Az Erasmus Mundus ösztöndíjasaként érkeztem szeptemberben az olaszországi Catanzaróba, a ReCity (City Regeneration) nevű kitüntetett mesterképzés első állomására. A program szerint a kétéves képzés alatt hat ország nyolc intézménye közül lehet választani. Ösztöndíjasként 23000 euróval segíti tanulmányaimat az EU. Magas szintű oktatás helyett azonban rendkívüli szervezési problémák és a diákokkal szembeni szégyenletes bánásmód fogadta a tanulókat.
A benzinkút mellett
A gondok fő forrása két a Mesterképzésben résztvevő intézmény közötti pénzügyi vita. Az egyik szervezet egy egyetem (az UNIRC), amely a képzés kedvezményezett intézménye – rajta keresztül fut tehát az EU-ból érkező, nagy összegű támogatás. A másik szervezet az oktatás első két szemeszterét lebonyolító nem felsőoktatási intézmény (a FISD), amely az EU-tól, de az egyetemen keresztül kapná a támogatási pénzeket. 2011 első felében meg is érkezett az egyetemhez az uniós pénzösszeg, amelyet mindmáig nem utalt át a FISD-nek, amely így attól a pénztől esett el, ami szükséges lett volna az oktatás minőségének garantálásához. Más kérdés, hogy hiányos akadémiai infrastruktúráját valószínűleg ebből sem tudta volna elégséges szintre fejleszteni, hiszen egy lakótelepi tömbház földszintjéről van szó, amely egy benzinkút mellett található messze a várostól.
A diákok minősíthetetlen körülmények között kényszerültek folytatni tanulmányaikat az úgynevezett „Master of Excellence” Erasmus Mundus mesterképzés keretei közt. Tanulmányi szerződésünk garantálja a könyvtárat, a megfelelő oktatási infrastruktúrát, a sportlehetőségeket és a szociális szolgáltatásokat. Ehelyett néhány tucat könyvet találtunk a tanterem egyetlen szekrényében. Egyébként három terme van az oktatási részlegnek, amiből csak az egyikbe fér be a 34 fős hallgatói csoportunk a padokkal együtt. A másik egy valószínűleg kereskedelmi helyiségnek épült kisterem, melyben már csak a székeink számára van hely. A harmadik szoba pedig annyira hasznavehetetlen, hogy ebédlővé alakították át. Sportpálya helyett csirkékkel teli kert fogja közre az iskolát, a szociális szolgáltatások kifejezés pedig értelmezhetetlen. A digitális kampuszként hirdetett lerobbant lakónegyedben nem volt internet a hallgatóknak, a legközelebbi étterem egy benzinkút a főút mentén.
Mára odáig fajultak az események, hogy senki nem tudja, mire számíthat a kurzus folytatásával. Számos költségtérítéses hallgató befizetett pénzének a jövője bizonytalan; az is előfordulhat, hogy egyszerűen törlik a szakot. Két költségtérítéses diáktársunk a körülmények miatt orvosi kezelésre kényszerült: egyikőjük folyamatos pszichológiai segítségre szorult, másikuk kétszer is ideggörcsöt kapott. A hallgatói csoport nagy része nem jár be az iskolába vagy sztrájkol, többen pedig feljelentéssel fenyegetik mind a döntéshozó intézményt (UNIRC), mind az Európai Uniót. Még azzal sincsenek tisztában a diákok, hogy kivel írtak alá szerződést, és hogy az vajon jogilag kötelező érvényű-e.
„Egyszerűen leállt”
Az EU illetékes szervének (az EACEA) helyettes vezetője, José Fernandez Gutierrez szavaival élve a szak egyszerűen leállt. Másrészt a mesterkurzust teljesen átszervezik – a tanulmányi
időszak alatt! A benyújtott új tervet azonban elvetette az EACEA, a szak projektkoordinátorának így gyorsan másikat kellett készíteni – ezt december 22-én, a határidő lejártakor beadták. Ez egyrészt azt jelenti, hogy valószínűleg egy kidolgozatlan fércmű került az illetékes döntéshozó asztalára; másrészt ezt az új programtervezetet a leginkább sértett fél, a diákság valódi részvétele nélkül, érdekeik figyelmen kívül hagyásával dolgozták ki és fogadhatják el az EU-ban (január közepén várható a döntés).
E visszásságok és következményeik nem csak ezt a 34 fős csoportot izgatják. Már több európai ország sajtószervezete, illetve európai parlamenti képviselők is foglalkoznak az esettel: többek közt azzal, hogy miért nem ellenőrzi az EACEA közvetlenül az általa jóváhagyott és támogatott képzések végrehajtását. Hiszen mindez csorbítja az EU illetékes szerveinek tekintélyét, magának az Erasmus Mundus brandnek pedig nehezen orvosolható károkat okoz.
A hallgatók nagy része biztos munkahelyet vagy más egyetemi felvételt és ösztöndíjat utasított vissza annak érdekében, hogy e kitűnőnek gondolt mesterképzésnek részese lehessen. A mesterszak törlése vagy egy rohamtempóban összetákolt új program elfogadása személyes és egyben szakmai katasztrófa lenne a hallgatók többsége számára.
Emiatt fordultunk európai parlamenti képviselőkhöz és kértük a közbenjárásukat. Egyelőre itt tartunk.
