Narancs XX. évf. 33. szám (2008-08-14)
Ki nyer ma? A sport központi kérdése ez, amire klasszikusan az a válasz: aki gyorsabban fut, magasabbra ugrik, több gólt ér el. Ma már azonban a sportvilág ennél bonyolultabb. Az nyer, akit indulni engednek, nem léptetnek vissza, és eredményét hitelesítik az orvosokból, tudósokból, felderítőkből, besúgókból, rendészekből álló hivatalos doppingellenes szervezetek.
A múlt heti kilenc heroin-túladagolás sokkolta a társadalmat, és szélsőséges reakciókat váltott ki a médiában és a politikában egyaránt. Sokan akarják azt a hamis látszatot kelteni, hogy a kormány "liberális" büntetőpolitikája vagy a "drogfogyasztást propagáló" szervezetek tevékenysége a felelős a halálesetekért, a megoldást pedig a büntetőjogi szigor fokozása, a "diszkórazziák" tömegessé tétele vagy a fogyasztói szervezetek betiltása jelentené. Ennél rosszabb stratégiát azonban nem is választhatnánk.
Szeptember végén teljes tisztújítás lesz az MDF-ben. A dolgok állása szerint Dávid Ibolya most nem azért fog küzdeni, hogy egyedüli elnökjelöltként elérje a 90 százalékot, hanem kihívója is akad: Almássy Kornél alelnök.
Magyar Narancs, 2008. július 31. Kedves Mancs! Most nagyon nem értek egyet Veletek.
Magyar Narancs, 2008. augusztus 7. Kedves Narancs! Valóban nagyon ambicionáltam 1988-ban, hogy a szamizdatról szóló stúdióvita, illetve Moldoványi Ferenc teljes vizsgafilmje eljusson a Színművészeti- és Filmművészeti Főiskoláról a nagyközönséghez.
Amikor egy új gyógyszert tesztelnek, mindig végeznek placebovizsgálatokat is. A placebo ugyanúgy néz ki, mint az igazi gyógyszer, ugyanúgy is van csomagolva, csak épp hatóanyagot nem tartalmaz. Az ilyen vizsgálatokban nemcsak a beteg, de az orvos sem tudja, hogy a gyógyszernek kinéző tárgy valójában placebo, mert különben a placebónak semmilyen hatása nincs. Így viszont sokszor ugyanúgy vagy majdnem ugyanúgy gyógyulnak a betegek a placebótól, mint az igazi gyógyszertől.
Az orrát az átlagosnál magasabban hordó szakértő filmrajongó ugyanolyan gyanakvással tekint a színes filmre, mint a borszakértő az édes vörösborokra. Az élet szürkével telítettebb és fanyarabb annál, mint amit a múlt század második harmada óta tömegesen elterjedt színes filmek próbálnak elhitetni velünk. A régi fekete-fehér filmek tárgyilagosabbnak, élethűbbnek, természetesebbnek hatnak. A színtelenség mellett a mai szemnek végtelenül szikár és csupasz díszletek, hátterek is hozzájárulnak ahhoz, hogy még a legolcsóbb melodrámák és legsziruposabb szerelmi történetek fölött is ott lebegjen valami akaratlan, tárgyias, már-már realizmusba hajló józanság.
Teljesen felújítanák Miskolc egyetlen villamosvonalát, amelyen jelenleg "lomtalanításból" származó bécsi és szintén használtan vásárolt Tátra villamosok közlekednek. A pálya állapota csapnivaló, időnként kisiklanak a szerelvények; a karbantartásra nem sok pénzt fordított az utóbbi években az alaposan eladósodott város. A Zöld Nyíl nevű, 37 milliárd forintos projekt nagy része uniós forrásból jönne.
A székesfehérvári királyi koronázó- és temetkezési helyen időről időre emlékművet akarnak állítani - függetlenül attól, hogy kik vezetik a várost, de nem függetlenül attól, mikor kínálkozik rá pénz. Egyetértés sosem volt az emlékhely "méltó" kialakításáról, de mert a maradványok eredeti formája tökéletesen nem rekonstruálható, bőven marad tér az álmodozásra. Most az uniós pénzek lódították meg a nemzeti fantáziát.
