Békés tüntetésnek indult, rendőrattak lett belőle

Lokál

Újabb beszámoló a Városligetből.

Fél hat előtt vette kezdetét a Ligetvédők ma hipp-hopp megszervezett tüntetése. A rövid idő ellenére több százan gyűltek össze a Kertem bejárata előtt.

Először Bródy János énekelt, szólt a dal, hogy „ezek bizony ugyanazok”, meg hogy „nyílik még a sárga rózsa”, és „ne vágj ki minden fát”.

Két dal között zúgott a „Nem adjuk a Ligetet”, majd Galkó Balázs szavalt és szavaltatott József Attilát. Lányi András filozófus ezt követően elmesélte, hogy Lázár Jánosnak most sikerült a napokban egy májusi levelére válaszolnia, amelyben felvilágosította, hogy tudhatná, minden korszak kijelöli a Liget funkcióját, ők is csak ezt teszik. Lányi szerint ezzel a lenini útra lépett a kormány, kijelöli, múzeumi negyed vagy Disneyland lesz a Liget helyén, pedig József nádor anno jól kijelölte a Városliget „feladatát”, legyen liget a városban. Lányi hisz abban, hogy ez a harc még csak most kezdődik.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A konferanszié szerepét ezúttal Puzsér Róbert vette magára, aki hangsúlyozta, sok éve már, hogy elhittük, a Liget nem a miénk, pedig a Liget a mi közös kertünk. Erre nem teljesen váratlanul fel-felzúgott a „Legyen a Liget a kertem!”. Majd Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke hangsúlyozta, hogy a Greenpeace június 30-án készíttetett reprezentatív felmérése szerint a budapestiek több mint 80 százaléka nem akarja, hogy beépítsék a Ligetet.

Garay Klára ligetvédő azt hangsúlyozta nagy taps mellett, hogy addig fogunk Gandhi módjára csendesen üldögélni, meditálni, időnként verselni, zenélni, amíg nem lesz jobb az állam, kivárjuk.

TGM beszédében elmondta, hogy épp kultúrát akarnak csinálni azoknak, akik erre így nem kíváncsiak. TGM keményen szólt, szkínhed kormányról beszélt, a köztársaság elvételéről.

A felszólalás után jött a „Szabadságot akarunk!”, majd Schmidt Hajnalka, a Greenpeace vezetője beszéde közben egyszer csak az egyik kapun kifelé tartó kopaszok mellett a civilek megpróbáltak benyomulni a bevett területre. Ezután folyamatos ostrom kezdődött több oldalon.

S jöttek a rohamrendőrök…

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.