Somoskő az a település, amely rögvest a trianonozást hívja elő a magyarból. A Salgótarjánhoz tartozó kis falu ugyanis (a szomszédos Somoskőújfaluval együtt) 1924-ben visszakerült Magyarországhoz. A február 15-i "hazatérést" azóta is szent napként ünneplik a helyiek; ennek amúgy semmi köze nem volt Horthyékhoz, kizárólag kőkemény üzleti érdekek domináltak. Az új határ kijelölése során nem figyeltek a bazaltbányákra és a felszín alatti szénmezőkre, ezért a terület tulajdonosának és a helyi vasmű vezetőségének közbenjárására sikerült kijárni a Népszövetségnél, hogy ezek a falvak visszakerüljenek Magyarországhoz.
A magyar fél ütőkártyája az volt, hogy a (teljes egészében nálunk maradt) badacsonyi bazalt nem alkalmas Budapest kövezésére - kizárólag az itteni. Hogy ez mennyire igaz, rég feledésbe merült, ám a "visszacsatolás" nyomán keletkezett határvonal máig hivatalos: míg a bányák, az üzemek és a falvak újra Magyarországhoz kerültek, Somoskő látványossága, a XIII. századtól létező vár az akkori Csehszlovákia része maradt. (Állítólag stratégiai okokból nem adták vissza, bár ennek némiképp ellentmond, hogy az utolsó haditettet a várnál 1682-ben hajtották végre a szomszédos Füleket ostromló törökök: egyszerűen felgyújtották.) Az évszázadokon át kizárólag romnak tekintett, 505 méter magasban található építmény 1924 után vált szimbolikussá: határőr vigyázta a falu végén, ám abban az országban, ahová hivatalosan tartozott, a legközelebbi lakott település több kilométerre fekszik. Papíron most is így áll a dolog, ám a belépőt forintban (350) és euróban (1,15) is ki lehet fizetni, és senki nem kérdezi a Magyarországról érkezőket, hogy merre lesz a séta.
Odafentről káprázatos a panoráma, de van ennél is káprázatosabb, úgy száz méterre ide a somoskői bazaltömlés: a hegy gyomrából kiömlött láva íves-oszlopos formában szilárdult meg. Olyan, mintha ember keze alkotta volna, pedig vulkáni tevékenység következtében, úgy 4 millió évvel ezelőtt, a Nyugati-Kárpátok középső részének felgyűrődése nyomán keletkezett. Ilyenből még kettő van az egész világon.
A bazaltömlés három éve az UNESCO-védettséget élvező Novohrad-Nógrád Geopark (NNG) látványossága, az első volt a világ 93 geoparkja között, ami két országot is érint.
Mi az a geopark?
Tizenhat évvel ezelőtt az UNESCO Földtudományi Tagozatának hiánypótló intézkedése volt a geopark kategória bevezetése az olyan földtani és őslénytani kincsekben gazdag területekre, amelyek annyira mégsem egyedülállóak, hogy a világörökség "globálisan unikális" kritériumának megfeleljenek. Ennek ellenére a geopark cím elnyerése is szigorú feltételekhez kötött, a legfontosabb közülük, hogy "kiemelkedő minőségű turisztikai desztinációt jelöljön" - és ebbe sok minden belefér. Somoskő vára (történelmi emlékhely) éppúgy, mint a bazaltömlés (földtani látványosság) - bármi, ami autentikus és kivételes.
A Bükki Nemzeti Park és a szlovák Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet már az ezredforduló környékén olyan, határon átnyúló együttműködést kezdeményezett, amely elsősorban a földtani nevezetességek kapcsán teljesítette volna a geopark kritériumait. Sokéves huzavona után 2008-ban ebből született a Novohrad-Nógrád projekt 1587 km2-en, amitől a magyar és a szlovák fél az amúgy meglehetősen elmaradott vidék turisztikai fellendülését várta, és amivel már eséllyel pályázhatott az UNESCO elismerésére is. A szervezet zsűrije 2009 nyarán szállt ki a helyszínre, négy napig vizsgálódott az immár sokkal változatosabb turisztikai lehetőségeket kínáló terepen - a projektben 91 település és 167 "geosite" (turisztikai látványosság) szerepelt -, és már fél év múlva lehetett örülni: 2010 tavaszán az NNG elnyerte az európai és a globális geopark címet is, bár mindez a médiában eléggé visszhangtalan maradt.
