Ezt most Neked írom, ha nem sértelek meg vele, akinek fontos, hogy ne acsarkodjon egymással e nemzet két fele, aki úgy érzed, unalmas, sőt kontraproduktív nácizni, rasszistázni, ahelyett, hogy meg akarnánk érteni egymást. Hozzád szólok, aki szerint nagyképű és cinikus dolog megszólni embereket, akik olyan párt rendezvényein lépnek fel, amelyeket nem szeretünk. Véleményed szerint abba kellene már hagyni a sárdobálást, egymás felé fordulva kellene lehiggadni, és végre egymás szemébe nézni, vagy legalább csendben tűrni, ha a másik másmilyen. Egyetértek. Csendben tűrni, ha a másik másmilyen. De itt most…
A hatalomhoz való viszonyunkról van szó, nem pedig az egyes pártokhoz való kötődésünkről. Miért is volna probléma, hogy valaki valamelyik pártot támogatja? Jelenleg ez az egyetlen módja annak, hogy egy parlamentáris demokráciában valahogy kifejezhessük akaratunkat, képviseltethessük (!) véleményünket, érvényt szerezhessünk elvárásainknak, elképzeléseinknek stb. Természetesen van más módja is a reprezentációnak, de ezt még csak kóstolgatjuk a mozgalmainkon, civil szervezeteinken és egyéb pártoktól független szerveződéseinken keresztül. Nem egyszerű megértenünk személyes és közösségi felelősségünket a demokráciában a demokráciáért. Van tehát sok módja annak, hogy veszünk részt a közéletben, a politikában, közösségi, társadalmi ügyeink intézésében vagy ünnepeinken. Tapasztalunk, hibázunk, tanulunk.
Amikor egy eseményen részt vesz az ember, akkor sokféle körülménnyel találkozik. Például, hogy kik szervezik és hol, kik szerepelnek rajta és miért. Amennyiben érdekli, hogy hol van és mit csinál, akkor számot vet arról is, hogy neki jó-e ott lenni, és ha igen, miért. A Bálványosi Szabadegyetemen Magyarország miniszterelnöke azt mondta, hogy „Én nem vagyok Donald Trumpnak a kampányembere, sose gondoltam volna, hogy fölmerül majd a fejemben az a gondolat, hogy a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára”.
És akkor most kérlek, tekintsünk el attól a meddő vitától, amely ezzel a gondolattal kezdődik: „mert ha Clintont támogatta volna, akkor bezzeg jó lett volna”. Nem lett volna jobb. De nem is ez történt. Ahogy Clinton, úgy Trump se kérte, hogy Orbán nyilatkozzon róla. Orbán Viktor miniszterelnöki minőségében (és ugye abba sem kell belemenni, hogy de ő csak mint magánember etc.) minket, magyarokat képviselve azt üzente a világnak Tusnádfürdőről, hogy neki Trump a szimpatikusabb „a kinyílt lehetőségek közül”.
És akkor most nézzük, mit mond maga Trump, amikor szabadon nyilatkozik mint elnökaspiráns! „Nincs most időnk arra, hogy politikailag korrektek legyünk.” „A fal megépül, Mexikó meg elkezd végre viselkedni.” „Ha Hillary Clinton nem tudja kielégíteni a férjét, hogy tudná kielégíteni Amerikát?” „Az én szépségem az, hogy nagyon gazdag vagyok.”
Tehát ő lenne jobb a Számodra. Ezt gondolja a miniszterelnökünk. Gondol ő mást is. Csupa olyat, amely felvet egy rakás emberjogi kérdést. Te egy olyan ember vagy, aki ad magára, ezért elhatárolódsz mindennemű erőszaktól. Orbán Viktor nem határolódott még el az általa képviselt állam által megbízott kopaszok ügyében. Egyszer sem. Talán az mindegy is, mondhatnád, hiszen tényleg, mit számít ez. Mit se számít valóban. A hatalomról van szó, ahogy azt korábban említettem. A hatalomról. A hatalom ilyen, mondhatnád, és akkor valóban beteljesítenénk a fátumot, amennyiben épp úgy viselkednénk, mint a szüleink vagy nagyszüleink a korábbi rendszerek alatt.
