MaNcs, X. évf. 33. szám, (1998.08.13.) (1998-08-13)
Az 1956-os magyar forradalom után a Kádár-kormány erőteljes propagandaakcióba kezdett külföldön, hogy megmutassa a nagyvilágnak "az ellenforradalom igazi arcát". Kiállítást készítettek például, és arra számítottak, hogy ezt minden különösebb gond nélkül tudják majd végighurcolni a szocialista országok fővárosain. De tévedtek.
Miközben a világ azt találgatja, leszopta-e az Egyesült Államok elnökét egy ambiciózus zsidó csaj, Magyarországon az OTP azon gondolkodik, hogyan tudná bekapni. Mármint a Postabankot. És ahogy Clinton is az a típus, hogy "az orális szex nem is szex", meg hogy "szívtam füvet, de nem tüdőztem le", az OTP is játssza az álszentet, az ügyfelek érdekével, tehát végső soron a közjóval jön.
Például miért kellett közpénzek terhére menedzsereknek
Pokol Bélának egyszer már volt egy jó ötlete arra nézvést, hogyan lehetne kiegyensúlyozottabbá tenni, úgymond, a magyar sajtópiacot. Azok az újságok, amelyeknek sok hirdetőjük van, a sok hirdetésért befolyt pénzből fizessenek be egy alapba egy keveset, amely alapból azok az újságok kapnának valamicske pénzt, amelyeknek nincs sok hirdetőjük. E javaslat célja a szociálliberális gazdasági és médiahegemónia fellazítása lett volna; Pokol még ellenzéki korában fogalmazta meg, hogy aztán belepje a feledés aranypora. Ebből meg Pokol egyéb javaslataiból jól kirajzolódik a professzor elképzelése a magyar társadalomról: van a két Lager, szekértábor, a - némi szemérmességgel - szociálliberálisnak (a kevésbé szemérmesek által judeobolsevistának, a két háború között pedig zsidónak, kommunistának, valamint e kettő bérenceinek) nevezett meg a nemzeti-konzervatív, amelyek két külön Magyarország fölött diszponálnak, külön gazdasági érdekeltségekkel rendelkeznek, külön lapokkal, kultúrával és részben intézményekkel, ami önmagában még nem lenne baj, ha ezt nem aránytalanul tennék. Pokolnak nem a szociálliberálisok létezésével van baja, mint a szélsőjobbnak, nem beszántani vagy távozásra bírni, vagy legalábbis elhallgattatni akarja őket, mint a Magyar Fórum harcos publicistái vagy a Napi Magyarország munkáslevelezői, hanem pusztán méretre vágni őket. (A méretre nézvést a parlamenti arányok egyébként nem mérvadók, hiszen a "szociálliberálisok" túlsúlyban vannak a médiában, ami a javukra torzítja el a parlamenti arányokat is.)
Szép-szép, hogy vannak ezek a kisebbségi önkormányzatok, a nevük is olyan demokratikusan cseng, voltaképp gond sincs velük sok, nem ugrálhatnak nagyon, inkább véleményezni szabad nekik, azt meg ki nem szarja le. Mégis csak idegen test ők a magyar közjog daliás építményén. Etetni kell őket is, néha előállnak a követeléseikkel, ahelyett hogy asszimilálódnának csöndesen, megy az, nekünk is ment.
a társadalombiztosítási alapokat felügyelő kormánybiztos
Cosma Shiva felnőttMúlt héten kezdték játszani a német mozik Marc Rothemund filmjét, melynek címe (Das merkwürdige Verhalten geschlechtsreifer Gro§städter zur Paarungszeit - Az ivarérett nagyvárosiak különös magatartása párzási időszakban) szinte mindent elárul - kivéve azt, hogy az egyik ivarérett nagyvárosit Nina Hagen lánya alakítja. A Los Angelesben született, Londonban, Párizsban, Berlinben és Ibizán nevelkedett Cosma Shiva Hagen 12 éves korában ráunt az énekes mama által diktált nomád életmódra, s előbb egy lünebergi internátusban, majd a hamburgi nagymamánál keresett menedéket.
Horn Gyula tavaszi bejelentése óta reménykedik pár százezer ember abban, hogy az állam, az OTP, az MSZP, a Fidesz, az euroatlanti integráció, a polgármester úr, valaki majd a hónuk alá nyúl, és kifizeti helyettük lakbér-, közüzemidíj- és lakásépítési-hiteltartozásukat, amelyre ők már régóta képtelenek. Azóta van már kormányhatározat, végrehajtási moratórium, szándéknyilatkozat az új kormánytól, azt´ mégsem történt semmi.
Annak ellenére, hogy jó néhányan szorgalmazták, az MSZP-ben nem született informális egyezség a vezető tisztségek elosztásáról a szeptember 5-i kongresszus előtt. A legnagyobb ellenzéki pártban hétfői lapzártánk után összesítik a jelöléseket. Vezető szocialista politikusok szerint nem kétséges, hogy Kovács László lesz a szocialisták következő elnöke.
