Az állam én vagyok! – Orbán Tusnádfürdőn megint kijelölte Magyarország útját

Abcúg liberalizmus, agyő demokrácia! Át kell alakítani az államot, méghozzá orosz, kínai vagy éppenséggel török példákat követve, hisz ők napjaink sztárállamai. Hatékonyak, és nem feltétlenül demokraták. Tusnádfürdőn csak a devizahitelesek mentése kapott tapsot, a többit nyilván még emésztik a rajongók is.

Orbán Viktor megint megmondta a tutit határon túli fan clubjának, persze úgy, hogy akit érdekel, az itthon is meghallja (a műsort egyenesben adta a Duna Tv). A mondandója nem érdemel mélyreható elemzést, hisz inkább afféle közlemény volt, távolról sem együttgondolkodásra ösztönző felvetések sora.

 

Fotó: MTI

Ilyenformán tehát a választáson szűken egy mandátummal megszerzett kétharmadból az egy mandátum épp a tisztelt Tusnádfürdőn egybegyűlteknek, vagyis a határon túli szavazóknak köszönhető, de ne nagyon legyenek ezért büszkék magukra, mert a kétharmad a törvényalkotók műve. Nos, nem hazudott, ezt magunk is megerősíthetjük, és a számadatok is alátámasztják: az érvényben lévő – brutálisan a Fidesznek kedvező, mindközönségesen antidemokratikus – választási törvény nélkül a büdös életbe’ nem lett volna meg a kétharmad.

Mely kétharmaddal fel lehet építeni, vigyázat, Orbán szava következik, az illiberális államot, mert itt az ideje, hogy elfelejtsük a rendszerváltást, s a 2008-as gazdasági válságot tekintsük nulla kilométerkőnek, az pedig a nyugati demokráciák végét jelenti, nem mást. Tehát előre a kínai, orosz, török úton. Magyarul Orbán végre kimondta Tusnádfürdőn, amit mindenki tud, csak az emberek egy jelentős csoportja eddig nem merte bevallani még önmagának sem, azt tudniillik, hogy a legfontosabb célja megszabadulni a nyűgös demokráciától. Természetesen ebbéli célja elérését rettenetes ellenségek akadályozzák, egyfelől maga a Nyugat, másfelől a Nyugat csecsén lógó, a pénzéből (vö. Norvég Alap) piszkos aknamunkát kifejtő civilek, vagyis álcivilek, alkalmasint diverzánsok.

Mint bevezetőnkben jeleztük, az Orbán beszédeibe feszt közbetapsolók ezúttal csak két alkalommal tapsoltak bele a szövegbe, akkor, amikor közvetlenül hozta szóba a pénzt: eztán valamivel kevesebb megy tanulmányokra, s megmentjük a devizahiteleseket. E tapshiány, bár kétségkívül jelent valamit, de semmiképpen sem a rajongói preferenciák változását. Csupán annyit, hogy ez még egyelőre nekik is sok, de próbálnak barátkozni vele.

Mivel próbálnak barátkozni? Értsük pontosan, a demokrácia nyílt felmondásával.