Parti Nagy kultúrharcról és félelemkeltésről: „Leszólt a polgármester, hogy az állásával játszik”

Kultúra

A kultúra mégsem valami vonat, amit a fővasutas egy mozdulattal átállít a másik irányba – mondja a költő, akit a hatalom a nagy kultúrháborús igyekezetében személyében is megtámadott. Ízelítő a Magyar Narancs friss számából.

MN: Ha a kánont nem is lehet a feje tetejére állítani, a hatalom valameddig elmehet az átformálásában, és képes létrehozni látszatokat, például annak látszatát, hogy Esterházy nem jelentős író.

PNL: Ki lehet rúgni azt, aki Esterházyból érettségiztet, sőt, aki Esterházyt tanít. Aki kimondja Esterházy nevét… na, ez már nehezebb. A kultúra mégsem valami vonat, amit a fővasutas egy mozdulattal átállít a másik irányba. Nagy károk persze okozhatók, főleg az intézményekben, de a fejekben is. Például az ilyen „kánonnal lövünk”-féle akciók alakot, testet adnak a félelemnek, az amúgy is működő öncenzúrának. Most már nem hiszem, hogy ezek fantomgyávaságok. Megértem, ha valaki, tele függésekkel, nem kockáztat. Igen, van mitől félni. Kis, egyenletes félelem. Jó néhány kollégám is, én is jártam már úgy, hogy meghívtak valahová, majd megtudtam, hogy az illető intézményvezetőnek leszólt a polgármester, hogy az állásával játszik.

(...)

MN: A környezetében érzékeli, hogy hátrébb húzódik az értelmiség, s a NER átvészelésére rendezkedik be? Mellesleg ez is lehet célja a sárdobálásnak.

PNL: Minél inkább kitölteni, belakni a megmaradt tereket, ezt a szándékot látom magam körül. A lehető legkevesebbet foglalkozni azzal, ami momentán megváltoztathatatlannak látszik, de közben jelezni, mondani, hogy nagyon nincs rendben, ami történik. Érződik a rezignáltság, kétségbeesés, visszahúzódás, de ha szűkül is, van még nyilvánosság. Akiket látok magam körül, a barátaim nem beszélnek másként a nyilvánosság előtt, mint magántársaságban. Minőségi életet élni, kitölteni munkával, dolgozni, amíg van hozzá ép ész, akkor is, ha éppen nincs kedv, távlat.

Parti Nagy Lajos beszélt arról is, mit gondol az utóbbi időben oly' divatos listázásokról, hogy ki lehet-e törölni Esterházy Pétert a kánonból, és milyen felelőssége van az úgynevezett balliberális értelmiségnek abban, hogy a kultúráról folyó vita ilyen szintre süllyedt. Részletek a Magyar Narancs friss számában. Az új szám csütörtöktől kapható a standokon vagy megrendelhető ezen az oldalon.

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következő platformokon érhetők el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elő egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

 

Figyelmébe ajánljuk

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.

Kényszermozgások

Ellenzékiek és függetlenek vezette településeken kerültek szembe egymással képviselők és választott tisztségviselők az elmúlt hetekben. A jelek szerint sokan keresik a helyüket, miután a parlamenti ellenzéki pártok támogatottsága a bejutási küszöb környékére esett vissza, s egyes kutatások szerint a Tisza Párt már megelőzi a Fideszt is.