Miről szól az ukrán–magyar oktatási vita?

Nemzetépítés az iskolában

Külpol

Még nem egészen világos, milyen mértékben korlátozza a kárpátaljai magyar nyelvű oktatást az új ukrán nyelvtörvény. A magyar diplomácia mindenesetre egyből a legmagasabb fokozatba kapcsolt.

A tőle megszokott vehemenciával ment neki az ukrán kormánynak Szijjártó Péter külügyminiszter, miután a kijevi parlament elfogadta, Petro Porosenko elnök pedig aláírta az ország új oktatási törvényét. Szijjártó hétfőn kezdeményezte, hogy az Európai Unió illetékes tanácsa mondja ki: Ukrajna megsértette az EU-val kötött társulási megállapodást. Korábban arról biztosította a kárpátaljai magyarokat, hogy amíg a helyzet nem rendeződik a számukra megnyugtató módon, Magyarország minden nemzetközi szervezetben blokkolja az ukrán kezdeményezéseket vagy az Ukrajnának fontos ügyek előmozdítását. A szomszédos országban kialakult helyzet rég nem látott egységet teremtett itthon, a magyar parlament ellenszavazat nélkül fogadta el a kárpátaljai magyar oktatásért kiálló határozatot.

Bár a magyar reakció kirívó volt, a törvényt bírálta Románia, Bulgária, Lengyelország, Szlovákia és Görögország is. Október 12-én az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlése nagy többséggel szavazott meg egy elég kritikus nyilatkozatot, az ukrán kormány pedig megküldte a törvény szövegét a Velencei Bizottságnak, az ET mellett működő alkotmányjogi véleményező testületnek. A kisebbségi oktatás nyelvét megváltoztató törvény a legérzékenyebben és a legnagyobb számban az ukrajnai oroszokat érinti, nem véletlen, hogy a moszkvai duma egyenesen „etnocídiumnak” minősítette a jogszabályt. Ettől függetlenül az elemzők inkább visszafogottnak ítélik az orosz nyilatkozatokat, a Kreml direkt kommentár helyett egyelőre szívesebben hivatkozik az EU-tagállamok, elsősorban Magyarország véleményére.

 

Visszavágás

Ukrajnában a nemzeti kisebbségek jelenleg rendkívül széles nyelvhasználati jogokat élveznek az oktatási rendszer minden szintjén. A Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont (az MTA kárpátaljai műhelye) adatai szerint a 2016/2017-es tanévben 71 magyar nyelvű iskola működött Kárpátalján, további 27 iskolában indultak magyar nyelvű osztályok. Összesen 16 275 diák tanulta magyar nyelven valamennyi tantárgyát, az ukrán nyelv és irodalom kivételével. A felsőoktatásban körülbelül 800 hallgatónak kínál magyar nyelvű képzéseket a II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola és az Ungvári Nemzeti Egyetem ukrán–magyar intézete.

A szeptember 5-én megszavazott, 25-én kihirdetett új törvény főszabály szerint az államnyelvet, vagyis az ukránt teszi az oktatás nyelvévé. A nemzeti kisebbségek nyelvein az önkormányzati fenntartású intézmények iskola előtti és elemi iskolai szintjein (azaz óvodában és az 1–4. évfolyamokon) lehet oktatni. De még ez a jog is csak „külön osztályok révén” érvényesülhet, ami azt is jelentheti, hogy az eddig színmagyar iskoláknak is indítaniuk kellene legalább egy ukrán osztályt. Liubov Nepop, Ukrajna budapesti nagykövete lapunk kérdésére írásban azt válaszolta, hogy e rendelkezés részletszabályait egy kidolgozás alatt lévő középiskolai törvény fogja kibontani. Valamivel kedvezőbb helyzetbe kerülnek az úgynevezett őshonos, anyaállammal nem rendelkező népek (a krími tatárok, a karaiták és a gagauzok), ők a 9. osztály végéig használhatják az anyanyelvüket.

Szerepel a szövegben egy további kitétel, amely szerint „egy vagy néhány tantárgy” angolul vagy az Európai Unió más hivatalos nyelvén is oktatható. „Ez a kiskapu nyilvánvalóvá teszi, hogy a jogalkotói szándék az orosz nyelv ellen irányul. A gumiszabálynak is beillő megfogalmazás arra teremt lehetőséget, hogy Ukrajna engedményeket tegyen uniós partnereinek, miközben nem adja fel az orosz nyelv visszaszorítására való törekvést” – mondja Radnóti András, az Economist Intelligence Unit külpolitikai elemzője. Nepop szerint az 5–12. évfolyamokon az említett középiskolai törvény határozza majd meg „az ukránul oktatandó tárgyak felső és alsó kerethatá­rait”, ezek pontos alkalmazásáról az iskolák maguk dönthetnek. Bár ez a törvényből nem derül ki egyértelműen, a nagykövet szerint a változások nem érintik a magyar felsőoktatási intézményeket. A Rákóczi főiskolában egyébként sincs ukrán állami pénz.

