Úgy hömpölyög a szemét, mintha csak egy medréből kilépő folyó volna

  • Gera Márton
  • 2017. november 18.

Mikrofilm

A rohamosan fejlődő Kína alulnézetből nagyon szomorú képet nyújt. Holnap a Verzión!

Kisgyerekek turkálnak a szemét között, majd egyszer csak egy Angry Birds-figurára akadnak, amiről ők persze nem tudják, hogy micsoda, de felcsillan a szemük, rögtön elkezdik nézegetni. A háttérben folyik a munka, Kun dobálja be a műanyag hulladékot egy gépbe, fél lábbal a szemétben tapicskol, pár perc múlva meg már azon bosszankodik, hogy sok pénz megy el az áramra, hiába dolgoznak fel elmondhatatlan mennyiségű szemetet, a bevétel így is alacsony.

Valahol Kínában vagyunk, nem a felhőkarcolók és a Hszi Csin-ping-plakátok között, hanem vidéken; ott, ahol a globalizáció leginkább abban érhető tetten, hogy ideérkezik a világ szemétmennyiségének jelentős része, így könnyen találni kidobott Barbie babát vagy félig használt krémet. Nagy hajókkal hozzák a szemetet, aztán gyakran cipő nélküli, szakadt felsőben bicikliző férfiak visznek haza (pontosabban a feldolgozóműhelybe, ami az otthonuk) belőle annyit, amennyit csak tudnak, hogy feldolgozzák a kis gépükkel. Hogy legyen valami pénz, ami talán elég Yi-Jie beiskolázásához, vagy ahhoz, hogy a fiú elvigye az anyukát a Mao-mauzóleumba, ahol úgy tud imádkozni, ahogy mindig is szeretett volna.

false

 

Jelenet a filmből

Jiu-Liang Wang a Plasztik Kínában olyan közel megy a nélkülözéshez, amennyire csak tud. Nem beszéltet, nem magyaráz, hanem egyszerűen odaviszi a kameráját, ahol a színes reklámújságban meglátott amerikai utazási ajánlat akkora boldogságot jelent, hogy innen, Európából nézve alig lehet felfogni. Odamegy, ahol egy-egy ásítás többet mond minden szónál, és ahol úgy hömpölyög a szemét, mintha csak egy medréből kilépő folyó volna.

A film egy pillanatra sem tűnik didaktikusnak, mert amit látunk, az a kínai lét a maga valójában, mindenféle szépítgetés vagy moralizálás nélkül: mosdás a lavórban, aggódó telefonálgatás az iskoláknak, hogy felveszik-e a gyereket, ki tudjuk-e fizetni a tandíjat.

IDFA 2016 | Trailer | Plastic China

https://www.idfa.nl/industry/film/plastic-china World premiere at IDFA 2016 Yi Jie and her family live next to a primitive recycling plant. Her world consists of mountains of plastic waste from Europe, the United States and Asia.

Plasztik Kína (Plastic China). Kínai dokumentumfilm, 82 perc, 2016. Vetíti: Kino, november 19. (vasárnap), 18.00 óra

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet a Verzió Filmfesztivál ideje alatt is, mert mindennap új kritikával jelentkezünk.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.