Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Pintér Béla és Társulata vitte el a közönségdíjat

  • narancs.hu
  • 2017. július 30.

Kultúra

Kiosztották a 27. THEALTER Nemzetközi Színházi Fesztivál elismeréseit Szegeden.

A Thealter Nemzetközi Színházi Fesztiválon kilenc nap alatt, kilenc helyszínen négy ország harminc alkotócsoportja mutatkozott be. Az Európai Fesztivál Szövetség EFFE-minősítését második alkalommal elnyerő művészeti fesztivál fontos missziója, hogy minél többek számára tegye elérhetővé a programokat: idén is több mint ötven eseményt kínáltak, a színházi előadások mellett ingyenes szabadtéri és szakmai programokkal és koncertekkel várták az érdeklődőket.

A legnépszerűbb előadás közönségdíját Pintér Béla és Társulata nyerte el a

Szívszakadtig

című produkcióval – tájékoztatta a szervező MASZK Egyesület szombaton az MTI-t.

Részlet az előadásból

Részlet az előadásból

Fotó: pbest.hu

 

A kritikusok Horváth Csaba Bartók Béla zenéjére készített koreográfiáját, a Forte Társulattal színpadra állított

Concerto / 5. vonósnégyes

című előadást ítélték a legjobbnak.
A fesztivál megosztott junior díját Widder Kristóf, illetve a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalmi–drámai tagozatának végzett hallgatói nyerték el. A fiatal koreográfust Stravinsky

Tavaszi áldozat

című művének színpadra állításáért díjazták, a diákok az elismerést a

Szüfrazsisztek

című előadás létrehozásáért kapták, a darab rendezője Csapiné Matos Ibolya drámapedagógus volt.

Előző cikk a rovatban „Mi magunk vagyunk a művészetünk” – Gilbert & George „Mi magunk vagyunk a művészetünk” – Gilbert & George
Következő cikk a rovatban „Mi magunk vagyunk a művészetünk” – Gilbert & George „Mi magunk vagyunk a művészetünk” – Gilbert & George

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Kritika

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Kritika

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.