőket, illetve a legtöbb elemző szerint voltaképpen az egész országot. A nyugati sajtóban és politikában sok szó esik róla, hogy mit tehetne a sokáig hősként ünnepelt Szú Kji a rohingják érdekében, hogy mekkora a mozgástere valójában, de az ő személyes szégyene, erkölcsi bukása sokadlagos kérdés.

Aung Szan Szú Kji fényképe egy marokkói tüntetésen

Aung Szan Szú Kji fényképe egy marokkói tüntetésen

Fotó: MTI/EPA

A legfontosabb feladat egyszerűnek tűnik: a nemzetközi közösségnek meg kellene akadályoznia, hogy legyilkolják és elüldözzék a rohingjákat.

Belülről ugyanis nem sokat lehet várni: a buddhista többségű, 50 milliós országban évtizedek óta megy a durva gyűlöletkampány az egymillió muszlim rohingja ellen. Nagyjából ugyanazokkal a panelekkel, mint amivel a magyar kormány uszít a migránsok ellen: el akarják pusztítani a kultúránkat, tele akarják szülni az országunkat, fosztogatnak és megerőszakolják az asszonyainkat, mert más a vallásuk és más a vérük. A buddhista szerzetesek az egyik fő forrásai a gyűlöletkampánynak, míg más buddhisták, egy kevésbé hallható kisebbség védelmezni próbálja őket (lásd a Guardian kis dokumentumfilmjét). Összességében viszont nem lehet arra számítani, hogy jelentős politikai és társadalmi csoportok kiállnának a rohingják mellett – vagy azért, mert nem is akarnak, vagy azért, mert nem mernek. Ráadásul az elmúlt pár évben az eddig békés, de elkeseredett rohingják is megszervezték a maguk szabadcsapatait, és ez is csak mélyíti a konfliktust: egy rendőrök elleni támadásuk szolgált indokként a mostani mészárláshoz.

A nemzetközi politikának azonban meglennének az eszközei, hogy megfékezze azt. Mianmar örökös urai, a tábornokok nem véletlenül engedtek utat a demokráciának, legalább a felszínen: így szabadultak meg ugyanis a nemzetközi szankcióktól. Ha ezekkel fenyegetnék őket, rögtön meggondolnák, folytassák-e a gyilkolást.

Úton Bangladesbe

Úton Bangladesbe

Fotó: MTI/AP

A másik lehetőség ennél is radikálisabb: a beavatkozás, ha szükséges, akkor fegyverrel. Ilyen lépések kezdeményezésére az ENSZ-nek van felhatalmazása, ha emberiesség elleni bűntettel vagy népirtással találkozik. Adama Dieng, az ENSZ-főtitkár népirtás megelőzéséért felelős különleges tanácsadója már februárban, vagyis jóval a konfliktus mostani eldurvulása előtt közleményt adott ki a rohingják elleni agresszióról: „Ha embereket üldöznek az identitásuk miatt, ha tömegesen vagy szervezetten gyilkolják, kínozzák, megerőszakolják és kitelepítik őket, akkor az emberiesség ellenes bűntettnek minősülhet.”

A népirtást a nemzetközi és a magyar jogban is úgy definiálják, hogy „aki valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges kiirtása céljából

a) a csoport tagjait megöli,

b) a csoport tagjainak a csoporthoz tartozása miatt súlyos testi vagy lelki sérelmet okoz,

c) a csoportot olyan életfeltételek közé kényszeríti, amelyek azt vagy annak egyes tagjait pusztulással fenyegetik,

d) olyan intézkedést tesz, amelynek célja a csoporton belül a születések meggátolása,

e) a csoporthoz tartozó gyermekeket más csoportba elhurcolja.”

Ezek alapján egyértelműnek tűnik, hogy Mianmarban népirtás folyik. De a civilizált Nyugat egyelőre inkább vitatkozgat. Jól leírja a helyzetet David Simonnak, a Yale népirtásra specializálódott kutatójának nyilatkozata az ABC-nek: „Jelen pillanatban vonakodnék kijelenteni, hogy Mianmarban népirtás zajlik – bár főleg a bizonyítékok hiánya miatt.” Az ENSZ vezetői most etnikai tisztogatásnak nevezik a folyamatot, ami tulajdonképpen ugyanaz, egy fontos különbséggel: az etnikai tisztogatás nem önálló nemzetközi jogi kategória.

Rohingják a bangladesi határnál

Rohingják a bangladesi határnál

Fotó: MTI/EPA

Viszont a „sima” etnikai tisztogatás is elegendő ok, hogy az ENSZ beindítsa azokat a lépéseket, amelyeket a „védelem felelőssége” nevű csomagban fogadtak el 2005-ben (angolul jobban hangzik: responsibility to protect, R2P). Ennek lényege, hogy az ENSZ nemcsak tárgyalásos úton, hanem akár fegyveresen is beavatkozhat, ha azt a Biztonsági Tanács jóváhagyja.

Egyelőre viszont nem történik más, mint egyre nyersebb hangvételű nyilatkozatok. A világ muszlim többségű országaiban hatalmas a felháborodás, Erdoğan török elnök például rögtön népirtásnak nevezte a történteket. Donald Trumpnak viszont még nem jutott ideje a kérdéssel foglalkozni, hiába követelik ezt a saját pártjából is egyre többen. A világ azon vezetői, akik jobban törődnek az emberi jogokkal és kevésbé tolják a muszlimellenes propagandát, természetesen elítélték az etnikai tisztogatást, de valódi nyomásgyakorlással eddig nem próbálkoztak.