A törvény nemzeti kisebbségekre vonatkozó része teljes egészében a 2020/2021-es tanévben lép hatályba, de – legalábbis a lengyel OSW intézet elemzése szerint – az 5–9. évfolyamokon már 2018 szeptemberétől fokozatosan növelnék az ukránul oktatott tantárgyak számát. Ez felveti a megvalósíthatóság kérdését. Hiába ígér pénzt és továbbképzési programokat az ukrán kormány, a kárpátaljai pedagógusok betanítása ilyen rövid idő alatt lehetetlennek tűnik, elbocsátani pedig senkit sem akarnak. Nepop nagykövet ennél optimistábban értékeli a helyzetet, érvelése szerint a magyar pedagógusok „döntő többsége ukrán tanítási nyelvű egyetemen szerezte képesítését”. „2014 óta az ukrán törvényhozás, a Rada megbolondult nyomtatóként ontja magából a törvényeket. Számos területen strukturális reformokat indítottak, de a jogszabályok betartatásával hadilábon állnak” – mutat rá Radnóti. Ha az ukránosításhoz szükséges erőforrások hiányoznak majd a Kárpátalján, az vagy a jelenleginél is hátrányosabb helyzetbe hozza a magyar diákokat, vagy azt idézi elő, hogy akár a törvény szövegének ellentmondva is fennmarad a status quo.

 

Járulékos veszteség

Mizsei Kálmán, az EU ukrajnai missziójának korábbi vezetője a nemzeti identitás és a nyelv különös viszonyával magyarázza a törvény mögötti indítékokat. „Míg egy nyugat-ukrajnai számára a nyelv hasonló része az identitásnak, mint sok más országban, Kelet-Ukrajnában ez nem feltétlenül van így. Itt sokan ukránok, de orosz az anyanyelvük. Az orosz agresszió óta a nyugat-ukrajnaiak aktívan helyezik előtérbe az ukrán nyelvet, amit 2013-ig a többi országrész nagyvárosaiban sem volt divat beszélni. Nehézsúlyú államnyelvvé akarják tenni, ami érthető, de az eszközeik nem igazán szofisztikáltak, többnyire adminisztratív intézkedésekre korlátozódnak.” „Az ukrán nyelv használata egyébként is terjed, kérdés, van-e értelme ezt ilyen negatív nemzetközi visszhangot kiváltó módszerekkel erőltetni. Szerintem a mostani konfliktus visszaüthet Ukrajnára” – véli Jarábik Balázs, a Carnegie Endowment for International Peace Ukrajna-szakértője.

„Az ukrán nemzetépítés egyértelműen Oroszországgal szemben határozza meg magát. Kulcseleme az ukrán nyelv, mint a hazafiasság jele” – mondja Radnóti András. A 2001-es népszámlálás 8,3 milliósra tette az ukrajnai orosz kisebbséget, bár a számuk azóta erősen csökkenhetett. A Hodinka Intézet adatai szerint Ukrajnában – a megszállt területeket nem számítva – 2015-ben mintegy 356 ezer ukrajnai diák tanult orosz nyelven, ami a teljes létszám majd’ 10 százaléka. Az oroszellenes intézkedés közvetlen belpolitikai okai is adottak. „Porosenko elnök és Hrojszman miniszterelnök ráfordult a 2019-es parlamenti és elnökválasztásra. A nacionalista szavazókra kacsingatnak” – állítja Radnóti. Erre szükségük is lehet, a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a Petro Porosenko Blokkot Julija Timosenko pártja, illetve Viktor Janukovics híveinek maradéka, az Ellenzéki Blokk is megelőzi. Az oktatási törvény mögött egyébként viszonylag széles a konszenzus, a Radában csak az Ellenzéki Blokk szavazott ellene.

