Hét perc budapesti holokauszttörténetekből

  • - ts -
  • 2021. november 4.

Mikrofilm

Chilton Nóra: Még emlékszem című munkája a Verzió Filmfesztiválon látható.

A mai Budapest utcáit járjuk, s valami gyanús mozgás tapasztalható körülöttünk. Ott a Lánchíd, itt a Szent István park, ez már a Duna-part a Parlament előtt... hova mennek azok a cipők? A gyanús mozgás pedig fehérrel körülrajzolt emberalakok tánca, akik az elbeszélők szavait jelenítik meg, csupa idős emberét, talán négyét, akik azt mesélik, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, hogy hogyan csúszott ki kezéből az édesanyja keze, amikor a házuk udvarán felfegyverzett katonák azt parancsolták, hogy a felnőttek lépjenek kettőt előre, majd balra át! Valaki arról mesél, hogy a házuk ablakából látott egy lányt a Parlament előtt, aki a sortűz eldördültekor belevetette magát a Dunába, s a partfal tövében várta ki a vízben, hogy elmenjenek a gyilkosok, majd kimászott és vacogva kért száraz ruhát, megígérve, hogy gyorsan elmegy, nem hoz bajt senkire, s végül férfiruhákban távozott… hogy hova ment, meddig jutott, azt nem tudják a történetét ellejtő szellemalakok sem, akik pedig tudnak mindent, s ma is itt vannak velünk a városunkban, a városukban, ahogy itt lesznek az unokáink unokáival is. Meglehet, nem is szellemek ők, hanem az ég angyalai, a Budapest feletti ég angyalai: sebzettek, odavetettek, de nem hagyják, hogy feledjük, amit magunktól sem tudnánk elfelejteni, bár nyilván sokan szeretnék.

 

Chilton Flóra filmje mindössze 7 perc, ha leveszem (de miért tenném) a vége főcímet, tán még 5 sincs, de élethosszig tartó útmutatást nyújt, nem is csak afelől, hogyan közlekedjünk a fővárosban, hanem arról is, hogy a világban is mi keresnivalónk van.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.