MaNcs, XV. évf. 22. szám, (2003.05.29.) (2003-05-29)
Miniszterelnökünk természetesnek tartja, hogy egy szociáldemokrata kormányzatnak bizonyos gazdasági kérdésekben vitája van a liberális gazdaságpolitika képviselőivel. Erre a felismerésre azt követően jutott, hogy az általa eszmecserére meghívott neves közgazdászok felvetették: a magyar gazdaságban olyan jeleket látnak, amelyek megítélésük szerint aggodalomra adnak okot. (FigyelőNet, május 13.)
A lelkiismeret, akárcsak a rideg számító ész, sok esetben téves eredményre vezet. Lássunk erre most egy teljesen politikamentes példát, amely valamikor félidőben történt a Lelkiismeret ´88 csoport megalakulása és napjaink között.
Hogy a státustörvényt a lelkük mélyén a pokolra kívánják-e a Medgyessy-kormány külügyi és egyéb hivatalnokai, azt csak azért nem lehet tudni, mert nem kiáltják világgá a frusztrációjukat. Pedig ez az ügy fogantatása óta mást, mint bajt nem hozott eddig a kormány és tágabb értelemben az egész ország számára. A nagyobbik kormánypárt persze nem tehet úgy, mint akinek a gonosz Fidesz potytyantotta a törvényt a küszöbe elé: elvégre 2001 végén maga is megszavazta. Most igyekszik egyrészt nem tudomást venni róla, másrészt kármenteni. Vajon hozott-e fordulatot a múlt hét végi összmagyar találkozó, a Magyar Állandó Értekezlet (Máért)?
Azt állítani, hogy Pakson április 10-én nemzeti tragédia történt, bizonyára túlzás lenne.
Ha igazak a lapzártánkkor szivárgó hírek a héten esedékes MSZP-Fidesz megállapodásról az iraki csapatküldés ügyében, Orbán Viktor különösebb itthoni tekintélyvesztés nélkül lehátrálhat arról a szerepről, amely (a legjóindulatúbb magyarázat szerint is az iraki háború befejezése óta) mást, mint károkat nem okozott az ország nemzetközi pozíciójának és a honvédség tartásának. Az egykor lelkes atlantista exminiszterelnöknek a menekülési útvonalat az ENSZ BT múlt heti, a szankciók feloldását elrendelő határozata kínálta, amely ráütötte a pecsétet Irak amerikai-brit felügyeletére (hogy értsük: eddig Irak partnereivel Irak nevében az ENSZ kereskedett, ezután az iraki kormány, vagyis Washington fog). Mennek magyar valakik Irakba valamit csinálni, lehet, csak gépkocsivezetők, lehet, katonák is.
Magyar Narancs: Hogyan találtátok meg a szereplőket, és milyen módszerrel forgattatok?
Április végén került a kormány elé az a tárcaközi előterjesztés, amely az állami és magánszféra együttműködését szabályozná a közhasznú beruházások megvalósításakor. Az angol elnevezésből (Public Private Partnership) PPP-nek rövidített konstrukció a kormányzati elképzelések szerint alkalmas lehetne az ország infrastrukturális helyzetének a javítására, ám az ellenzék attól tart, hogy a PPP elterjedésével sorozatosan megismétlődhetnek az állami és a magánszektor eddigi közösködése során tapasztalt zavarok.
Megszületett a kormánydöntés 4-es metró ügyében: hamarosan kezdődhet a hat évre tervezett építkezés. Az 1998 óta elvesztegetett öt év után a megállapodásnak persze ára volt: a főváros belement, hogy első körben csak 10 megálló épüljön a vágyott 14 helyett, cserébe viszont a költségek 30 százalékát kell csak állnia. Ami, mint alább kiderül, nem is 30, meg különben is 14,3 milliárd forint hiányzik a fővárosi önrészből.
Az elmúlt évek nagy tiszai árvizei miatt halaszthatatlanná vált a közel egymilliós Tisza menti lakosság védelme. Még az Orbán-kormány fogadta el azt a koncepciót, amelyet - apró változtatásokkal - az új adminisztráció is átvett. A Tisza XIX. századi megszelídítőjéről, Vásárhelyi Pálról elnevezett szabályozási koncepciót lassan elkezdik megvalósítani: június elsejétől közmunkaprogram keretében megindulnak az első ütemterv munkálatai. Igaz, közben olyan gondok is fölmerültek, melyekre korábban senki nem számított.