Maga a törvény egy átfogó közművelődési reform része, amelyet Jarábik Balázs szerint körülbelül másfél éves előkészítés előzött meg, igaz, a kisebbségi oktatásra vonatkozó kitételek csak a folyamat legvégén kerültek a szövegbe, és a szavazás előtt fél órával is módosultak. A törvény progresszív elemei között tartják számon, hogy 11-ről 12 évre emeli az oktatás időtartamát, a felsőoktatást összhangba hozza a bolognai rendszerrel, számottevően emeli a tanári fizetéseket és erősíti az iskolák autonómiáját, bevezeti továbbá az oktatási ombudsman intézményét. Jellemző, hogy a kijevi amerikai nagykövetség Twitter-oldalán gratulált a törvény elfogadásához, miközben a magyar és román illetékesek már javában tiltakoztak a kisebbségi jogok sárba tiprása miatt.

Az ukrán kormány igyekszik a kisebbségekre vonatkozó részt is a reform elemeként prezentálni. Azzal érvelnek, hogy a jelenlegi rendszerben a magyar vagy román diákok nem tanulnak meg elég jól ukránul, ami elzárja őket a felsőoktatástól és a munkaerőpiac jelentős szegmenseitől (a felsőoktatásba lépéshez sikeres ukrán érettségi vizsga szükséges). Pavlo Klimkin külügyminiszter azt írta a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikájában, hogy a beregszászi járásban 75 százalékos a bukási arány ukránból. Az ukrán nyelvtudás hiányosságait a vita magyar résztvevői sem vitatják. Egy 2016-os felmérés szerint a kárpátaljai magyar lakosság 5,3 százaléka egyáltalán nem ért ukránul, 12,9 százalékuk érti, de nem beszéli a nyelvet, 27,1 százaléknak pedig komoly kifejezésbeli nehézségei vannak. Kétnyelvűnek mindössze 10,3 százalék vallotta magát, további 19,3 százalék saját bevallása szerint helyesen ír és beszél. Ennek fényében megalapozottnak tűnik az aggodalom, hogy ha a magyar gyerekeknek ukránul kell tanulniuk, a szaktárgyakból is lemaradnak majd. Azzal együtt is, hogy az első négy évfolyamon állítólag megújul az ukrán nyelv oktatása: ukrán nyelv és irodalom helyett idegen nyelvként tanítják majd magasabb óraszámban, új módszertannal.

 

Blöff?

Bírálói szerint a törvény az ukrán alkotmány mellett szembemegy az ország számos nemzetközi kötelezettségvállalásával is. Szijjártó Péter az EU–Ukrajna társulási megállapodást hozta fel, az Európa Tanács közgyűlése pedig a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt és a Nyelvi Chartát emlegette. Ugyanakkor nem jelölték meg pontosan, a dokumentumok mely pontjait sérti az ukrán jogszabály, csupán közölték, hogy „nem teremti meg a megfelelő egyensúlyt a hivatalos nyelv és a nemzeti kisebbségek nyelvei között”. A kérdésben az általunk megkérdezett jogászok sem értettek egyet. Volt, aki szerint „nincs olyan európai alapjog, amely minden tantárgynak a kisebbség nyelvén történő tanítását írná elő”. Egy másik szakértő viszont azt hangsúlyozta, hogy a jogvédelem elért szintjétől való visszalépést Ukrajnának objektív indokokkal kellene alátámasztania (a jogi dokumentumok elemzését lásd keretes írásunkban).

A Velencei Bizottság véleménye az ET közgyűlésén elhangzottak szerint még az év vége előtt elkészül, ebbe beépíthetik a Keretegyezmény és a Nyelvi Charta ukrajnai betartását vizsgáló szakértői testületek következtetéseit is. Egy jogász forrásunk arra számít, hogy a Velencei Bizottság valami olyasmit mond majd az ukrán oktatási törvényről, mint a magyar lex CEU-ról: „Önmagában nézve nem illegitim a jogi megoldás, a kontextus, a korábbi védelmi szintről való visszalépés viszont aggályokat vethet fel.” Persze, a Velencei Bizottság is csak politikai ajánlást tehet, még ha ennek súlya jelentős is, és az ukrán nagykövet szerint figyelembe fogják venni.