A tisztogatás addig is zavartalanul folyik tovább: mai hír, hogy a bangladesi határt átlépők száma meghaladja a 290 ezret az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jelentése szerint. A menekültek elmondása szerint a mianmari katonák járják a falvakat, megerőszakolják és megölik a rohingjákat, újabban pedig – az Amnesty International szerint – taposóaknákat telepítenek a bangladesi határra.

A mianmari kormány továbbra is tartja magát ahhoz az állításához, hogy ők csak terroristákra vadásznak, a rohingják pedig maguk gyújtják fel a falvaikat, és puszta passzióból hagyják el az otthonaikat, hogy az életüket kockáztatva eljussanak egy nyomorúságos bangladesi menekülttáborba. A legújabb hír, hogy szombaton a rohingja felkelők egyoldalú tűzszünetet hirdettek, hogy a humanitárius segély elérhesse a rászorulókat. Kérdés, a mianmari kormány beengedi-e őket.

(Guardian, Newsweek, ABC, MTI)

szerző
Urfi Péter
publikálva
2017. szept. 09., 22:43
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
rohingja
Mianmar
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 6
    rworse
    2017. szeptember 11., hétfő 22:51
    ""Az egész világ ölbe tett kézzel nézi,"

    Én ökölbe tett kézzel.
    Nézem.
  2. 5
    Kovacs
    2017. szeptember 11., hétfő 15:32
    4: Lásd még: TGM: Nyílt beszéd és színlelés.
  3. 4
    Kovacs
    2017. szeptember 10., 15:37
    "Az egész világ ölbe tett kézzel nézi, ahogy végbemegy a népirtás"
    Igen, ez a huszon nem tudom hanyadik etnikai tisztogatás Burma függetlensége óta. Az előző mészárlásokat is "végignéztük". Talán csak a kezünk nem volt ölbe. Téve.
    Ezúttal az ENSZ-nek az jutott eszébe, hogy felszólította Bangladest, hogy több területet állítson rendelkezésre a menekülő rohingyáknak. Abban az országban, ahol élet-halál harc folyik a vízért, élelemért. Most háromszázezerrel többen tülekednek. A vízért, élelemért.
    Én megoldanám a mentést à la "cap anamourral", de ez is már csak történelem. Mármint a hat "Cap Anamour" ötlete. Mert csak kóvályognánk a vizeken, kikötési engedély nélkül.
    "Az egész világ ölbe tett kézzel nézi, ahogy végbemegy a népirtás."
  4. 3
    rworse
    2017. szeptember 10., 13:24
    Jó, hogy a lapok írnak róla. A következő lépés talán az lehetne, hogy tüntetéseket szervezünk illetékes székházak előtt.

    Ez is persze nagypolitika, geopolitika - előre kiszámítható, hogy a világ mely országa hogyan reagál vagy sem. Mivel a rohingják jellemzően muzulmánok a buddhista többség közepette, pro és kontra megy a vallási alapokkal is megtámogatott terror, ahol már nem lehet számontartani, hogy ki ütött először (vissza). Magyarországon is érdekes megnézni, hogy mely lapok hogyan írnak vagy nem írnak a rohingják ügyéről - lásd még madárinfluenza-oltásról alkotott vélemény pártmegoszlása. Lásd, a rohingják ügyének élharcosa értelemszerűen a népirtó, de iszlamista Erdogan, a magyar kormánypárti lakájmédia jobbára hallgat a liberális lapok által forszírozott témáról - lásd, Orbán nagy barátja akkor Orbán nagy barátja, amikor a vallási különbségek nem nyernek geopolitikai jelentőséget.

    Szóval, ez megint egy mocsár, amibe csak beletapadni lehet, lásd mint Szíria, persze az alapprobléma, hogy a mianmari kormány bangladesi menekültként bélyegzi meg a rohingjákat, de Bangladesbe se akarja átengedni őket, amikor azok menekülnének. És persze, miközben a terror kölcsönös, az alapja annak is nyilván az, hogy a többség kezdte vegzálni a kisebbséget, és a többség van előnyösebb helyzetben. Népirtás versus védekező terrorizmus.
  5. 2
    yoyo
    2017. szeptember 10., 10:43
    ma Magyarországon az ilyen hírekről főleg az jut az emberek eszébe, hogy majd ezek is ide akarnak jönni.
    És ha nem is pont ide, de onnan, a pokolból valóban jönnének is.

    A szövegben szereplő linken Kovácsy Tibor cikke duplán szívszorító olvasmány volt.
  6. 1
    tiszapolgári
    2017. szeptember 10., 10:03
    Aung Szan Szú Kji valami olyasmit mondott néhány nappal ezelőtt, hogy a lehetőségeikhez képest mindent megtesznek a menekültek érdekében. Ez a sokkal inkább politikusi, mintsem emberi megnyilvánulás szó szerint olyan, mint halottnak a csók.
    Elképesztő, európai szemmel felfoghatatlan állapotok lehetnek a határon, a katonák állítólag a folyóba dobálták a kisgyerekeket, hogy ne kelljen rájuk golyót pazarolni.
    Jó lenne, ha Kovacs jelentkezne, és írna pár szót, biztosan van véleménye.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Bűncselekmény hiányában
Lezárult Szilvásyék „kémpere”
Végel László írása
'68 a titói Jugoszláviában
Petőfi kiscicái
Hammer Ferenc az állami rockról
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-Magyarország

még több Kis-Magyarország...

best of Narancs