Magyar Narancs: A Fidesz átalakulását pragmatikus, ideológiai és filozófiai érvekkel is alátámasztották a párt vezetői. Az egyik ilyen érv, hogy a Fidesznek be kell hoznia az MSZP szervezettségben meglévő előnyét. Az Orbán Viktor által tavaly útjára indított polgári körös mozgalom egyik nem titkolt célja az volt, hogy megteremtse a jobboldal szervezett tömegbázisát. Mi változott egy év alatt, hogy most szükségesnek érezték e bázisnak a Fideszbe integrálását?
A szegregált iskolák lényegében úgy alakulnak ki, mint a lakóhelyi szegregáció: a cigány tanulók arányának növekedésére a többségi családok úgy reagálnak, hogy más iskolába íratják a gyereküket. A
Nanoközpont Az amerikai hadsereg és a MIT (Massachusetts Institute of Technology) hivatalosan megnyitotta a közösen létrehozott nanotechnológiai kutatóközpontot. A katonai nanotechnológiai intézetet (Institute for Soldier Nanotechnologies, ISN) az amerikai hadsereg 50 millió dollárral támogatta.
n CANNES A legjobb rendező díjával is kitüntett Gus Van Sant Elephant című alkotása nyerte az Arany Pálmát az 56. Cannes-i Filmfesztiválon: a fődíjas mű az amerikai középiskolákban elő-előforduló fegyveres erőszak hatásával foglalkozik.
AZionnak (állítólag) már csak 24 órája van hátra - még öt-hat óra a lapzárta, szerintem ráérek akkor is a megmentésére indulni, nem kell kapkodni. Ha önök ezt olvassák, megnyugodhatnak: nincs semmi baj, megint megúszták. De mi van, ha elszúrom, vagy hagyom az egészet, ott egye meg a fene: egy Zionnal kevesebb. De veszett-e több Mohácsnál?
Pár éve az egész világ megtudhatta, mit is csinált kevéske szabadidejében Clinton elnök az Ovális Irodában. A New York Times tényfeltáró újságírói által jegyzett, tavaly magyarul is megjelent könyvből az is kiderül, hogy az elnök szenvedélyesen falta a baktériumfegyverekről szóló szépirodalmat és krimiket, köztük Tom Clancy Szivárvány kommandóját és Richard Preston A Kobra-ügy című könyvét. Míg Clinton "hobbija" miatt a tradicionális hadsereg vezetői és lobbistái vonakodva ugyan, de számoltak egy esetleges biológiai hadviselés lehetőségével és veszélyeivel, addig Bush elnök hatalma már elég volt arra, hogy a gyanúból tény, majd érv legyen a mostani, Irak elleni háború megindítása mellett.
Miközben olvasgattam a könyvet, úgy éreztem, lassan süppedek. Na nem, nem jár hozzá félgrammos melléklet, mint annak idején a Pifhez haletető csúzli meg viszketőpor, csak éppen elábrándoztam egy kicsit arról, hogy mennyivel több céltalan kiadványt képes felvenni az amerikai könyvpiac, mint a hazai, és ettől a témától rögtön nagyon elálmosodtam. Álmomban egy verőfényes május eleji napon, amikor az anyukáját mindenki nagyon tiszteli, a Vörösmarty tér integető transzparensei között feltűnik Brian Preston. Igaz, elég szerencsétlen irányból közelít, de ő erről mit sem tud: kóstolni jött és örülni, azt hitte, lehet; gőzölgő szívvel lépked a tömegben, úti szótárában keresgél picit, aztán hirtelen felindulva a leglelkesebb nagyi fülébe kiáltja: Engedd a fűt! A hatás azonnali. Miután kiöblítette a pólóját a reptéri klotyóban, Preston nagyon gyorsan húz vissza Kanadába, hogy
Régóta furdalt a kíváncsiság, mit felelne a lányok anyukája, ha élne, Másának arra a kérdésére, hogy vajon ő is szerette-e Csebutikint, amiként a férfi őt. A C-t-lina Buzoianu által rendezett előadásban kaptam egy választ - "nagyon" -, de nem hiszem el, viszont már nem is vagyok kíváncsi.
