„Onnan jövök, és remélem, hogy győznek az igenek, mert ezt már nem lehet bírni, nem tudunk rendesen aludni” – mondja egy idősebb asszony a Kis Diófa utca sarkán, amikor azt kérdezzük, mit szól a bulinegyedes népszavazáshoz. Nem is kell különösebben noszogatni, magától kezdi el mondani a problémákat. „Odapisálnak a kapuk alá, kiabálnak, és senki nem tett eddig semmit. Pedig ez így megy már sok éve. A férjem hajnalban jár munkába, és még akkor is tele van utca.” Azt mondja, bízik benne, hogy a népszavazás megoldja a problémákat, bár ő arra számít, hogy a szórakozóhelyek és kocsmák áttelepülnek máshová.
Ma szavazhatnak a VII. kerület lakói a bulinegyed sorsásról. Pontosabban arról dönthetnek este hétig, akarják-e, hogy a belső-erzsébetvárosi helyek is bezárjanak éjfélkor. A tulajdonosok szerint ez a bulinegyed végét jelentené, mivel az itteni szórakozóhelyek a bevételük jelentős részét éjfél után keresik meg. Ám a lakók azzal érvelnek, hogy a bulinegyed hatásai miatt egyre nehezebb itt élni, és a hangjukat eddig nem hallotta meg senki.
| ||
Vasárnap délben persze nem sok minden utal arra, hogy az éjszakai élet központjában járunk. Turisták mászkálnak térképpel a kezükben, helyiek sétáltatják a kutyát, csupán a kapualjakban hagyott szeméthegyek emlékeztetnek arra, hogy a bulinegyed egyelőre nagyon is él.
„A népszavazás nem rossz ötlet, de a célját tekintve elhibázott. Nem ez fogja megoldani a gondokat” – ezt már az egyik erzsébetvárosi étterem tulajdonosa mondja, de siet is tovább, dolga van. Egy másik asszony a Sparból jön ki, amikor a népszavazásra kérdezünk rá, rögtön vissza is kérdez: „Milyen népszavazás? Óh, ja, a bulinegyedről! Arra én el se mentem, teljesen felesleges. Nem old az meg semmit, évek óta ez megy. Hiába zárjuk a lépcsőházak kapuit, reggelre tiszta kosz minden, egyre többen költöznek el, kicserélődött az itteni lakosság.” Miközben a saját lépcsőházába invitál, és mutogatja az állapotokat, egy anyuka érkezik a gyerekével, és némi hezitálás után közbe is szól: „Már bocsánat, de nem a szórakozóhelyeket kellene itt bezárni, hanem eltüntetni a szemetet a kerületből.”
| ||
Van, aki nem is érti, hogyan gondolták ezt a népszavazást. „Én ugyan nem a kerületben élek, de nevetséges, hogy a terézvárosiak, akik itt laknak a közelben, nem szavazhatnak, míg a külső-erzsébetvárosiak, akiket nem is érintenek a problémák, meg igen” – mondja egy férfi. Arról meg van győződve, hogy az éjféli zárás nem oldana meg semmit: „Szerintem csak rosszabb lenne a helyzet, éjfélkor mindenki kitódulna az utcára, és ott hangoskodna. Ez most jobb lenne a lakóknak?”
„Semmit nem old meg a népszavazás. Inkább több olyan ember kellene a kerületbe, aki intézkedni tud, ha gond van. Több közterület-felügyelő, például” – válaszolja egy fiatal férfi, aki ugyan nem a kerületben él, de azt mondja, itt tervez lakást venni. „Azzal nem jutunk előrébb, ha megszüntetjük a bulinegyedet. Az a baj, hogy mindenki azt mondja, a bulinegyed problémái a kerület problémái, és mindenki így is kezeli azokat. Pedig hát ez egyáltalán nem így van” – foglalja össze.
| ||
A helyi népszavazást a legfrissebb adatok szerint óriási érdektelenség övezi (az Index információi szerint délután egyig mindössze a szavazásra jogosultak 7,6 százaléka ment el voksolni), így szinte biztosan érvénytelen lesz . Az érdektelenséget mutatja az is, hogy volt, aki el is felejtette, hogy ma van a népszavazás. „Fogalmam se volt, hogy az ma van, alig hirdették valahol. Amúgy se tartom jó ötletnek, mert ezt a kérdést sokkal egyszerűbben is meg lehetett volna oldani, ha az önkormányzat tényleg rendezni akarja a helyzetet” – magyarázza egy középkorú férfi, akivel a Dob utcában találkozunk. Azt mondja, „több pénzt kellene a negyedre fordítani, több rendőrt és vécét hozni ide, és akkor máris kevesebb gond lenne. Ha viszont kicsináljuk a bulinegyedet, szerintem az egész ország rosszul jár.”
Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt
