Botrány egy ösztöndíj körül

Erasmusos csirkefarm

  • Pajor Dániel
  • 2012. január 7.

Kultúra

A digitális kampuszként hirdetett lerobbant lakónegyedben nincs internet a hallgatók számára. Magas szintű oktatás helyett brutális szervezési problémák és szégyenletes bánásmód EU-s pénzből. Egy ösztöndíjas történetei.

Az Erasmus Mundus ösztöndíjasaként érkeztem szeptemberben az olaszországi Catanzaróba, a ReCity (City Regeneration) nevű kitüntetett mesterképzés első állomására. A program szerint a kétéves képzés alatt hat ország nyolc intézménye közül lehet választani. Ösztöndíjasként 23000 euróval segíti tanulmányaimat az EU. Magas szintű oktatás helyett azonban rendkívüli szervezési problémák és a diákokkal szembeni szégyenletes bánásmód fogadta a tanulókat.

A benzinkút mellett

A gondok fő forrása két a Mesterképzésben résztvevő intézmény közötti pénzügyi vita. Az egyik szervezet egy egyetem (az UNIRC), amely a képzés kedvezményezett intézménye – rajta keresztül fut tehát az EU-ból érkező, nagy összegű támogatás. A másik szervezet az oktatás első két szemeszterét lebonyolító nem felsőoktatási intézmény (a FISD), amely az EU-tól, de az egyetemen keresztül kapná a támogatási pénzeket. 2011 első felében meg is érkezett az egyetemhez az uniós pénzösszeg, amelyet mindmáig nem utalt át a FISD-nek, amely így attól a pénztől esett el, ami szükséges lett volna az oktatás minőségének garantálásához. Más kérdés, hogy hiányos akadémiai infrastruktúráját valószínűleg ebből sem tudta volna elégséges szintre fejleszteni, hiszen egy lakótelepi tömbház földszintjéről van szó, amely egy benzinkút mellett található messze a várostól.

A diákok minősíthetetlen körülmények között kényszerültek folytatni tanulmányaikat az úgynevezett „Master of Excellence” Erasmus Mundus mesterképzés keretei közt. Tanulmányi szerződésünk garantálja a könyvtárat, a megfelelő oktatási infrastruktúrát, a sportlehetőségeket és a szociális szolgáltatásokat. Ehelyett néhány tucat könyvet találtunk a tanterem egyetlen szekrényében. Egyébként három terme van az oktatási részlegnek, amiből csak az egyikbe fér be a 34 fős hallgatói csoportunk a padokkal együtt. A másik egy valószínűleg kereskedelmi helyiségnek épült kisterem, melyben már csak a székeink számára van hely. A harmadik szoba pedig annyira hasznavehetetlen, hogy ebédlővé alakították át. Sportpálya helyett csirkékkel teli kert fogja közre az iskolát, a szociális szolgáltatások kifejezés pedig értelmezhetetlen. A digitális kampuszként hirdetett lerobbant lakónegyedben nem volt internet a hallgatóknak, a legközelebbi étterem egy benzinkút a főút mentén.
Mára odáig fajultak az események, hogy senki nem tudja, mire számíthat a kurzus folytatásával. Számos költségtérítéses hallgató befizetett pénzének a jövője bizonytalan; az is előfordulhat, hogy egyszerűen törlik a szakot. Két költségtérítéses diáktársunk a körülmények miatt orvosi kezelésre kényszerült: egyikőjük folyamatos pszichológiai segítségre szorult, másikuk kétszer is ideggörcsöt kapott. A hallgatói csoport nagy része nem jár be az iskolába vagy sztrájkol, többen pedig feljelentéssel fenyegetik mind a döntéshozó intézményt (UNIRC), mind az Európai Uniót. Még azzal sincsenek tisztában a diákok, hogy kivel írtak alá szerződést, és hogy az vajon jogilag kötelező érvényű-e.

„Egyszerűen leállt”

Az EU illetékes szervének (az EACEA) helyettes vezetője, José Fernandez Gutierrez szavaival élve a szak egyszerűen leállt. Másrészt a mesterkurzust teljesen átszervezik – a tanulmányi
időszak alatt! A benyújtott új tervet azonban elvetette az EACEA, a szak projektkoordinátorának így gyorsan másikat kellett készíteni – ezt december 22-én, a határidő lejártakor beadták. Ez egyrészt azt jelenti, hogy valószínűleg egy kidolgozatlan fércmű került az illetékes döntéshozó asztalára; másrészt ezt az új programtervezetet a leginkább sértett fél, a diákság valódi részvétele nélkül, érdekeik figyelmen kívül hagyásával dolgozták ki és fogadhatják el az EU-ban (január közepén várható a döntés).

E visszásságok és következményeik nem csak ezt a 34 fős csoportot izgatják. Már több európai ország sajtószervezete, illetve európai parlamenti képviselők is foglalkoznak az esettel: többek közt azzal, hogy miért nem ellenőrzi az EACEA közvetlenül az általa jóváhagyott és támogatott képzések végrehajtását. Hiszen mindez csorbítja az EU illetékes szerveinek tekintélyét, magának az Erasmus Mundus brandnek pedig nehezen orvosolható károkat okoz.

A hallgatók nagy része biztos munkahelyet vagy más egyetemi felvételt és ösztöndíjat utasított vissza annak érdekében, hogy e kitűnőnek gondolt mesterképzésnek részese lehessen. A mesterszak törlése vagy egy rohamtempóban összetákolt új program elfogadása személyes és egyben szakmai katasztrófa lenne a hallgatók többsége számára.

Emiatt fordultunk európai parlamenti képviselőkhöz és kértük a közbenjárásukat. Egyelőre itt tartunk.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.