Baker Oklahomában született 1929-ben, de az ötvenes évek eleje már New Yorkban érte. Előbb a nehéz életű Charlie Parkerrel játszott, aztán Gerry Mulligan - zongara nélküli - kvartettjével vált ismertté. Az évtized közepétől saját együtteseivel tűnt fel. A nyugati parti "cool" megtestesítője volt, és az is maradt, mert függetlenül az aktuális irányzatoktól - hard bop, free, dzsesszrock -, ő csak a saját nótáját fújta. Továbbá annak a dzsanki dzsesszzenész-generációnak a megtestesítője volt, melynek tagjai nem a jó nevű egyetemeken, hanem a füstös éjszakai klubokban tanultak zenélni, nem volt PR-főnökük, viszont mélyen elmerültek a tudatmódosító szerek világában.
Nyilvánvaló a kapcsolat, és több mint szimbolikus a kettőzött súly: ez a válogatás először ugyanazt a kérdést veti fel, amit a (három hónappal ezelőtti) The Raven is: Ki vagyok én? A szembesülés, a gyökerek - a számvetés kérdését. Csak míg A holló esetében a Lou Reed-életmű irodalmi háttere tűnhetett ki, addig e kérdésre a NYC Man (százötven perce) Reed meghatározó dalaival válaszol. Az első Velvet Underground-albumtól a The Ravenig, vagyis harminchat esztendőt ölelve fel.
Egészen elképesztő az a felhajtás, ami a Turbonegro körül zajlott az elmúlt néhány évben: a zenekar 1998 végén oszlott fel, majd eltelt néhány hónap, és egyszerre (a Therapy?-tól a Queens Of The Stone Age-ig) szinte minden második épkézláb zenekar arról nyilatkozott, hogy Turbóék lemezei pofozták helyre a hitét a tiszta rakendrollban. Egy-egy norvég fesztiválon mindennapos eseménnyé vált, hogy a fellépő sikercsapatok Turbonegro-feldolgozással tisztelegjenek a helyi legenda előtt, de a rockkedvelő közönség is kitett magáért: szerte a világon sorra alakultak a rajongóklubok (azaz a Turbojugendek, a zenekar politikailag nagyon nem korrekt világához illő megnevezéssel), hogy az egyenfarmerszerkós szurkolók egyesült energiával fejezhessék ki hódolatukat. Nemrégiben az egyik sajtófotó-kiállításon magunk is szembesülhettünk a Turbonegro divatteremtő erejével: az egyik pályaművön jóravaló német fanok a "Turbo-golf" névre hallgató szabadidős tevékenységet űzték, azaz a jellegzetes denimegyenruhában ütötték a labdát egyik háztetőről a másikra.
Néhány nap múlva több mint ötven magyar képre lehet licitálni a világ egyik legnagyobb aukciósháza, a Sotheby´s londoni árverésén.
A rendszerváltás után a MÉH (Melléktermék- és Hulladékgyűjtő Vállalat) mintegy 150 budapesti átvevőhelyéből 29-et üzemeltettek tovább a volt MÉH-es dolgozók, az utóbbi években azonban sorra szüntették meg a maradék üzleteket is. Mára Budapesten - ahol a volt hulladékgyűjtőkre 1990 után az Ereco Rt. csapott le - tíz alatti a volt MÉH mintájára működő hulladékátvevők száma.
A sors különös fintoraként idén egy napra esett a gyermeknap, a hősök napja és a tápiószentmártoni Attila (Atilla)-napok második felvonása. Nyugodtan mondhatjuk: a varázsdomb aljában, a jurták körül, az ősgyepen és lóháton megtörtént a három ünnep eggyéválása, a tönkölypehelyből, kuvaszból és Vikidál Gyulából összegyúrt tömény szinergia.
Megint egy kultfilm, amit soha nem lett volna szabad folytatni. Hiába látványosabbak a digitális trükkök - a bugyuta történet és az elképesztően ostoba párbeszédek miatt a Mátrix - Újratöltve a nyomába sem ér az 1999-es eredetinek, sőt ebből derül ki igazán, milyen felszínes kotyvalék a Wachowski fivérek cybermítosza. Üzletileg viszont legalább annyira sikeresnek ígérkezik, mint az első rész az akcióműfaj megújításának terén: a mozikban 158 millió dollárt hozott, a számítógépes játékváltozatból 1 millió példány kelt el egy hét alatt. A trilógia befejező részét ősszel vetítik.