A nyilvántartási rendszer hibái miatt az Európai Unió kilencmilliárd forintra bünteti Magyarországot, amit a kormány a gazdákkal akar megfizettetni - kongatta meg a vészharangot néhány hete a parlament mezőgazdasági bizottságának fideszes elnöke. Font Sándor összekeveri a szezont a fazonnal, az uniós eljárásnak semmi köze nincs ahhoz a rutinvizsgálathoz, amely a támogatásigénylés jogszerűségét ellenőrzi - állítják kormányzati oldalon.
Medvegyev orosz elnök lapzártánkra, kedd délre volt szíves időzíteni bejelentését, miszerint Moszkva leállította grúziai hadjáratát ("az agresszort megbüntettük"). Mi volt ez, ha vége van egyáltalán?
Láttam gyönyörű dombhajlatokat, egy tagban álló, beláthatatlan búzamezőket, erdőszámba menő magas kukoricatáblákat, amelyekbe az ember, ha betévedt, órákig bolyonghatott, amíg végre partot ért. Megismertem a párás folyók rekettyéseit és füzeseit.
Láttunk már remekbe szabott ügyészségi önkiszolgáló éttermet, lábszárcsonton forgó lacikonyhát a ravatalozó mellett, üzemi étkezdét a vegyipar fellegvárában. De csupán szabályt erősítő ritka kivétel: bizonyos helyszínek határában csak nagy ritkán álldogál a kulináriai vámos illatozó őrbódéja.
Bartók kolosszális zongoraciklusának címe a mi címünk is, noha Pesten voltaképpen egyetlen igazi kerthelyiség sem található (ezért szinte a semmibe és a kétségbeesésbe fut Kertész lesek rovatunk szerzője), kivéve talán a Fészek belső udvarát, de ott nemrég a "nyári szünet" táblába ütközött a szomjúhozó elme, ami erős megrökönyödést keltett benne, mert hogy egy kerti vendéglőben hogyan lehetséges nyári szünet, ezt talán még a nagy Gottfried Wilhelm Leibniz (képünkön) sem tudta volna megfejteni, pedig ő aztán sokat tudott az úgynevezett önellentmondás jelenségéről. Mindamellett idemásolt szavai megfontolandók, bár feltehetően nem a vendéglátóipar rettentő állapotjai szülték őket, lévén aligha küzdött ilyes gondokkal a hannoveri hercegség jól fizetett könyvtárosaként: "Elménk szűkös befogadóképessége az oka azoknak a téves ítéleteknek, melyeket a jó és rossz dolgok összehasonlításakor hozunk; elvégre nem tudunk két gyönyört egyszerre kellőképpen kiélvezni, és még kevésbé vagyunk képesek akár csak egy gyönyör élvezetére addig, amíg fájdalom hatása alatt állunk.
Aki feltalálta a megsütött tojás műfaját, csakis zseni lehetett. A legbanálisabb rántotta adott helyzetben életmentő lehet (például amikor semmi más nincs az ember kamrájában - ami nyilvánvalóan csak egy rosszízű hipotézis).
DUBAI A CIRKUSZBAN Két dubai cég megvásárolta a Cirque du Soleil részvényeinek húsz százalékát: az üzlet a nemzetközi terjeszkedéshez segíti hozzá a modern cirkuszművészet legismertebb képviselőit, akik hamarosan egy 1800 fő befogadóképességű színház építésébe kezdenek bele Dubaiban. Ez lesz a Cirque harmadik állandó fellépési helye.
Történetünk viszszanyúlik a messzi múltba, amikor úgy esett, hogy a távoli India egyik mesebeli szektája (némi reszelgetések után Indiana Jones ügyeiben játszanak vissza) 1965-ben soros emberáldozatára készül, azt kell kibelezni, akin a csodálatos gyűrű van. A kitűnő Richard Laster Help! c.