"Önmagában a geopark nem természetvédelmi vagy értékmegőrző kategória. Nem adnak érte pénzt, viszont elvárnak egy csomó dolgot, ráadásul négyévente ellenőrzik, hogy minden megfelelő-e, vagyis a címet sokkal könnyebb elveszíteni, mint elnyerni" - mondja Kéri István, a NNG irodavezetője, bár hozzáteszi, hogy a cím birtokában a nemzetközi pályázatokon is sokkal nagyobb eséllyel lehet részt venni. De az is látszik, hogy a geopark léte önmagában még semmire sem garancia. A települések közötti laza együttműködést az irodavezető leginkább "geológiai, archeológiai, történelmi és kulturális értékekre alapozó, s azokat turisztikai termékké formáló, térségfejlesztési koncepcióként" említi. "Feladatunk a már eddig is elvégzett munka határozott léptékű folytatása, tökéletesítése, és új projektek megvalósítása" - teszi hozzá, csakhogy ez mást jelent a magyar, és mást a szlovák oldalon. Míg az ottani pályázati rendszernek köszönhetően "sok kis közpénzt" lehet szerezni s ennek megfelelően zajlanak fejlesztések (legutóbb egységesen háromnyelvű tájékoztatókat helyeztek el a geoparkhoz tartozó 26 szlovák településen), nálunk a "ritkán, de akkor sokat" elve érvényesül. Nem csoda, hogy a geopark magyarországi központjában, Salgótarjánban a remény szigeteként tekintenek rá.
Majd az idegenforgalom
Minden jel arra utal, hogy a 21. században Salgótarjánnak nem nagyon osztottak lapot. (lásd: Kinyúlt a múlt, Magyar Narancs, 2013. január 10.). Sorra szűnnek meg a munkahelyek, elvándorol a lakosság, az elmúlt évtizedekben az összes politikai erő az idegenforgalmat egyfajta csodatevő eszközként kezelte a várost körülölelő fantasztikus tájra, illetve a helyi nagy múltú turisztikai hagyományokra hivatkozva. De turisztikai fejlesztésre nagyobb összeget (nem csak a geoparkra) csupán a jelenlegi kormány adott - kérdés, hogy ezt mire költi a fideszes városvezetés.
"Salgótarján lakossága elsősorban bevándorlókból alakult, akiknek nem voltak évszázados hagyományaik, a természetjárás, a turizmus ezt pótolta a számukra. Ez a rajongás a mai napig tart - mondja Drexler Szilárd, a Karancs-Medves Természetvédelmi Alapítvány elnöke, aki szerint az NNG nagy lehetőség, ám kérdéses, hogy tudnak-e vele élni. - Az elmúlt 20-22 évben mást se hallottak az itt élők, csak azt, hogy turizmust fogunk fejleszteni. Állandóan azt hallhattuk, hogy az északi városrész - itt vannak Salgótarján természeti értékei - lesz a 'zászlóshajó' hatalmas fejlesztésekkel. Álmodtak ide már golfpályát és sícentrumot. Mivel azt látom, hogy az utóbbi években elkezdett a város a turizmus területén ilyen-olyan pénzeket nyerni, és ez összefügg az NNG-vel, sőt további forrásszerzéseket is lehetővé tesz, most megindulhat valami. De úgy vélem, önmagában ez még nem jelent Salgótarjánnak kitörési lehetőséget, legfeljebb az egyik láb szerepét töltheti be."
