Az állam én vagyok! – Orbán Tusnádfürdőn megint kijelölte Magyarország útját

  • narancsblog
  • 2014. július 26.

Narancsblog

Abcúg liberalizmus, agyő demokrácia! Át kell alakítani az államot, méghozzá orosz, kínai vagy éppenséggel török példákat követve, hisz ők napjaink sztárállamai. Hatékonyak, és nem feltétlenül demokraták. Tusnádfürdőn csak a devizahitelesek mentése kapott tapsot, a többit nyilván még emésztik a rajongók is.

Orbán Viktor megint megmondta a tutit határon túli fan clubjának, persze úgy, hogy akit érdekel, az itthon is meghallja (a műsort egyenesben adta a Duna Tv). A mondandója nem érdemel mélyreható elemzést, hisz inkább afféle közlemény volt, távolról sem együttgondolkodásra ösztönző felvetések sora.

false

 

Fotó: MTI

Ilyenformán tehát a választáson szűken egy mandátummal megszerzett kétharmadból az egy mandátum épp a tisztelt Tusnádfürdőn egybegyűlteknek, vagyis a határon túli szavazóknak köszönhető, de ne nagyon legyenek ezért büszkék magukra, mert a kétharmad a törvényalkotók műve. Nos, nem hazudott, ezt magunk is megerősíthetjük, és a számadatok is alátámasztják: az érvényben lévő – brutálisan a Fidesznek kedvező, mindközönségesen antidemokratikus – választási törvény nélkül a büdös életbe’ nem lett volna meg a kétharmad.

Mely kétharmaddal fel lehet építeni, vigyázat, Orbán szava következik, az illiberális államot, mert itt az ideje, hogy elfelejtsük a rendszerváltást, s a 2008-as gazdasági válságot tekintsük nulla kilométerkőnek, az pedig a nyugati demokráciák végét jelenti, nem mást. Tehát előre a kínai, orosz, török úton. Magyarul Orbán végre kimondta Tusnádfürdőn, amit mindenki tud, csak az emberek egy jelentős csoportja eddig nem merte bevallani még önmagának sem, azt tudniillik, hogy a legfontosabb célja megszabadulni a nyűgös demokráciától. Természetesen ebbéli célja elérését rettenetes ellenségek akadályozzák, egyfelől maga a Nyugat, másfelől a Nyugat csecsén lógó, a pénzéből (vö. Norvég Alap) piszkos aknamunkát kifejtő civilek, vagyis álcivilek, alkalmasint diverzánsok.

Mint bevezetőnkben jeleztük, az Orbán beszédeibe feszt közbetapsolók ezúttal csak két alkalommal tapsoltak bele a szövegbe, akkor, amikor közvetlenül hozta szóba a pénzt: eztán valamivel kevesebb megy tanulmányokra, s megmentjük a devizahiteleseket. E tapshiány, bár kétségkívül jelent valamit, de semmiképpen sem a rajongói preferenciák változását. Csupán annyit, hogy ez még egyelőre nekik is sok, de próbálnak barátkozni vele.

Mivel próbálnak barátkozni? Értsük pontosan, a demokrácia nyílt felmondásával.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.