A Trojka Színházi Társulás O. Márkiné című, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházzal koprodukcióban készített előadása jelentős előrelépés a társulat életében. Soós Attila rendező-színész lázas víziója és gyötrő perfekcionizmusa ebben a műben jól összeért. A korát megelőzve, a kiszolgáltatottságot és traumát tudományos pontossággal leíró Kleist-elbeszélést úgy adaptálta, hogy a mozgás és a zene különleges dramaturgiát adott hozzá, érzékletesen festette meg a nappali lázálmok világát. A fizikai színházi elképzelés gellert kapott a töredezetten dokumentarista, szürreálisnak ható szövegen. A sztori egy újsághirdetésen alapul, amelyet egy makulátlan hírű özvegy adott fel, aki tudomásán kívül áldott állapotba került, és kéri a születendő gyermek apját, hogy jelentkezzen, mert férjhez menne hozzá. Ebből az abszurd felvetésből bomlik ki az adaptáció, amelyben a színészi játék a szentimentálistól az ironikuson át a közönségesig terjed, jó arányérzékkel. Csak úgy cirkulálnak az indulatok faltól falig egy sokfunkciós létra és jelzésszerű jelmezek, kellékek között, miközben minden gesztusnak túlzott jelentősége van. Bárnai Péter és Soós Attila játssza a két fiúgyereket, valamint az apától a nőgyógyászig minden felmerülő átmeneti férfifigurát, meglehetősen szellemesen. Nagy Dóra egy szerepet visz, illetve, ahogy a történet idejében ugrál ide-oda, a poszttraumás szindrómában szenvedő ember széteső személyiségének darabkáit villantja fel jelenetről jelenetre, meghökkentő erővel. A kortárs posztapokaliptikus popzenei klipeket idéző koreográfiák pedig támogatják ebben a játékban, míg meg nem bocsát.
Szkéné, március 23.
