MaNcs 30. évf. 14. sz. (2018-04-05)
Testben és lélekben a hétvégi választásra készülődvén egyfolytában azon gondolkodunk, telesírt vánkosunkon álmatlanul hánykolódva is akár, hogy kire adjuk voksunkat – kire listán és kire egyéniben, s hogy jelen, nem könnyű helyzetünkben mi lenne a bölcs, erkölcsös és igaz honfiúhoz, honleányhoz méltó magatartás.
1971. augusztus 17-én kora reggel a szomszédok döbbenetére kilenc fiatal férfit bilincsben vitt el a rendőrség Palo Altóban. (Az észak-kaliforniai városka, amely az elmúlt évtizedekben a Szilícium-völgy fővárosává vált, ekkor még ritkán szerepelt a hírekben.) Így kezdődött a pszichológia történetének egyik leghíresebb kísérlete, a stanfordi börtönkísérlet.
„Nem lesz választási költségvetés” – szögezte le a negyedik ciklusára aspiráló Orbán Viktor március 6-án, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évnyitóján. Mondta ezt egy nappal azelőtt, hogy a kormány döntött a „téli rezsicsökkentésről”, vagyis a különös hideg miatt megemelkedett rezsiszámlák 12 ezer forintos kompenzálásáról, valamint a nyugdíjasok 10 ezer forintnyi Erzsébet-utalvánnyal nyomatékosított húsvéti ajándékáról.
A titkos szavazás intézménye nem kimondottan új keletű. A római köztársaságban a négy ezt előíró leges tabellariae közül az elsőt, a lex Gabiniát i. e. 139-ben fogadták el. De miért hozakodok most elő ezzel?
Megpendítették a sorkötelezettség visszaállítását, később az ifjúság katonás nevelése mellett iskolai lőtérprogram is szóba került, meg a tartalékos állomány felfuttatása. A Fidesz katonásdit játszatna a társadalommal – de az erőszakszervezetek egyes feladatainak „kiszervezése” is veszélyes irány.
Hiába az erdélyi magyar politika látványos felajánlkozása, az ottani magyarok szavazási hajlandósága elmarad a Fidesz által elvárttól.
Ha az eredeti célok nem valósultak is meg, sok eredményt fel tud mutatni a Közös Ország Mozgalom. Az ellenzéki erők másképp tekintenek egymásra, ami a vasárnapi eredményekben is megmutatkozhat. Rég volt ekkora tétje a választásoknak, és ezzel a választók is tisztában vannak.
A baloldal a jelek szerint lemondott Heves megyéről: három választókerületben is olyan jelöltet állítottak, akiknek még a második helyre sincs különösebb esélyük. Ennek a Jobbik örülhet, bár közel sem biztos, hogy élni tud a felkínált eséllyel.
Néhány nappal a választások előtt még számos olyan választókerület van Budapesten, ahol a megegyezés jelentősen növelné az ellenzéki győzelem esélyét. A választópolgárok mindenesetre türelmetlenek, egyértelmű választ és egyetlen jelöltet akarnak látni.
Az ellenzéki választók a pártoknál hamarabb ismerték fel, hogy Orbán leváltásának kulcsa az erős egyéni képviselőjelöltekben rejlik, így a taktikai szavazás formális koordináció nélkül is működhet. László Róbert szerint a 90 utáni korszak egyik legkevésbé kiszámítható választása előtt állunk, és az sem világos, mi történne, ha kisebbségbe szorulna a Fidesz.
Évek óta ügyesen cseréli egyik szép haszonnal kecsegtető pozícióját a másikra Szatmáry Kristóf, a Fidesz-másodvonal örökös tagja. Mögötte mindig felsejlik édesanyja, a „nagyvágó” őseit büszkén vállaló üzletasszony.
Az, hogy az élet nem leányálom, nem kolosszálisabb közhely, mint az az utóbbi évtizedekre jószerivel mindenki számára magától értetődő tény, miszerint a születés előtti időszaknak (a prenatális fejlődésnek) döntő jelentősége van a későbbi életünk minősége, lelki fejlődésünk (vagy épp zavaraink) szempontjából.
Apja a hazai magfizika atyja, bátyja világhírű kozmológus, ő pedig innovatív hangszerkészítő lett. Szalay Andrással a progresszív Bartók-átirataikkal, majd előremutató szintetizátorzenéjükkel nevet szerzett Panta Rhei feltámadása kapcsán beszélgettünk.
Johann Adolph Hasse Artaserse című operájával nyitják újra az elmúlt években renovált 18. századi barokk színházat, a bayreuthi Markgräfliches Opernhaust. Az előadást a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mi is láthatjuk. A rendezővel arról beszélgettünk, miért kontraproduktív a menekültkérdés színházi ábrázolása, miért válik olykor kínossá a magyarsága, és hogy haldoklik-e az opera.
„Gagarin, Armstrong és a cigány kering a Föld körüli pályán…” Ha vicc kezdődne így, biztosan eltűnt színesfémekre futna ki a poénja, de ugyanez ugrik be az új magyar film alcíméről is: Cigány az űrben. A címben szereplő név, a Lajkó ezen is túltesz, hiszen a „hősi halott” kutya, Lajka jut róla az eszünkbe. Pontosabban az, hogy kár a kutyáért, bár a címből ítélve valahogy egyértelműnek tűnik, hogy a furfangos cigány visszatér.
Tsz-elnököt játszik az első filmes Lengyel Balázs Lajkó – cigány az űrben című filmjében, mely szerint nem Gagarin repült először, hanem Serbán Lajos permetezőpilóta, akit sajna elfeledett a történelem, mert az első űrutazónak mindenképp a nagy Szovjetunióból kellett érkeznie.
Le kell szögeznem az elején, hogy nem szeretem a Bogyó és Babócát: megfeleléskényszer és fád unalom sugárzik a történetekből, és a számos kaland ellenére sivárnak, kiszámíthatónak és humortalannak tűnik az apró lények élete. A rajzfilm szörnyen kétdimenziós és statikus, sokszor a szereplők rugózása a legmozgalmasabb effekt, és a felülről figyelő, mosolygó vagy szomorú arcot vágó napocskától kiráz a hideg.
Aligha túlzás állítani, hogy irodalmi értelemben az elmúlt év Nádas Péter Világló részletek című memoárregényéről szólt. Csak azért nem mondjuk, hogy a csapból is ez folyt, mert tulajdonképpen – a regény szellemével és látomásaival bizonyosfajta összhangban – ez a csap már jó ideje kiszáradt.
Királyaink leszármazásán felül is sok érdekfeszítő adatra bukkantak az utóbbi évek régészeti genetikai kutatásai során, habár az eredmények értelmezésével akadnak gondok – erről beszélt nekünk az MTA BTK Régészeti Intézet Archeogenetikai Laboratóriumának vezetője.
A hetvenes évek elején vált köznévvé, egészen pontosan a külföldre utazás kulcsszavává az IBUSZ rövidítés. Ha például valaki olyan – ma már nem létező – egzotikus országokba utazott, mint cseszkó, keletnémet vagy jugó, úgyis „IBUSZ-szal ment”, ha csak röpke rokon- vagy városlátogatás volt a célja, mivel a monopolhelyzetben lévő utazási irodának még az ilyen kiruccanásokhoz is lehetett köze. Ennek nyomán sokan gondolhatják, hogy az IBUSZ valamiféle komcsi találmány volt 1956 leverését követően, már a konszolidáció jegyében.
