Martin Scorsese végre megint gengszterfilmet készít, de a projekt egyre többe és többe kerül

  • Gera Márton
  • 2018. március 15.

Mikrofilm

A bűnözőket a filmvásznon is meg kell fizetni.

Már biztosan tudhatjuk, hogy melyik Martin Scorsese legdrágább filmje. A legfrissebb hírek szerint ugyanis a jelenleg is forgó mozija, a The Irishman büdzséje most éppen 175 millió dollárnál jár, és a gengszterfilm zenéje még el sem készült, így alighanem még többe fog kerülni a film. Csak összehasonlításképp: Scorsese legutóbbi filmje, a Némaság 46 millióba, míg a 2014-es A Wall Street farkasa is csupán 100 millió dollárba került.

false

 

Fotó: Facebook/The Irishman

A CGI-lehetőségeket is rendesen kiaknázó The Irishman eredetileg a Paramount berkeiben készült volna, ám a stúdió drágállotta a projekt költségeit, így végül a Netflix állt oda Scorsese mellé. A projekt elszálló költségvetéséről már az elmúlt hónapokban is többször lehetett olvasni: eredetileg csupán 100 millió dolláros költségvetésről volt szó, aztán ebből 125, végül pedig 140 millió dollár lett, ami most ismét emelkedett. Jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis mire kell ennyi pénz, de a The Irishman láthatólag a hollywoodi szuperprodukciókkal szeretné felvenni a versenyt, függetlenül attól, hogy a Netflixre készül. A streaming szolgáltató pedig az utóbbi években igyekszik felvenni a versenyt a legnagyobb stúdiókkal: csak idén 8 milliárd dollárt terveznek elkölteni saját gyártású filmekre és sorozatokra.

Hogy a The Irishman visszahozza-e majd az árát, arra szinte lehetetlen válaszolni, és a nézettségi adatokat nem közlő Netflix sem valószínű, hogy részleteket osztana meg a film 2019-es premierje után. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a gengszterfilm valódi sztárparádéval igyekszik meggyőzni a nézőket: szerepel benne Robert De Niro, Al Pacino, Harvey Keitel és Joe Pesci is.

Kövesse a Magyar Narancs filmes blogját, a Mikrofilmet, amely rendszeresen új tartalommal jelentkezik. Ajánlók, előzetesek, toplisták, és még sok minden más a Mikrofilmen!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.