El Kazovszkij, Erdély Miklós, Fehér László, Hajas Tibor, Hegedűs 2 László, Hejettes Szomlyazók, Hencze Tamás, Keserü Ilona, Kőnig Frigyes, Roskó Gábor, Wahorn András – szól az impozáns névsor. A Szent István Király Múzeum modern képzőművészeti anyagát bemutató kiállítóhely 1990 óta üzemel jelen formájában, és a II. világháború utáni időszakból, de leginkább a hatvanas évektől kezdődően mutatja be a progresszív magyar festészetet. A gazdag gyűjtemény jelentős része azonban raktárban rostokol, és az állandó kiállítás se szúrja ki senki szemét: csak öt nappal előre bejelentkezve látogatható.
Szűcs Attila: Narancsszüret
Nem tudnak ugyanis nyitva tartani – arra sincs pénz, hogy valaki vigyázzon a termekre. Nemrég láttunk már olyat, hogy az elvonások ellen tiltakozva a Nemzeti Múzeum igazgatója maga állt be teremőrnek, Székesfehérváron pedig írók fogják regulázni a képeket tapizó látogatókat. A József Attila Kör, a Szépírók Társasága és a közeli Museum Café szervezésében programsorozat indul, amely eme – írók között vagyunk, ne fukarkodjunk a metaforákkal! – néma tárlatot kívánja „újraszinkronizálni”, jeles és még jelesebb, fiatal és még fiatalabb szerzők közreműködésével. Egy-egy alkalomra megnyílnak a termek, és egy szubjektív tárlatvezetés erejéig nyomába szegődhetünk az alkalmi teremőröknek.
Első alkalommal a szervező, lapunk alkalmi recenzense, Czinki Ferenc mellett rádiókritikusunk, Krusovszky Dénes, egykori egotripperünk, Podmaniczky Szilárd és korábbi kritikusunk, Babiczky Tibor lesz a házigazda (részletek itt). A sorozat számára készült szövegek és a láthatatlan képek közül a narancs.hu tesz közzé válogatást.
Legyen újra látogatható a gyűjtemény: a cél világos, a lelkesedés megvan, a sajtó és a civil szervezetek támogatják – most már csak a csoda hiányzik.
