Ez a minimum az egészségügyben

A tíz párt által összehozott és itt olvasható dokumentum célja, hogy az egészségpolitikát ne ciklusról ciklusra rángassák, félbehagyva, újrakezdve, hanem közösen kialakított alapelvek szerint fejlődhessen a politikai ciklusoktól függetlenül. Ez a szándék vezette a résztvevőket, ennek a konszenzusnak a kialakítása sikerült most. Hogy ez sok vagy kevés, illetve mire elég? Erről írok most mint a munka kezdeményezője és szakmai koordinátora.

A konszenzusos egészségpolitika igénye időről időre felmerül. Legutóbb a Magyar Orvosi Kamara tette közzé deklarációját, amiben társadalmi összefogást sürgetett az egészségügy forrásainak növeléséért. Ez fontos, de a követelés sajnos itt megállt, és tudjuk: a több pénz önmagában nem elég. 2017 nyarán már nagyon érezhető volt, hogy egyre több embernek van elege a végletes megosztottságból. Párbeszédet, együttműködést szeretnének, legalább olyan kérdésekben, mint az egészségügy vagy az oktatás. A politikai tér üzenetei mellett az elmúlt időszak szakpolitikai rendezvényei meggyőztek arról, hogy a pártok szakpolitikusai között nincs áthidalhatatlan ellentét. Az érdemi ideológiai és stílusbeli különbségek ellenére van esély egy közös minimum kialakítására. És amíg ezen gondolkodtam, egy szakmai konferencián a Jobbik képviselője (Lukács László) is felvetette a párbeszéd, a konszenzus igényét. Úgyhogy eldöntöttem: nincs mire tovább várni, meg kell próbálni.

Nem ellenzéki kerekasztal

Tíz – az azon a héten publikált közvélemény-kutatás szerint mérhető népszerűségű – párt elnökének küldtem el a felkérést. A pártok vezetői úgy tűnik, megértették az ebben rejlő lehetőséget, mert a meghívót 9 párt elfogadta. A Fidesz sajnos nem. Pedig többen megmozgattak informális csatornákat is. Többször deklaráltuk, hogy ez nem egy ellenzéki szervezkedés, hanem egy olyan szakmai kerekasztal, amihez sajnos a Fidesz nem ült le. Ez a szakpolitikai fórum tehát nem a Fidesz ellen, hanem nélkül jött létre. Amikor az indulásnak híre ment, a Liberálisok jelezték csatlakozási szándékukat, amit a többi párt elfogadott. Így lettünk tízen, de nem tízből, hanem tizenegyből. A dokumentum komoly érdeme, hogy előre tekint hátramutogatás helyett. Nincs benne sem „elmúltnyócév”, sem „elmúlthétév”: a jövő lehetséges kereteit keresi.

Hogyan készült?

Számomra egyértelmű volt, hogy a dokumentum elkészítése a pártok szakpolitikusainak dolga, de a végrehajtás garantálhatósága miatt a pártvezetőknek kell aláírniuk. Egy szakpolitikus nem tud a pártja nevében kötelezettséget vállalni, ilyen értelemben nem számonkérhető. Ezért kell az elnököknek aláírniuk a papírt.

Üres papír elé ültünk le. Egyes megtisztelő médiamegfogalmazásokkal ellentétben nem az én javaslatomat fogadta el a tíz párt, mert – az összeülésen kívül – nem volt más javaslatom.

Munkamódszerünk az alábbi volt:

Volt egy nyitóértekezlet, ahol mindenki elmondta, hogy mit vár ettől a munkától, illetve, hogy milyen jövőképet lát az egészségügy előtt. Emellett kialakítottuk a munka kereteit, módszerét. Abban is megegyeztünk, hogy a munka helyszíne egy pártsemleges közösségi tér, a Centrál kávéház marad.
Az első megbeszélés összefoglalóját megküldtem a pártok szakértőinek, kérve, hogy észrevételüket, kiegészítésüket, véleményüket korrektúrával írják bele, és küldjék körbe.
A beérkezett vélemények alapján átdolgoztam a dokumentumot. Ahol eltérő javaslatok jöttek, ott „A”, „B” vagy akár „C” változatok születtek.
Erről az új változatról leültünk beszélgetni. Volt, ami tisztázódott, és volt ahol újabb kérdések születtek.
Ezután újabb javaslatváltozatot küldtem, amire újabb vélemények jöttek, majd megbeszélés, és így volt 3-4 további kör.
A végén úgy álltunk fel, hogy nem volt mit átdolgoznom.

Amit még a munkáról mondanom kell: a pártok nem kiherélték, szétóvatoskodták a papírt, hanem új és hasznos javaslatokkal bővítették. Mindenki felszabadultan, kvázi boldogan dolgozott, és örült, hogy most lehet végre a szakmával foglalkozni, nem kell egymásra „vigyázni”. Ha valaki kívülről nézett volna minket és nem ismeri a személyeket, nem tudta volna megmondani, hogy hol húzódnak a politikai törésvonalak. Ezért is ragaszkodtam ahhoz, hogy az ülések zártkörűek, és főleg nem médianyilvánosak.

Magáról a dokumentumról

Fontos látni, hogy ez nem egy közös program, hanem „csak” a közös minimum. Ha valamiben nem volt egyetértés, akkor az a téma nem került be a dokumentumba. Ettől még bármelyik párt a saját programjába beteheti, ha nem ellentétes az ott leírtakkal.

null

null

Közhelyes általánosságok?

