„Feldarabolt jövő” – Takács Imre, az Iparművészeti Múzeum lemondott igazgatója

Kultúra

A napokban benyújtott lemondását az Iparművészeti Múzeumot ért veszteségekkel indokolta, de a Kultúráért Felelős Államtitkárság szerint Takácsot egyébként is leváltották volna. A távozóban lévő igazgatót kérdeztük.

magyarnarancs.hu: A Kultúráért Felelős Államtitkárság tegnapi sajtóközleménye szerint egyébként is leváltották volna önt az igazgatói székből, mert nem tett eleget egy törvény által előírt vezetői képzésnek. Igaz ez az állítás?

Takács Imre: Az 1997. évi 140. törvényben, amely a múzeumok működését is szabályozza, a 95/B § 6. pontja azt tartalmazza, hogy az országos közgyűjtemények vezetőinek rendelkezniük kell államháztartási ismeretekkel. 2011-ben, pályázati anyagomhoz csatoltam egy nyilatkozatot, amely több pontban igazolja azt, hogy már rendelkezem a fenti törvény által előírt ismeretekkel. E dokumentum ismeretében neveztek ki az Iparművészeti Múzeum élére 2011. március 1-jén. Közel három évig tehát nem volt semmi probléma a képzettségemmel. Különösnek tűnik, hogy most, amikor lemondok, hirtelen visszamenőleg nem felelek meg a régi követelményeknek.

magyarnarancs.hu: Az államtitkárság közleménye szerint már korábban értesítették önt arról, hogy le fogják váltani. Szerintük nem is reagált erre.

TI: Decemberben kaptam egy levelet a minisztériumtól, amelyben érdeklődtek a továbbképzésen való részvételről. Erre az említett dokumentum szellemében válaszoltam, tehát nem felel meg a valóságnak, hogy nem reagáltam. Január közepén újabb levél érkezett, a kérés ismétlésével. Erre azonban valóban nem válaszoltam, mert addigra a lemondásom az indoklásban szereplő pontoknak megfelelően eldöntött kérdés volt, és teljesen feleslegegesnek tartottam újból emlékeztetni az illetékeseket arra, hogy a kinevezésem mentesített a tanfolyam elvégzése alól.

magyarnarancs.hu: Szakmai szempontból mivel indokolták a Kelet-ázsiai Gyűjtemény Szépművészeti Múzeumhoz való áthelyezését?

TI: Annyit mondtak, hogy a hatékonyabb működés érdekében kell erre sort keríteni. Ez azonban értelmezhetetlen, ugyanis az elmúlt évben a múzeum gyűjteményei közül éppen a kelet-ázsiai részleg volt a legproduktívabb. A pályázati programom tartalmazza az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója kapcsán a kelet-ázsiai kiállítási egység bekapcsolását a múzeum globális összművészeti képébe, azonban az elcsatolás a programot jelentős mértékben érvénytelenné teszi. Ugyanez vonatkozik az Esterházy-kincstár áthelyezésére is.

false

 

Fotó: Németh Dániel

 

magyarnarancs.hu: Elképzelhetőnek tartja, hogy további gyűjteményeket is elcsatoljanak?

TI: E szerint a logika szerint minden további nélkül. Olyan precedens született, hogy a továbbiakban bármit el lehet képzelni.

magyarnarancs.hu: A kollégái hogyan fogadták a lemondását?

TI: Megdöbbenéssel, sajnálattal és félelemmel. Félnek a jövőtől, és nem tudják, mitévők legyenek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.