A Lugosi Bélát mint Drakulát ábrázoló szobor már lassan tizenegy éve áll a Mezőgazdasági Múzeum egyik szoborfülkéjében, anélkül, hogy bárki tudná, milyen körülmények között került oda. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a jelek szerint egy nem hivatalos szoborról beszélhetünk, amivel se a műemlékvédelem, se a főváros, se az illetés múzeum nem törődött semmilyen szinten. Mint már előző cikkünkben írtuk, a dolog pikantériája, hogy a Mezőgazdasági Múzeum épülete műemlék. Tíz évvel ezelőtt, amikor a szobor egyszer csak megjelent, az intézmény nem próbált utánajárni a dolognak. Nekik elég volt az, hogy tőlük nem kért az elhelyezésre senki engedélyt, és ők sem kértek fel senkit erre a munkára, illetve a műemlékvédelem felé sem jelezték a szobor létét. Ne csodálkozzunk hát, ha az illetékes szerv (Budapest Főváros Kormányhivatalának Kulturális Örökségvédelmi Irodája) is csak a megkeresésünkkor szerzett tudomást a szoborról.
„Sok a papírmunka”
A műemlékvédelemnél kissé nagy a bizonytalanság: a honlapon megtévesztő információk vannak a műemlék-felügyelőkkel és az ügyfélfogadási renddel kapcsolatban is. Továbbá sem a telefont nem veszik fel, sem a hivatali e-mailre nem válaszolnak. Nincs ezzel gond, személyes megkeresésre már sikerült velük kapcsolatba lépnünk.
| ||
Egyfajta, az okmányirodákra jellemző nyüzsgésre és káoszra számítottam, de szerencsés csalódást ért, az eddig elérhetetlen Tasnádyné Kovács Borbálát az irodájában találtam, egy telefon és egy számítógép társaságában. Sajnos nem tudott a segítségemre lenni, hiszen – mind mondta – ő csak egy éve vette át a XIV. kerület műemlék-felügyeletét, és még igazán új neki ez a terület, és nem, nem hallott a szoborról. Miért is hallott volna? Elődje, Lampert Rózsa – akihez már tíz évvel ezelőtt is a XIV. kerület tartozott – sem rendelkezik információkkal az üggyel kapcsolatban. Itt megint zavarba jöttem, hogy esetleg rossz helyen kopogtatok, nem is nekik kéne erről tudni stb. De Tasnádyné megnyugtatott: hozzájuk tartozik ez a dolog, igen, nekik kéne erről tudni, és valóban ehhez a szoborhoz engedélyek kellenének. De akkor mégis, hogy lehet az, hogy már tíz éve ott van ez a szobor egy műemléken, és a kutyát nem érdekli? Egy műemlék-felügyelőnek nem kell időnként terepmunkára mennie, szétnézie a kerületében és ellenőriznie, hogy minden műemlék rendben van-e, nem rúgta ki senki Vajdahunyad várának oldalát, vagy ilyesmi? De, kellene, csak – ahogy azt bent megtudtam – sok a papírmunka.
Szép kis mese
A Mezőgazdasági Múzeumnak egyébként kifejezetten kedvez a szobor titokzatossága. Rengeteg turistát érdekel a történet nélküli szobor „története”. Mint korábban írtuk: vártörténeti séták alkalmával látogatókat szórakoztatnak az „egy tíz évvel ezelőtti hajnalon történt” kezdetű mesével. A Narancs nyomozása azonban kisebb bombát robbantott az intézményben, hiszen attól félnek, hogy a cikk nyomán a műemlékvédelem most rájuk rúgja az ajtót, és jól megbünteti őket, amiért annak idején nem szóltak a szoborról. De miért is szóltak volna? Legalább van egy jó sztori, amit mesélhetnek. A legenda szerint ugyanis egy akkoriban ott forgató filmesstáb hagyhatta ott emlékül a szobrot. Ki is kértük a tíz évvel ezelőtti forgatási engedélyek adatait, de sajnos informáciok helyett azt a választ kaptuk, „hogy a számviteli bizonylatok, illetve azok alátámasztását szolgáló nyilvántartások (analitikus, részletező nyilvántartások, kimutatások, szerződések stb.) megőrzési ideje nyolc év”. Ezért tehát nem áll módjukban ezeket kiadni…
Nyilván a nyolc év letelte után gyorsan megsemmisítettek mindent, ne foglaljon sok helyet. Mi azonban igyekszünk szétnézni Budapest Főváros Padlásán is, hiszen az épületen kívüli terület a fővároshoz tartozik, így az arra vonatkozó forgatási engedélyt is tőlük kellett annak idején kérni. Tehát nem adjuk fel, irány a padlás!