Az Európai Unió kezében az Európa Tanácsnál is kevesebb konkrét eszköz van. A társulási megállapodás felülvizsgálatának magyar kezdeményezését az általunk megkérdezett jogászok egyértelmű blöffnek tartják, az úgynevezett vegyes szerződés módosításához ugyanis mind a 28 tagállam és az uniós intézmények egyetértésére lenne szükség. Szijjártó valószínűleg annyit ér majd el, hogy a „társulási tanács” következő, decemberi ülésén napirendre veszik az oktatási törvényt. Az ukrán kormány mellesleg ügyesen időzítette a törvény megszavazását. Az EU-s vízummentességet idén júniusban kapták meg (ezt éppen Magyarország siettette), a társulási megállapodás pedig szeptemberben lépett életbe. Az ország uniós integrációjában így most nem látszik olyan fontos aktuális lépés, amit a magyar kormány akadályozni tudna. Esetleg az Oroszországgal szembeni uniós szankciók megvétózása merülhet fel (a szankciók meghosszabbítása januárban lesz esedékes), de ezt az általunk megkérdezett valamennyi elemző valószínűtlennek tartotta. Ellentétes lenne a magyar külügynek azzal a gyakran hangoztatott álláspontjával is, hogy bár nem értünk egyet a szankciókkal, egyedül nem bontjuk meg az uniós egységet. Liubov Nepop is azt írta nekünk, elképzelni sem tudja, hogy „Magyarország az orosz agresszor oldalára állhatna, és támogatná a szankciók feloldását, amelyeket a Krím törvénytelen bekebelezése és a minszki megállapodások végrehajtásának hiánya miatt vezettek be”.

Kérdés, Szijjártó erőszakos kiállása mennyiben segíti a kárpátaljai magyarok helyzetét. Jarábik Balázs szerint például Klaus Iohannis román elnök gesztusa, aki az oktatási törvény miatt lemondta kijevi látogatását, „elegánsabb és fajsúlyosabb volt”. Krekó Péter, a Political Capital igazgatója úgy látja, ellenségességet sugalló lépés pont a társulási megállapodással előjönni, hiszen ez volt a 2013–2014-es majdani forradalom kiváltó oka és legfőbb eredménye. A magyar kormány megnyilvánulásaiból ráadásul kimarad, hogy a törvény különbséget tesz az orosz és az uniós nyelvek között, ami azt a látszatot erősíti, hogy orosz érdekeket is szem előtt tartunk. Ha az ukrán közvéleményben ez a percepció terjed el, az mindenképpen nehezíti, hogy a kijevi kormány kiutat találjon a helyzetből. Szándék pedig lenne a kompromisszumra: a legvalószínűbb, hogy az ukránok a törvény módosítása nélkül, a végrehajtásban adott engedményekkel egyeznének ki az érintett uniós államokkal. Már persze, ha azok is így gondolják.

Kisebbségvédelem

Az ukrán alkotmány „a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok számára a törvénynek megfelelően garantálja azt a jogot, hogy anyanyelvükön tanuljanak vagy tanulják anyanyelvüket”. A Hodinka Intézet elemzése szerint a vagy kitételt egy alkotmánybírósági döntés úgy értelmezte, hogy tulajdonképpen a diákok választhatnak a két opció között, „az oktatási folyamatban használhatók és tanulhatók a nemzeti kisebbségek nyelvei”. Az alkotmány kiköti továbbá, hogy „új törvények elfogadásakor vagy a hatályos törvények módosítása során nem szabad szűkíteni a meglévő jogok és szabadságjogok tartalmát és hatályát”.

A Szijjártó által hivatkozott társulási megállapodás meglehetősen puha követelményt támaszt, mindössze azt írja elő, hogy az EU és Ukrajna közötti politikai párbeszéd célja „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai, a kisebbségekhez tartozó személyek megkülönböztetés-mentességének elve, valamint a sokszínűség tiszteletben tartásának megerősítése”.

Az ET Kisebbségvédelmi Keretegyezményének értelmében a részes országok „törekednek annak biztosítására, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek megfelelő lehetőségük legyen kisebbségi nyelvüket megtanulni vagy ezen a nyelven tanulni”. Tartózkodniuk kell minden olyan intézkedéstől, amely „korlátozza azon jogokat és szabadságokat, melyek jelen keretegyezménybe foglalt elvekből származnak”. A Nyelvi Charta alapján az Ukrajna által vállalt kötelezettségek kipipálhatók azzal, ha középiskolában „a kisebbségi nyelvet tanítják, vagy a tanterv egy jelentős részét kisebbségi nyelven tanítják”.

Úgy tűnik, tételesen is sérti azonban az új ukrán törvény a magyar–ukrán alapszerződést, amely a következőképp fogalmaz. „Felek egyetértenek abban, hogy biztosítják az ahhoz szükséges lehetőségeket, hogy a nemzeti kisebbségek tanulják anyanyelvüket és anyanyelvükön tanuljanak az oktatás minden szintjén.” Igaz, Fedinec Csilla, az MTA kutatója az M1-nek nyilatkozva rámutatott, hogy a szöveg ukrán változatában ugyanitt az és helyett vagy kötőszó szerepel.

Figyelmébe ajánljuk