Építészet

Látványrombolás

Duna-Pest Rezidenciák

  • Szentpéteri Márton
  • 2005. február 17.

Képzőművészet

A TriGránit-érdekeltségű ingatlanos cég PR-anyagaiban úgy hirdeti a Soroksári úti épületegyüttest, mint egyedülálló panorámával megáldott, különleges szolgáltatású lakóingatlant. Szó se róla, a dél-pesti Duna-part e fertályáról valóban lenyűgöző kilátás nyílik a világörökség részét képező budai folyópart épületeire s természeti csodáira.

Gond ezzel egy szál se volna, ha cserébe viszont átellenből is hasonlóan megnyerő látványt nyújtana a Millenniumi Városközpont. De épp ellenkező a helyzet, az egykori rendező pályaudvar és roncstelep helyén ugyanis ma arctalan ingatlanfejlesztői épülettömegek magasodnak-terebélyesednek, évtizedekre elcsúfítván a Petőfi híd és a Lágymányosi híd közé eső pesti Duna-partot.

Ez a látványos látványrombolás még a Corona Szállót tervező (?!) Kálvin téri rém, Csontos Csaba vulgár-posztmodern Duna Házával (1995-1997) kezdődött, aztán jött a Nemzeti ízlésmeteorja, majd a Duna-Pest Rezidenciák és a Művészetek Palotájának nevezett kultúrerőm gőgös kulisszái. A Csomay Zsófia és kollégái (CET) tervezte rezidenciák tömegei egyébként remekül oldják meg a területbeépítés feladatát, amennyiben azt puszta térkitöltésként tételezzük, illetve jelen esetben a Duna Ház párkánymagasságához és tömegéhez történő rigorózus igazodás pontos megvalósításaként. Azok számára, akik más irodák idevágó terveit is ismerik - jelesül Koris Jánosékét (Budai Építész Műhely) például -, önkéntelenül felidéződik egy korábbi Duna-part-ellenes merénylet is: Finta József esete a Hotel Intercontinentallal. Pontosabban a történet, ahogy Finta eredetileg sokkal megnyerőbb terve a befektetők bevételorientált "panorámakényszerének" köszönhetően átalakult igazi Krím félszigeti szállodává, mindörökké hátat fordítván a Belvárosnak. Nyilván cseppet sem meglepő, hogy a teljességgel jellegtelen tengerparti szállodaarculathoz párosuló épülettájolás valós motiváló erejét a Duna-Pest Rezidenciák esetében is az ún. ingatlanfejlesztők immár tehát régről ismerős panorámakényszere vezérelte.

A ház kikötői raktárépület arculatára ez azonban önmagában még nem ad kellő magyarázatot. Persze tudjuk, a ház szokás szerint itt is a tervezők szándékától eltérő módon épült fel, de vajon meddig lehet kies kis hazánkban építészként a megrendelői kényszert korholni a végtermék minőségéért? Hát nem az olvasható az építészkamara etikai-fegyelmi szabályzatában (I. fej., 3. 3), hogy az építész "személyes előnyökért nem tehet (...) szakmailag kifogásolható engedményt a megbízója részére"? Mikor lesz vége már az eredeti tőkefelhalmozás korának, mikor engedheti meg már végre egy magára valamit is adó építésziroda, hogy elutasít egy szakmailag elfogadhatatlan kompromisszumot, vállaljon is ezzel akármekkora üzleti veszteséget?!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.