A 2006-os Mozart-évben, amikor mellesleg az ünnepelt szerző mind a 22 színpadi műve szcenírozva került színre a Salzburgi Ünnepi Játékokon, hét szólóénekes és a Daniel Harding vezényelte Bécsi Filharmonikusok részvételével tartották meg a gálakoncertet. Nagy erénye, hogy mentes a nagyképűségtől, a megalomániától és a körülményeskedéstől.
"Zgemba a körmével lekaparja az emberi agyat a zsírospogácsáról. Jobb kézzel tép belőle, és a szájába teszi" - így szól Faruk Sehic egyik fejezetkezdő mondata.
Aligha egyszerű dolog hozzányúlni egy olyan életműhöz, mint amilyet Bowie ránk hagyott - régóta tudni véljük, mekkora hatást gyakorolt a poptörténet tán legtöbb eposzi jelzővel illetett ikonja kortársaira és a közeli-távoli utódokra. S itt eshet szó zenéről, szövegről, attitűdről, stílusról, Gesammtkunstwerkről - és akkor nem szóltunk az elöl rövid, hátul hosszú mulletről, amely azóta is vissza-visszatérően megszabja a focista-hajviselet térformáit.
Az a rettenetes helyzet alakult ki, hogy a vietnami háború egy viszonylag korai szakaszában (tán 1966-ban) Christian Bale (máshol Batman) fogságba esett Laoszban. Ettől persze még nem kéne berezelni, majd csak kivágja magát szorult helyzetéből. Ám az már komoly aggodalmakra adhat okot, hogy az ő (Dieter Denkler szerepében Bale) természetesen színigaz történeten alapuló hányattatásait Werner Herzog vitte hollywoodi vászonra (no jó, nem eltúlzott büdzséből).
Ez a fesztivál minden tekintetben valószínűtlen esemény. A nevét alapítója, művészeti vezetője, igazgatója és mindenese, Gémesi Géza karmester-zeneszerző-zongorista-tanár saját formációjától, a Rondino Együttestől kölcsönzi, ez viszont Dukay Barnabás nevezetes kompozíciójának - "Rondino, amely a szívhez szól" - címéből vétetett. A hangversenyek színhelye a helyi katolikus templom (befogadóképessége pótszékekkel száz fő), ez azonban szimbiózisban áll a pár lépésnyire található kultúrházzal, ahol mindig akad egy pohár bor a szünetben vagy koncert után oda betérő vendég vagy művész számára. A belépés ingyenes, egyáltalán, minden informális és barátian laza. Meghökkentő - és persze örömteli -, hogy a tíz- vagy százezreket megmozgató kulturális eseményeket preferáló korszellemmel szemben egy ilyen parányi és dacosan autonóm fesztivál egyáltalán életben marad - noha tartalmi erényei igen jelentősek.
Egyeseknek akkor esett le a rendszerváltás, amikor a világpremierrel egy időben kezdte játszani a Szikra az új James Bondot (A magányos ügynök), másoknak ehhez feljebb kellett mennie a körúton. A Művésznél már azoknak is gyanússá válhatott a dolog, akik kommerszre nem ültek be: az Oktogonnál egy amerikai fiatalembert ünnepelt az értő közönség - Hal Hartley volt ő, az amerikai független film nagy reménysége.
A "történelem alulnézetből" iskolája, azaz a mikrohistóriai irányzat szerencsére nem új fejlemény a magyar történelemtudományban, de a könyvkiadásban sem. Idén a L'Harmattan kezdett új szériába; elsőként egy valóban izgalmas munkát tett le az olvasók asztalára: Sebők Marcell formabontó monográfiájából a laikus, ám a magyar és európai kultúrhistória iránt mélyebben érdeklődők is bízvást okulhatnak.
