A dolog nehezebb, mint gondolnánk.
No nemcsak azért, mert sok múlik a kémián, hanem azért is, mert elég sokfélén lehet valaki segítő szakember.
És akkor itt rögtön két dolgot fontos tisztázni.
Az egyik, hogy amikor pszichológust keresünk, akkor nem barátot keresünk, tehát bár nem utolsó szempont a rokonszenv, de azért messze nem annyira fontos, mint sejtenénk. Nem kell ugyanazt gondolnunk, nem kell ugyanazokat a dolgokat ismernünk, nem kell ugyanarra szavaznunk, már csak azért sem, mert ezek általában nem is szoktak kiderülni egy pszichológusról. Ő ugyanis nem mesél magáról.
Én például nem tudom a pszichológusomról, hogy mit gondol a menekülthelyzetről,
a hazai kisebbségekről, esetleg a #metoo-kampányról vagy Geréb Ágnesről, pedig az elmúlt két évben elég sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról. De közben ez – minden illúzió és vágy ellenére – nem egy szimmetrikus beszélgetés, a fő feladata a pszichológusomnak ugyanis az – már ha jól értem –, hogy értsen engem, nem pedig az, hogy ezen témákkal kapcsolatos álláspontját megismerjem.
A másik tisztázandó ügy, hogy segíteni elég sokféle módon lehet a kineziológiától és a pránanaditól kezdve a szociális munkán, coachingon, mediáción és meditáción keresztül egészen a pszichodrámáig és a pszichiátriáig.
És még mielőtt bárki is feljajdulna, szó sincs arról, hogy ez egy minőségi skála lenne, abba a zsákutcába nem mennék bele, hogy bármelyiket is jobbnak vagy rosszabbnak tartsam, pláne, hogy ezek közül egyikhez sem értek. Talán picit a coachinghoz. És hát persze a sor szinte végtelen. Azt viszont fontos tudni, hogy önmagában az még nem jelent semmit, ha egy szakma nevében szerepel a lélek vagy a pszicho, esetleg a segít szavak, és hát azt is fontos tudni, hogy melyik szakma miben tud segíteni, melyik szakmának és melyik szakembernek miben van felelőssége, melyik szakmához mennyit és hol kell tanulni és melyik szakmákban milyen továbbfejlődési és továbbképzési lehetőségek vannak,
s hogy ezek a képzések akkreditáltak-e egyáltalán vagy sem.
Az sem utolsó szempont, hogy melyik szakember mögött milyen szakmai háttérország van. Van-e egyáltalán, s ha van, akkor milyen etikai normái és kódexe van az adott szakmának? És ezeket nem csak a segítséghez fordulónak érdemes tudnia, ezekről a segítő szakembernek is tájékoztatnia kell ügyfelét.
Mert ez egy szolgáltatás. És amikor szolgáltatást nyújtunk, akkor az ügyfélre bizony tekintettel kell lennünk.
Most, hogy ezeket tisztáztuk, jöjjön a lényeg.
Nemcsak segítő szakemberből van rengetegféle, hanem pszichológusból is. Attól pedig, hogy valaki pszichológus, még nem biztos, hogy szakpszichológus is, és attól, hogy valaki szakpszichológus, még nem biztos, hogy pszichoterapeuta is.
És fordítva, attól, hogy valaki pszichoterapeuta, még nem biztos, hogy pszichológus is.
De messzebb megyek. Vannak olyan képzések, amiknek a nevében bár ott a terápia szó (meseterápia, családterápia), ezek elvégzéséhez azonban nem szükséges pszichológusi végzettség. S bár például épp családterápiát csak pszichológus végezhet, egyéb felsőfokú végzettséggel családi tanácsadóvá válhat csak valaki, de aki elvégezte a Magyar Családterápiás Egyesület elég komplex képzését, általában családterapeutának szokta magát nevezni.
Szóval elég nagy katyvasz van a képzések és elnevezések között, sokszor maguk a pszichológusok sem tudják, hogy minek is nevezzék magukat,
nekem legalábbis fogalmam sincs, ki vagyok szakmailag. Illetve elég pontosan tudom, csak éppen az a megnevezés kissé semmitmondó.
| ||
Mutatom is, hogy miért.
Elvégeztem az egyetemet öt év alatt, majd további két év alatt családi és párkapcsolati tanácsadó szakpszichológus lettem. Ez már feljogosít arra, hogy párokkal és családokkal foglalkozzam, de családterapeuta és párterapeuta ettől még nem lettem. A családterapeuta címet ugyanis nem az egyetem adja, hanem a Magyar Családterápiás Egyesület.
Tehát amikor párokkal foglalkozom, akkor nem párterápiát folytatok, hanem a franc tudja, mit, azt hiszem, párkapcsolati konzultációt. De közben kénytelen vagyok párterápiának hívni, hiszen ez a bevett megnevezés, ha pedig párkapcsolati konzulensként hirdetném magam, ki tudja, hogy bárkinek is eszébe jutna-e, hogy pszichológus vagyok.
Mindezzel természetesen egyáltalán nem magukat a képzéseket minősíteném, hanem a képzések és a végzettségek elnevezéseit.
| ||
(A nagy felbontású ábrához kattints a képre vagy //magyarnarancs [dot] hu/data/cikk/10/93/14/cikk_109314/Kepzesek-rendszerehez_vegleges-1024x829 [at] 2x [dot] png" target="_blank">ide.)
A dolog persze nem reménytelen. A Károli Gáspár Református Egyetem hallgatói összeraktak egy elég jól áttekinthető táblázatot az egymásra épülő és az egymás mellett párhuzamosan futó képzésekről és egy listát a szakirányú továbbképzésekről, hogy ha egyszer már mi képtelenek vagyunk egységes, közérthető és transzparens rendszer létrehozására, akkor legalább a hozzánk fordulók legyenek képben.
