Magyar Narancs: Miért tartotta fontosnak, hogy nálunk is legyen Valentin-nap?
Guba Ági: A Magyar Virágkötők Egyesületének elnökeként úgy gondoltam, kell egy olyan ünnep, amikor még idegenekhez is odamehetünk az utcán azzal, hogy szeretlek. Akkoriban senki sem ismerte nálunk a Valentin-napot, a tradicionális keresztény ünnepek voltak a legnépszerűbbek. Hozzáteszem, tévesen terjedt el, hogy amerikai bóvli, a szerelmesek ünnepe ugyanis Szent Bálint püspök nevéhez köthető, aki már a középkori Európában a jegyesek és a házasok védőszentje lett. Számomra egyfajta tavaszvárást is jelent ez az ünnep, hiszen hagyományosan növényeket, virágokat küldözgetnek egymásnak február 14-én az emberek. A magyarországi története úgy kezdődött, hogy 1989 októberét írtuk, s láttam, mekkora ünnep ez Nyugaton. Megbeszéltem a mérvadó virágkötőkkel az elképzelésem, s elmentem a Budapest Kongresszusi Központ igazgatójához, akinek elmondtam, hogy Valentin-napi bált és virágkiállítást szeretnék szervezni orchideákkal, nagyestélyivel, árverezéssel. Rengeteg kiállító vett részt az eseményen, elmondhatatlan siker volt a bál. Ettől a naptól fogva volt Bálint-nap az országban, hiszen az összes virágos felfogta az ünnep jelentőségét. 1991-ben hoztam létre a Valentin-napi Szeretetcsokor intézményét, amit először Göncz Árpád vehetett át. Kissé fáj, hogy soha nem köszönték meg nekem ezt az egészet.
MN: Sejtette a kezdetekkor, hogy ilyen indulatokat vált majd ki a Valentin-nap?
GÁ: Igen, pontosan. Ugyanakkor benne volt a levegőben a Bálint-nap igénye. A rendszerváltozás olyan időszak volt Magyarországon, hogy mindenki várt valamit. Kaptak egy ünnepet az emberek, amire igenis szükség volt akkoriban. Sosem felejtem el, amikor szinte tomboltak a felszabadultságtól az egyetemisták a Váci utcai üzletem előtt, s mindegyikük egy szál nárciszt szorított a szájában. Megszólították az idegen lányokat: szia, kedves, de jól nézel ki, boldog Valentin-napot! Én pedig ekhós szekérről osztogattam a primulákat a járókelőknek, akik boldogok voltak, hogy végre történik valami.
MN: Pedig ellenérzéseket is kelt a Bálint-nap.
GÁ: Sosem a férfi tiltakozik a virág ellen, hanem a nő. A nők háromnegyede azzal érvel, hogy a virág úgyis elhervad. Tessék már ezt elfelejteni! Az elmúlás, az elhervadás előtt szép élet van. A virág akkor is él, ha száraz, ráadásul a modern nő életébe nem fér már bele a viráglocsolás. Gyerek, munka, autószerelő, rohanás, és még locsolgasson is egy cserép virágot? Na ne.
MN: Mi változott az első Valentin-nap óta?
GÁ: Elfáradtak az emberek, a szakma, s talán én is. A kilencvenes években még magától értetődő volt, ha Guba Ági Valentin-napi virágkiállítást rendez, azon muszáj a virágkötőknek megjelenni, reprezentálni és megmutatni tudásuk legjavát. Akkor is, ha az költségekkel jár. Teltek-múltak az évek, s azt vettem észre, egy idő után nehézséget jelentett a kollégáknak és az általam felnevelt utódoknak, hogy részt vegyenek a szakmai rendezvényeken. Képtelenek már fedezni az utazási költségeket, a virágbeszerzést, a bontást, az ittlét költségeit. Korábban ugyanis volt miből finanszírozni a fejlődést és a jelenlétet, ám a huszadik kiállítás a válság kitörésekor már szinte érdektelenségbe fulladt. Én sem erőlködtem tovább. Elmúlt az a korszak is, amikor 1994-ben ki mertem tenni a menórát az adventi virágkiállításomra. Diana halálakor pedig száz darab mécsessel búcsúztam tőle a Váci utcai üzletem előtt. Eltűnt az a réteg, amelyikkel én dolgoztam, akik hozzám jártak virágért. Az úgynevezett középosztály már régóta nem engedheti meg magának, hogy csak úgy beugorjon egy csokor virágért az üzletembe, vagy meglátogassák a virágkiállításaimat.Megijedtek, holott szerintem megtehetnék, hiszen a válság óta nem emelkedtek a virágárak, csupán néhány forinttal lett drágább egy szál rózsa. A nagykereskedők rendre a legolcsóbb virágot hozzák be Magyarországra a holland virágtőzsdéről, de ezek még mindig a rendkívül gyönyörű kategóriába tartozó növények. A kertészek sem mertek árat emelni. Ám mindez még így is nagyon kevés a fennmaradásunkhoz, hiszen a hipermarketben már ezer forintért kapható egy cserép orchidea, más kérdés, hogy két nap múlva tönkremegy. Ráadásul az elmúlt negyven év kipusztította a polgári virágkultúrát az országban. Korábban magától értetődő volt, hogy állt az asztalon egy csokor virág, nem kellett ahhoz nagypolgárnak lenni. A villanyszerelőnél a gangos házban az asszony kiment a piacra, és vett egy csokor virágot, csak úgy.
MN: Mi a virágetikett? Igaz például, hogy kizárólag páratlan számú virágot adhatunk?
GÁ: Ez egy baromság, ami csak nálunk vert gyökeret. Onnan eredhet, hogy Mária Terézia korában még nem volt virágkötőszakma, az udvari kertészeknek pedig könnyebb volt az aranymetszés elvének megfelelve a páratlan számú virágokból csokrot kötnie. Azóta azonban eltelt már néhány száz év, mi, virágkötők pedig csodás kompozíciókat alkotunk akár négy szál virágból is. És hogy el ne felejtsem, mindenkinek boldog Valentin-napot kívánok!