Drexler szerint a fenntarthatóság érdekében egyre nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a marketing terén, illetve a helyi erőforrásokat, civil szervezeteket, szakértőket is be kellene vonni, velük közösen kellene alkotni egy átfogó turisztikai stratégiát, vagy felülvizsgálni a meglévőket. "A legapróbb dolgokra is gondolni kellene, hogyan fog ez működni 5 év múlva. Itt nincsenek olyan látványosságok, amiért a külföldiek iderepülnének, de a belföldi turizmusban elég nagy potenciál van. A gazdasági recessziónak köszönhetően a természetjárás kezd visszajönni, és ezt a lehetőséget kellene kihasználni, amihez viszont elsőként olyan körülményeket kellene megteremteni, hogy az itt élők is komfortosan érezzék magukat (infrastruktúra, normális közszolgáltatások), hiszen ez a fajta civilizáltság vonzza majd a turistákat is."
Rossz nyelvek szerint a kormány legutóbb azért támogatta több mint 615 millió forinttal az NNG pályázatát, mert Salgótarján és környéke ingadozó választókerületnek számít. Ha minden igaz, a pénzt valóban a geopark fejlesztésére fordítják, bár azon lehetne vitatkozni, hogy érdemes-e az összeg több mint egyharmadát - 220 millió forintot - az egykori salgóbányai kaszinóra költeni, amit Geopark Látogatóközpontként akarnak működtetni, és "a magyar-szlovák koncepciót bemutató interaktív installációk, Zenthe Ferenc-emlékszoba és konferenciaterem is lesz majd". (A további tervekről lásd Tanösvények című keretes írásunkat.)
A világ tetején
Somoskőhöz hasonlóan Salgóbánya is Salgótarján része hivatalosan, de erre semmi nem utal. Forgalom alig, gyerekek bicikliznek keresztbe-kasul az úttesten, a nagyobbak, a kamaszok a bezárt élelmiszerbolt előtt "köztériznek". A romos házak, szegényes porták a ma már jellegzetesnek mondható észak-magyarországi falusi képet mutatják - olyat, amit sokan a tévében sem szívesen néznek. Állítólag a híres-neves rocktábort idén nyáron is megtartották az egykori KISZ-bázison, és mintha valami vendégfogadó hirdetését is látnánk, ám az összkép alapján Salgóbányán valóban van mit fejleszteni - igaz, arra nem vennénk mérget, hogy a katasztrofális állapotban lévő, bár a fénykorában minden bizonnyal csodálatos kaszinó ilyen léptékű felújítása a leghatékonyabb első lépés. De végül is csupán turisták vagyunk, akik Somoskő ikertornyát, Salgó várát akarják bevenni. A feljutás a várba jóval körülményesebb, mint a szomszédban - vagyis nem közvetlenül a vár aljában van a parkoló -, de ezt cseppet sem bánjuk. Azt már sokkal inkább, hogy - ellentétben a "szlovák" erdővel - a szemetelési tilalmat itt egyáltalán nem veszik komolyan.
Odafent (625 méter) minden megváltozik. A kilátás pazar, ellátni a Börzsönyig, az Alacsony-Tátráig, sárga terítőnek tűnik a Medves-fennsík, és innen Salgótarján panelrengetege sem tűnik ijesztőnek. Nincs reális magyarázat, de bármit is gondoltunk eddig, feledésbe merül. Az ilyen csodát csak fenntartások nélkül lehet élvezni.
TanösvényekA salgóbányai kaszinó mellett a salgótarjáni gyerektábor, az eresztvényi Napsugár étterem felújítása, kerékpárutak és hét új tanösvény létesítése szerepel a projektben. Két régebbi tanösvényt felújítanak, a főbb közlekedési utak mentén pedig üdvözlőtáblákat helyeznek el a geopark határain. Emellett ún. eszközbeszerzésre is sor kerül, amelyekkel a gyerekek számára tartandó foglalkozásokat, táborokat tudják majd lebonyolítani, és szó van bérelhető túraeszközök vásárlásáról is. |