Érte az a vád is a dokumentumot, hogy közhelygyűjtemény, hiszen az első pár oldal valóban ilyeneket tartalmaz:

Szolidaritás
Szubszidiaritás
Igazságos hozzáférés
Fenntarthatóság
Az emberi méltóság és a betegek jogainak tisztelete a gyógyításban
Egységes minőségfelügyelet és „fogyasztóvédelem”

Ezeket lehet közhelyszintű szlogennek tekinteni. Lehet, de nem kéne. Mert sajnos oda jutottunk, ezeknek a fogalmaknak a kiüresítése mára a legnagyobb társadalmi problémává lépett elő. A jó egészségpolitika alapja a jó szociálpolitika, illetve az igazságos (univerzális) hozzáférés. Ma Magyarországon, amikor növekednek a társadalmi különbségek, amikor „A várható élettartamban meglévő jelentős regionális különbségnél is jelentősebbek az iskolai végzettség szerinti eltérések: egy alapfokú végzettségű férfi várhatóan kb. 12 évvel, egy ugyanilyen végzettségű nő pedig 5,6 évvel él rövidebb ideig, mint felsőfokú végzettséggel rendelkező azonos nemű honfitársa” – akkor igenis van jelentősége ezeknek a szavaknak, hogy szolidaritás, társadalmi igazságosság.

Ami fontos

A dokumentum rögzíti az egészségügyi rendszer közösen meghatározott, hosszú távra érvényes céljait:

A teljes lakosság egészségének javítása, a megelőzhető és elkerülhető halálozások visszaszorítása; minőségközpontú, fenntartható, igazságos hozzáférésű egészségügy kialakítása.
A rendszerszintű hatékonyság javítása, az elérhető erőforrásokból a legnagyobb egészségnyereség elérése.
Az egészségügy erkölcsi-morális megújulása
A lakosok (nem csak a betegek) egészségtudatosságának, egészségfelelősségének javítása.
A rendszer szereplőinek, az ellátók és ellátottak elégedettségének növelése, a gyógyítás és gyógyulás közérzetének javítása.
A rendszer rugalmasságának, alkalmazkodó és tanulási képességének növelése.

Ezek eléréséhez a dokumentum sarokpontokat is lefektet. Kimondja, hogy az igazságos és fenntartható egészségügy feltétele a tiszta, őszinte beszéd. Meg kell határozni, hogy mi az, ami jár a járulékunkért, azaz meg kell határozni az ellátási csomagot. Majd a dokumentum a konkrét vállalásokkal zárul:

1. A magyar lakosság egészség által meghatározott életesélyének felzárkóztatása az európai uniós átlaghoz – ezért el kell érni, hogy a magyar lakosság a születéskor várható átlagos élettartam és az egészségben eltöltött évek tekintetében 2 parlamenti ciklus alatt hozza be a 4-4 éves lemaradásunkat, és zárkózzunk fel az európai uniós átlaghoz.

2. A társadalombiztosítás rendszerének visszaállítása és megerősítése.

3. A minisztériumi szintű önálló ágazati felügyelet és intézményrendszer visszaállítása

4. Az egészségügy forrásainak növelése: az egészségügy közkiadások GDP arányos részesedését 4 év alatt az európai átlagra kell emelni. A lakossági kiadások arányát ez idő alatt 30 százalék alattira kell szorítani.

5. Az egészségügy dolgozóinak méltó megbecsülése - valódi életpályamodell kínálása.

6. A hálapénzrendszer felszámolása

A hálapénzrendszer felszámoláshoz az alábbi eszközöket tartalmazó intézkedéscsomagra van szükség:

Béremelés, ám ez csak egy szükséges előfeltétel.
Szigorú, átlátható szakmai és hozzáférési szabályokra, betartott protokollokra van szükség ahhoz, hogy mindenki tudja, mi, hol és hogyan jár neki, és ezt hálapénz nélkül meg is kapja. Az átlátható és számonkért szakmai szabályok (pl. központilag vezetett várólisták) csökkentik a hálapénzzel befolyásolható döntési helyzeteket.
Meg kell teremteni a legálisan megvásárolható szolgáltatások piacát a közszolgáltatóknál, és az egészségpénztárak és kiegészítő biztosítások kedvezményeinek egységesítésével, támogatásával kell erősíteni a legális piacot (kezelőorvos megválasztása, eltérő technológia stb.).
A fenti feltételek megvalósulásával együtt a hálapénz teljes tiltását is be kell vezetni.
A közösségi és a magánegészségügy viszonyának rendezése.

7. Az egészségügyi minőségi- és teljesítményindikátorok nyilvánossága
Az átlátható egészségügy alapja a minőségi és teljesítményadatok nyilvánossága. Ennek gyűjtése, értékelése, és a betegek által is értelmezhető formában publikálása érdekében az Egészségügyi Felügyelet felállításával meg kell teremteni ennek intézményi hátterét.

8. Konszenzusos egészségpolitika
Az aláírók vállalják, hogy a választások után ezt a megállapodást a szakmai és betegszervezetek bevonásával fejlesztik középtávú programmá.

Nagyjából ennyit tartalmaz a dokumentum. Hogy ez sok vagy kevés, azt mindenki maga dönti el vérmérséklete és politikai beállítottsága szerint. Szerintem történelmi jelentőségű, hogy egy asztalhoz tudott ülni 10 párt, a Jobbiktól a Kétfarkúig. Alakult a közös fogalmi rendszer, javult egymás megértésének esélye, kiderült, hogy mindenki kanállal eszi a levest, és hogy szakmai kérdésekben akár szót is lehet érteni egymással.

Kövesse a Magyar Narancs egészségügyi blogját! Materia Medica – minden szerdán a magyarnarancs.hu-n.