Nem, a novelláskötet címadó kisrealista történetében nem tud repülni a nagyapó, de nem azért, mintha az abszurditásnak nem lenne helye a szerző világában; akad ugyanis itt groteszk éppúgy, mint víg anekdota vagy "mágikus realista" dramolett. Épp csak egyvalami hibádzik: a Nagy Koppány Zsolt-i világ.
Két éve, miután Ady Endre és Brüll Adél (Léda) szerelméről szóló kötete megjelent, Péter I. Zoltán azzal a szándékkal fogott a költő és Boncza Berta (Csinszka) kapcsolatának megírásához, hogy "minél tárgyilagosabban, pártatlanul tárja az olvasó elé a valóságot", mivel korrigálni akarta az Ady feleségéről élő, irodalomtörténészek által is táplált negatív képet. Ehhez "kettejük levelezését kiegészítettem a kortársak viszszaemlékezéseivel, mindvégig ügyelve arra, hogy a lehető leghitelesebben mutassam be Ady és Csinszka mátkaságát és házasságát" - írta előszavában, ám e módszer, valamint az új, saját kutatás hiánya ahhoz vezetett, hogy könyve a korábbiakhoz képest nem szolgál újdonsággal.
Ilyen se volt még, hogy épp Hollywoodból jöjjön a figyelmeztetés: jubilál egy klasszikusunk. Persze mi más is lehetne a dolga egy klasszikusnak, mint hogy rendszeres időközönként jubiláljon, de ennél is lényegesebb, hogy George Clooney újraforgatta az idén 25 éves Régi idők fociját.
Tavaly Adam Dutkiewitz gitáros gerincproblémái miatt elmaradt a Killswitch Engage, idén viszont pótoltak, ráadásul úgy, hogy a tinédzser metalcore-osok másik kedvencét, az As I Lay Dyingot is elhozták magukkal. Ez persze csak azoknak okozott különösebb katarzist, akik unják az Unearth-lemezeiket, és valami olyasmit akarnak hallgatni kicsit rosszabb minőségben, heréltebb énektémákkal és egy olyan dobossal, aki hiába pörgeti propellerként a haját játék közben, soha az életben nem lesz olyan pofátlanul ízes ütős, mint az Unearthből mostanra már kiebrudalt Mike Justian.
Alkotói segédkönyv, meseországbeli és budapesti tébolyok: a közelmúltban három igen különböző, ám szándékait tekintve egységesen komoly képregény került a boltokba.
Egy osztálytalálkozó általában privát ügy; többnyire azért zajlik nyilvános helyen - étteremben, kocsmában, hajón -, mert ott férnek el az osztálytársak. De ha az osztály tagjai a nyilvánosság előtt dolgoznak (olykor élnek is), akkor miért ne lehetne a szokásosnál gyakoribb, éves találkozójuk is nyilvános?
Hovatovább tényleg úgy tűnik, hogy a kiállításokon már főleg mozizunk a járkálás, nézelődés helyett. Van a Mai Manó Ház legfelső emeletén az a bizonyos Napfényműterem, ahol egykor maga a névadó készítette a falra festett háttér előtt a felvételeit - itt helyezték el a készüléket, amin egy portréfilm fut Lucien Hervéről. Ebben pedig van egy kedvesen megható részlet, amikor a művész az emlékeik intenzitásától megroppanó idős emberek szokása szerint könnyekre fakad, miközben egy ifjúkori birkózó sikeréről (világbajnoki döntő!) beszél, mint élete legnagyszerűbb momentumáról. Pedig beszélhetett volna arról is, hogy - olvastam valahol - egy időben tagja volt a francia röplabda-válogatottnak.
A képzőművészetben járatlan befogadó leginkább reprodukció formájában találkozik "műalkotásokkal" - ilyenek a lakberendezési áruházak eldugott traktusaiban található, a fal és a bútor színéhez passzoló nyomatok, de a gigakiállításokat hirdető óriási poszterek vagy egy-egy médiasztár kiállításait (festményeit) reklámozó félperces "kis színesek" is. Miközben meg van győződve arról, hogy a művészet valami szent és magasztos, de mindenképpen eredeti entitás, javarészt marketingszakemberek/kreatívok által kiötlött, csinos formába csomagolt termékeket fogad el művészetnek.
Alighanem mindenkinek megvan a maga személyes kapcsolódási pontja az R.E.M.-hez az első dal, az első klip, a kedvenc lemez vagy a zenekar legjobban kedvelt korszaka formájában. Máskülönben gyakorlatilag lehetetlen egyetlen albumot vagy dalt kiemelni a zenekar 28 éves munkásságából, amit most már nyugodtan nevezhetünk izmos, masszív életműnek. Az R.E.M. sok minden miatt szerethető: az egyszerű, de azonnal ható zenei nyelvezetéért, a kiemelkedő, szó szerint "korszakos" lemezeiért vagy az időtlen slágereiért, de mindenekelőtt azért, mert bármilyen helyzetben voltak vagy bármilyen helyzetben volt is az aktuális popzene, mindig ott volt a kezükben a változás, a megújulás képessége. Nemcsak önmaguknak okoztak revelációt, és nem csupán saját magukhoz képest tudtak mindig valami teljesen újat letenni az asztalra (holott már ez sem lett volna kevés), hanem lazán és játékosan irányt mutattak a popzenének és az élvonalbeli zenekaroknak (hogy mást ne mondjunk: az Up után nem véletlenül hagyta el a gitárokat a Radiohead a Kid A című lemezén).
Színészdinasztiából származik, ősei az első ausztrál operatársulat alapítói. Mély hangjával, sudár, szálfaegyenes termetével (194 cm) a filmtörténet örökös Drakulája, Frankensteinje, Fu Manchuja, múmiája, Szauronja, főgonosza, mágusa.
"Jelentős írói érdemeiért és különösképpen magas rendű idealizmusról, művészi tökélyről tanúskodó, a szív és a lángész ritka összhangját megteremtő költészetéért" - szólt annak idején az indoklás.
Legalábbis a lexikonokból tudjuk, hogy a klasszikus kínai jelek szinte felülmúlhatatlan tömörséggel foglalják magukba az ősi bölcsességeket, s nyithatnak kaput számunkra egy addig ismeretlen világ felé. Feltéve persze, hogy értjük őket.
A kínaiak már az olimpia megnyitóján bevetették ezüst-jodidos esőrakétáikat, első blikkre sikerrel.
Játékgyilkosság Egy thaiföldi forgalmazó visszahívja a boltokból a Grand Theft Auto videojátékot, miután egy fiatal férfi meggyilkolt egy taxisofőrt. Állítólag csak azért gyilkolt, mert ki akarta próbálni, hogy a valóságban is olyan könnyen el lehet-e rabolni egy taxit, mint a játékban. Emotikobot Az emberi érzelmekre reagáló robotokat, "érző gépeket" állítottak ki a londoni Science Museumban.
A heroin karrierje újabb szép adalékot és egyben bizonyítékot is szolgáltat ahhoz, miként haladt kéz a kézben a szerves kémia (főképpen persze a gyógyszervegyészet) az ún. társadalmi igényekkel - legyenek azok bármilyenek.
Az elmúlt néhány napban kilenc heroinfüggő halt meg. Mindannyian feltehetően ugyanattól a dílertől vásárolták a kábítószert. A rendőrség bravúros gyorsasággal derítette fel az ügyet, de a közvéleményt sokkolta a tömeges halálozás. A szakemberek azt mondják, jobb, ha felkészülünk, mert nem ez volt az utolsó eset. "A
A kiállítás címe után persze már álságos a kérdés, de azért fölteszem: nos, drága, egyetlen olvasóim, hogy kapcsolódik egymáshoz az egykori Úttörő Áruházban három forintért autogramot osztogató ál-Nemecsek, a postai irányítószámok, a Skopál tánciskola és mondjuk a Budapesti Korcsolyázó Egylet 1909-es Jégünnepe? Akkor most figyeljenek!
