Milliárdokat áldozna Ausztrália a Nagy-korallzátony megmentésére, de későn kaptak észbe

  • narancs.hu
  • 2018. április 29.

Lokál

Átfogó tervet vázolt fel az ausztrál kormány vasárnap, amely szerint 500 millió ausztrál dollárt, vagyis kb. 97,7 milliárd forintot költenének a Nagy-korallzátony megmentésére.

Az összeg nagyobb részét vízminőség-ellenőrzésre és -javításra fordítanák, de támogatnák a partvidéken élő farmereket is, hogy kevesebb vegyszert használjanak a gazdálkodásaikhoz. Emellett irtanák a korallal táplálkozó töviskoronás tengeri csillagokat is.

Ráadásul több millió dollárt költenek olyan kutatásokra is, amelyek ellenállóbb korallfajtákat igyekeznek kitenyészteni, amik nem halnának el a melegedő és savasodó tengervízben.

Szakértői körökben mérsékelt öröm fogadta a bejelentést, ennél ugyanis sokkal többet kellene tenni a zátony megőrzéséért. Csak az utóbbi néhány hónapban ugyanis több száz kilométeres részek haltak el a Nagy-korallzátonyból.

Több tanulmány is nyilvánvalóvá tette, hogy a Nagy-korallzátony romlása a globális felmelegedés megállítása nélkül pedig lényegében visszafordíthatatlan.

Az ausztrál kormányt ezért kritika is bőven éri, mondván, ha olyan fontos a zátony megmentése, miért nem lépnek fel a szén és a többi fosszilis tüzelőanyag használata ellen, hogy csökkenjen az üvegházhatást okozó káros anyagok kibocsátása.

Köztudott ugyanis, hogy Ausztráliában továbbra is állami támogatásban részesül a szén- és gázkitermelés.

(New York Times via 444.hu)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.