Moulin Rouge: Vörös posztó

szerző
- bodoky -
publikálva
2000/11. (03. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kocsma, tánclokál és bordélyház - a párizsi malom önmeghatározása - helyett kávéház, revü és étterem. Félvilági nők helyett diplomás táncosok, pincérek helyett az Addams Family, de a bárzongorista teljesen rendben van. Az egyébként szellemes revü körülbelül annyira erotikus, mint a Hamupipőke rajzfilmváltozata, és nyoma sincs benne a Cartoon Network gyerekműsoraiban tetten érhető finom perverziónak. Decens polgári helynek ígérkezik a felújított Nagymező utcai orfeum, de aki bujaságra vágyik, menjen inkább a közeli Piafba, vagy sírja vissza magát a csajához.

Kocsma, tánclokál és bordélyház - a párizsi malom önmeghatározása - helyett kávéház, revü és étterem. Félvilági nők helyett diplomás táncosok, pincérek helyett az Addams Family, de a bárzongorista teljesen rendben van. Az egyébként szellemes revü körülbelül annyira erotikus, mint a Hamupipőke rajzfilmváltozata, és nyoma sincs benne a Cartoon Network gyerekműsoraiban tetten érhető finom perverziónak. Decens polgári helynek ígérkezik a felújított Nagymező utcai orfeum, de aki bujaságra vágyik, menjen inkább a közeli Piafba, vagy sírja vissza magát a csajához.

Az eredeti Vörös Malom 1889-ben, a világkiállítás évében nyílt meg Párizsban, egy hónappal az Eiffel-torony befejezése után. Charles Zidler cirkuszigazgató új vállalkozását a kánkán-rajongó Henri de Toulouse-Lautrec képei tették világhírűvé. A magyar mutáció kezdetben Somossy Orfeum néven futott: a Krúdy által "az élet királyának" aposztrofált alapító, Somossy (Singer) Károly műintézetének megnyitójára Heltai Jenő küldött Párizsból prológot, Ady pedig ezt írta:"az egyetlen budapesti kultúrhely",

merthogy kötelező volt a frakk, az asztaloknál pedig szériatartozék az ezüstvödör, a szivar és a "kábító leányzó".

Somossy a mai Operettszínház épületét Bródy Zsigmond lapszerkesztőtől vásárolta meg, és itt nyitotta 1884-ben Orfeumát, amely a korabeli Pesti Est programajánlója szerint "a dalcsarnokok genre-jain kívül a gymnastikai és más hasonló mutatványokat is kultiválja", vagyis a táncos számok mellett bohócok, artisták és akrobaták is felléptek a műsorban. Az 1890-es évektől némafilmeket is vetítettek, mindez azonban kevés volt az üzleti sikerhez: Somossy hamarosan tönkrement, és a gyorsan cserélődő tulajdonosok egyikének sem volt több szerencséje. Átalakítások, bezárások és újranyitások hosszú sora következett - Fővárosi Orfeum, Fővárosi Kabaré, Operettszínház néven futott a hely, míg végül a húszas években az átépített télikertet Moulin Rouge-ra keresztelték. A Moulin a budapesti éjszaka legkedveltebb szórakozóhelyévé vált: asztalterítőnyi színpadán a kor legnagyobb színészei, többek között Komlós Juci, Kiss Manyi, Dayka Margit és

a Latabárok

szórakoztatták a nagyérdeműt.

A leghíresebb slágergyáros, G. Dénes György (alias Zsüti) is itt alkotott, aki Kárpáti Tamásnak a mulató történetéről szóló, kiadásra váró kötetében a Moulin fénykorát arra az időszakra teszi, amikor az éppen aktuális tulajdonos, Flaschner Ernő távcsővel figyelte, kik mennek a szemközti Arizonába - bár a két vendégkör különbözött: az Arizona a diplomaták és a kozmopolita elit kedvenc helye volt, míg a Moulint elsősorban gazdag lókereskedők, földbirtokosok, textilgyárosok és bankárok látogatták. A háború alatt a fizetőpincér csípőfogóval kasszírozott, mert az arany ékszer volt az egyetlen elfogadott fizetőeszköz, az ötvenes években pedig a kezdő kurvák is BM-alkalmazottként dolgoztak. A hatvanas évektől a Moulin legnagyobb sztárja Medveczky Ilona, akinek német filmesek állítólag egymillió dollárra biztosították a lábát - az idős primadonna egyébként ezúttal is felvonult, a folyamatosságot jelképezendő a hetvenes-nyolcvanas évekre teljesen lepusztult, jobb híján diszkóként üzemeltetett mulató feltámadásánál.

Az épületet Rajk László tervei alapján állították helyre, a bordó-arany-plüss enteriőr harsánysága egyelőre nélkülöz minden patinát. A híres musicalekből klipszerűen összeválogatott zenére Kovács Tibor által koreografált

Revue déja vu

című műsorhoz Kentaur tervezte a díszleteket, szólistái: Csengery Ottília (ex-Rock Színház) és Kövesdy Éva, valamint a Gábriel művésznéven szereplő Farkas Gábor, aki konferansziéként, sztepptáncosként és nőimitátorként is meggyőzően alakít. A többiek még izgulnak, sok az erőlködés, és hiányzik a túlfűtött hangulat, amit ennyi neccharisnyás láb látványa a harmincas években minden bizonnyal kiváltana - a csillárnak álcázott tollkoronás delnő, az angyalok és ördögök násztánca, a fehérmájú gépírókisasszonyok, a pszichedelikus cirkuszi vízió és a csikós-gulyás paródia az internetes mangapornó és a tinédzser lányzenekarok korában már kevés a borzongáshoz. A Parádi Gabriella által tervezett kosztümök nagyon ki vannak találva, de nem sokat mutatnak - ez egyébként nem a jelmeztervezőn múlott: a főiskolát végzett táncosok nem vetkőzhetnek, mert kiközösíti őket a szakma, kevésbé finnyás orosz revütáncosnőket pedig még nem sikerült importálnia a malomnak.

- bodoky -

Moulin Rouge, Bp. VI., Nagymező u. 17.; tel.: 332-9000; internet: www.moulin.hu; nyitva tartás: Kávéház: 9.30-18.45; Orfeum: 19.00-03.00; Dinner Show: 8-16 000 Ft; Late Night Show: 5-9000 Ft; All Night (kombinált): 10-20 000 Ft

szerző
- bodoky -
publikálva
2000/11. (03. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Demokratikus ellenzék
A 2014-es összefogás kudarca és tanulságai
Kényszermegoldás
Nyári kórházi kapacitásátadás
Vígszínház az egész világ
Marton László életműinterjúja
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Gasztró

még több gasztró

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...