Szerinted nem abban kellene inkább keresnünk az összefogás lehetőségét, ami az emberi minimum? Ami mindannyiunkat összeköt? Nem kellene kiállnunk az általános emberi (és természeti) értékek védelmében? Nem az volna az összefogás alfája és ómegája, hogy nem rekesztünk ki senkit, főleg nem, ha rászoruló? Te is érzed, hogy annak feltételezése, hogy minden barna bőrű ember terrorista, csak akkor állja meg a helyét, ha azt mondjuk, hogy minden férfi potenciális terrorista vagy ámokfutó. És hogy van cigánybűnözés. Még itt vagy? Ha igen, érted azt is, hogy Orbán népszavazási kezdeményezése nettó kormánypropaganda, értelme nincs, csak nyújt egy végeláthatatlan európai ügyet. Minket meg tesztel, hogy hajlunk-e a szavára. Ő kampányol, mi meg hallgatunk. Ha Neked ez így oké, akkor bocsáss meg. Ha mégsem, akkor mondom, hogy…
Orbán Viktor minden évben elmondja a magáét a Bálványosi Szabadegyetemen, és ez minden jelenlevőnek rendben van. Leszámítva egy diákot, aki pár éve belekiabált Orbán előadásába. Természetesen gondolhatod azt, hogy épp azzal nagyítjuk fel Orbán kijelentéseinek hatását, hogy szót fecsérlünk rá, de amellett nem mehetünk el, ha komolyan vitázunk, hogy az esemény szervezői miért pont Orbánt részesítik abban a kegyben, hogy náluk nyissa meg az őszi kampányszezont. Ez egy Fideszhez köthető esemény, ezt tudod, amikor odamész. Ha nem tudod, akkor most mondom. Ha valaki olyan kijelentéseket tesz nyilvánosan, mint Trump, akkor attól az embertől épp az értékesebb európai értékeket képviselve kell elhatárolódni. Orbántól, úgy értem.
És itt jön a bökkenő, mert most azt mondod, hogy és ha így is volna, akkor ki lenne helyette. Én erre azt válaszolom, hogy nem érdekel, mert a kérdés itt a hatalomhoz fűződő viszony, és nem a személy. Azzal kell megértetni, aki éppen birtokolja a hatalmat, hogy nem lehet csak az általa kiválasztottak, befogadottak és megtűrtek miniszterelnöke. Legyen minden magyar miniszterelnöke. Aki egy országot akar képviselni, az ne tegyen olyan kijelentéseket, amelyek sokakat, igen sokakat sértenek, bántanak, fájdalmat okoznak nekik.* Jólesett volna, ha bármelyik rockzenész a rajongók koncert utáni megrökönyödése előtt, esetleg a színpadon a koncert alatt mondja be a mikrofonba, hogy: nem értek egyet, elnök úr! Vagy bármit, csak annyit, ami emberként minket a földről felemel. Valami reményt, hogy nem csak azt hajtogatjuk, hogy nem akarok seggeket nyalni, miközben nem mondom ki: nem az én nevemben. Ne csak egy dalban, de nyíltan, felelősen és érthetően mondjad, mondjátok ki, hogy nem értünk egyet azzal, hogy a Bálványosi Szabadegyetemen betegnek nevezzék a homoszexuálisokat és alacsonyabb státuszúnak a nőket. Ugye az feltűnne, ha ez a Szigeten történne? Hát akkor itt is tűnjön föl: Tusnádfürdőn.
Én azt kívánom magunknak, hogy tényleg fogjunk össze, és találjunk egy legtágabbra nagyítható közös többszöröst, de legyen kimondva, hogy mettől meddig tartanak a szélek. Nekem ez a mostani pálya morálisan egyre csak tágul. Egyre több minden fér bele, amire korábban még felszisszentünk.
*Javítás. Az először, 13.11-kor kikerült változatot ezen az egy szakaszon a szerző 15.12-kor pontosította. A módosított szöveghely eredetije alant látható (a szerk.).
Nem leváltani akarom Orbán Viktort, hanem megértetni vele, hogy ne legyen csak a kiválasztottak, a befogadottak és a megtűrtek miniszterelnöke. Legyen minden magyar miniszterelnöke. Viselkedjen úgy, és ne tegyen olyan kijelentéseket, amelyek sokakat, igen sokakat sértenek, bántanak, fájdalmat okoznak nekik.
