Moulin Rouge: Vörös posztó

szerző
- bodoky -
publikálva
2000/11. (03. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kocsma, tánclokál és bordélyház - a párizsi malom önmeghatározása - helyett kávéház, revü és étterem. Félvilági nők helyett diplomás táncosok, pincérek helyett az Addams Family, de a bárzongorista teljesen rendben van. Az egyébként szellemes revü körülbelül annyira erotikus, mint a Hamupipőke rajzfilmváltozata, és nyoma sincs benne a Cartoon Network gyerekműsoraiban tetten érhető finom perverziónak. Decens polgári helynek ígérkezik a felújított Nagymező utcai orfeum, de aki bujaságra vágyik, menjen inkább a közeli Piafba, vagy sírja vissza magát a csajához.

Kocsma, tánclokál és bordélyház - a párizsi malom önmeghatározása - helyett kávéház, revü és étterem. Félvilági nők helyett diplomás táncosok, pincérek helyett az Addams Family, de a bárzongorista teljesen rendben van. Az egyébként szellemes revü körülbelül annyira erotikus, mint a Hamupipőke rajzfilmváltozata, és nyoma sincs benne a Cartoon Network gyerekműsoraiban tetten érhető finom perverziónak. Decens polgári helynek ígérkezik a felújított Nagymező utcai orfeum, de aki bujaságra vágyik, menjen inkább a közeli Piafba, vagy sírja vissza magát a csajához.

Az eredeti Vörös Malom 1889-ben, a világkiállítás évében nyílt meg Párizsban, egy hónappal az Eiffel-torony befejezése után. Charles Zidler cirkuszigazgató új vállalkozását a kánkán-rajongó Henri de Toulouse-Lautrec képei tették világhírűvé. A magyar mutáció kezdetben Somossy Orfeum néven futott: a Krúdy által "az élet királyának" aposztrofált alapító, Somossy (Singer) Károly műintézetének megnyitójára Heltai Jenő küldött Párizsból prológot, Ady pedig ezt írta:"az egyetlen budapesti kultúrhely",

merthogy kötelező volt a frakk, az asztaloknál pedig szériatartozék az ezüstvödör, a szivar és a "kábító leányzó".

Somossy a mai Operettszínház épületét Bródy Zsigmond lapszerkesztőtől vásárolta meg, és itt nyitotta 1884-ben Orfeumát, amely a korabeli Pesti Est programajánlója szerint "a dalcsarnokok genre-jain kívül a gymnastikai és más hasonló mutatványokat is kultiválja", vagyis a táncos számok mellett bohócok, artisták és akrobaták is felléptek a műsorban. Az 1890-es évektől némafilmeket is vetítettek, mindez azonban kevés volt az üzleti sikerhez: Somossy hamarosan tönkrement, és a gyorsan cserélődő tulajdonosok egyikének sem volt több szerencséje. Átalakítások, bezárások és újranyitások hosszú sora következett - Fővárosi Orfeum, Fővárosi Kabaré, Operettszínház néven futott a hely, míg végül a húszas években az átépített télikertet Moulin Rouge-ra keresztelték. A Moulin a budapesti éjszaka legkedveltebb szórakozóhelyévé vált: asztalterítőnyi színpadán a kor legnagyobb színészei, többek között Komlós Juci, Kiss Manyi, Dayka Margit és

a Latabárok

szórakoztatták a nagyérdeműt.

A leghíresebb slágergyáros, G. Dénes György (alias Zsüti) is itt alkotott, aki Kárpáti Tamásnak a mulató történetéről szóló, kiadásra váró kötetében a Moulin fénykorát arra az időszakra teszi, amikor az éppen aktuális tulajdonos, Flaschner Ernő távcsővel figyelte, kik mennek a szemközti Arizonába - bár a két vendégkör különbözött: az Arizona a diplomaták és a kozmopolita elit kedvenc helye volt, míg a Moulint elsősorban gazdag lókereskedők, földbirtokosok, textilgyárosok és bankárok látogatták. A háború alatt a fizetőpincér csípőfogóval kasszírozott, mert az arany ékszer volt az egyetlen elfogadott fizetőeszköz, az ötvenes években pedig a kezdő kurvák is BM-alkalmazottként dolgoztak. A hatvanas évektől a Moulin legnagyobb sztárja Medveczky Ilona, akinek német filmesek állítólag egymillió dollárra biztosították a lábát - az idős primadonna egyébként ezúttal is felvonult, a folyamatosságot jelképezendő a hetvenes-nyolcvanas évekre teljesen lepusztult, jobb híján diszkóként üzemeltetett mulató feltámadásánál.

Az épületet Rajk László tervei alapján állították helyre, a bordó-arany-plüss enteriőr harsánysága egyelőre nélkülöz minden patinát. A híres musicalekből klipszerűen összeválogatott zenére Kovács Tibor által koreografált

Revue déja vu

című műsorhoz Kentaur tervezte a díszleteket, szólistái: Csengery Ottília (ex-Rock Színház) és Kövesdy Éva, valamint a Gábriel művésznéven szereplő Farkas Gábor, aki konferansziéként, sztepptáncosként és nőimitátorként is meggyőzően alakít. A többiek még izgulnak, sok az erőlködés, és hiányzik a túlfűtött hangulat, amit ennyi neccharisnyás láb látványa a harmincas években minden bizonnyal kiváltana - a csillárnak álcázott tollkoronás delnő, az angyalok és ördögök násztánca, a fehérmájú gépírókisasszonyok, a pszichedelikus cirkuszi vízió és a csikós-gulyás paródia az internetes mangapornó és a tinédzser lányzenekarok korában már kevés a borzongáshoz. A Parádi Gabriella által tervezett kosztümök nagyon ki vannak találva, de nem sokat mutatnak - ez egyébként nem a jelmeztervezőn múlott: a főiskolát végzett táncosok nem vetkőzhetnek, mert kiközösíti őket a szakma, kevésbé finnyás orosz revütáncosnőket pedig még nem sikerült importálnia a malomnak.

- bodoky -

Moulin Rouge, Bp. VI., Nagymező u. 17.; tel.: 332-9000; internet: www.moulin.hu; nyitva tartás: Kávéház: 9.30-18.45; Orfeum: 19.00-03.00; Dinner Show: 8-16 000 Ft; Late Night Show: 5-9000 Ft; All Night (kombinált): 10-20 000 Ft

szerző
- bodoky -
publikálva
2000/11. (03. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

A Jobbik és az ÁSZ-büntetés
Vona Gábor dilemmái
László Géza írása
Miért maradtak velünk a különadók?
Interjúk
L. Ritók Nóra, Rufus Wainwright, Ráduly György
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Gasztró

még több gasztró

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...