Már több mint tíz éve bezárt az ország egyetlen ólombányája Gyöngyösorosziban, ám máig emlegeti a falu apraja-nagyja. Nehézfém-szennyezés szempontjából a környék ugyan korábban sem lehetett makulátlan, ám ami két év óta itt van, az egyenesen környezetvédelmi katasztrófa: a talajban az arzén-, az ólom- és a kadmiumszint többszörösen meghaladja az egészségügyi határértéket, de a lakosság is gyaníthatóan sokkal több nehézfémet hord szervezetében, mint amennyi orvosilag javallott.
Õsszel parlamenti választások lesznek Németországban: az előrejelzések szerint szabják már a nagy zakót, amit Helmut Kohl kancellár kap, és a Kohl-érának tizenhat év után annyi. Az okok között szerepel a keleti tartományok helyzete, a gazdasági válság és - minő üdítő véletlen - a liberalizmus térvesztése, a német Szabad Demokrata Párt hanyatlása is.
Az idei Sziget sem úszta meg botrányok nélkül - még ha ezek kisebbek voltak is, mint a korábbi években. A programfüzetben nem jelezték előre Homoki Jánosnak, a Honvédelmi Minisztérium (HM) politikai államtitkárának a "rendezvény azonnali felszámolására" tett kísérletét. Azt is csak nagyon kevesen sejthették, hogy Schmuck Andor is felbukkan a nagyszínpadnál lévő újságíróbüfében, homloka mögött egy Xénia-sziget terveivel. Ehhez képest üdítő jelenség volt Tarlós István III. kerületi polgármester színpadra lépése, amikor személyesen utasított egy DJ-t a "volume" gomb letekerésére.
Örömmel tölt el minket, hogy azok, akik ezt az összeállítást olvassák, szintén túlélték a Pepsi Sziget ´98 nevezetű rendezvényt, és minden bizonnyal újfent megfogadták, hogy jövőre pihentebben, felkészültebben, okosabban fognak részt venni a fesztiválon, nem úgy, mint idén, mikor is - akárcsak tavaly - oktalanul, másnaposan és felkészületlenül csaptak bele a lecsóba. Most, a rekreáció és detoxikálás nehéz napjaiban néhány írással emlékeztetnénk az eseményekre, azoknak pedig, akik csak innen értesülnek a Szigeten történtekről, felelőtlen szórakozást kívánunk.
Tán a közepén tartott a film, mikor csípőből leállítottam a kazettát, és a borító aprólékos tanulmányozásához láttam, lázasan. Kerestem valamit. És nem találtam. Átrohantam pár háztömbnyire lakó nagyanyámhoz, s mielőtt a kisbaltát marokra bírta volna kapni, neki szegeztem a kérdést (meg biztos, ami biztos alapon a hokedlit), mondaná már meg, hol találom elhalt nagyapám gőzvontatású nagyítóját.
A közelmúltban megjelent Patti Smithről egy életrajz, szerzője, Nick Johnstone egyetlen nagy lendülettel Krisztushoz, Teréz anyához és a dalai lámához hasonlította. Akik hallották a Pepsi Szigeten, sejthetik már, hogy miért. Ebből az ötvenegy éves törékeny asszonyból olyan elementáris erő sugárzik, amely - még a rock ´n´ rollban is - egészen példátlan. És nincs az a távoli sziget, ahová ne kísérné el.
Hitsville USA - ezt akasztották ki 1960ban Detroitban a West Grand Boulevard 2648 homlokzatára. Hogy a Motown Records kétemeletes családi háza Amerika Slágervárosa. Több volt ez optimizmusnál; jópofa pofátlanság és prófécia egyszerre. A Motown esetében be is jött. Az épület ma a Motown Historical Museum otthona, meg lehet nézni a kis konyhát, az alagsori stúdiót, ahol egy kétsávos magnóval kezdtek poptörténelmet írni, a falon bekeretezett elismervény 800 dollár családi kölcsönről - ezzel alapította meg Berry Gordy Jr. az autóiparáról Motor Citynek vagy Motor Townnak hívott Detroitra utalva Motownnak keresztelt lemezkiadóját 1959 januárjában.
Eljött a nagy nap: a Narancs riportere egy hétvégi horgászversenyen életében először ragasztott csontkukacot. A riporter - mintegy gyakorlásképpen - maroknyi darabot szakított ki a nyüzsgő és ultrabüdös masszából, majd speciális, csontkukaclövésre kifejlesztett csúzlijával megcélozta a háta mögött elterülő erdőt. Jó lövés volt, menni fog ez. A riporter visszafordult, hogy felkösse a horgot. Pár másodperc múlva feldúlt férfi jelent meg a fák között. Egy kedves, fiatal leány a karjánál fogva próbálta visszatartani, a férfi azonban durván lerázta magáról. Tekintetével végigsöpört a parton. Pár másodpercig mereven nézte a riporter melletti versenyzőt, aki elmélyülten lődözte a kukacokat az úszója köré, pár ugrással mellette termett, majd csúnya szavakat kiabált, és a fejére borított egy vödörnyi férget.
Az egyesületi gondnok többek között abban különbözik a portástól, hogy észlelt esemény esetén elhagyja a számára fönntartott úgynevezett kuckót, és építő, nevelő, illetve elrettentő módszerekre támaszkodva beavatkozik az egyesület életébe - mindenfajta többletjuttatás elfogadása, elvárása nélkül. Hát ilyen ma már nincsen.
