Csúcsra jár a Hódmezővásárhely után kitört beteges pánik Orbán hívei közt: attól tartanak, hogy kevesen lesznek a békemeneten

  • narancs.hu
  • 2018. március 14.

Narancsblog

Egy hangon kiált provokációt a lakájsajtó. Ég a ház: az ordít a leghangosabban, aki felgyújtotta.

Holnap úgynevezett békemenet lesz, első blikkre az mondaná rá az ember, hogy ki nem szarja le. Különben is, tegye fel a kezét, aki emlékszik rá, hogy mikor volt az utolsó békemenet. Talán tavaly április körül volt egy, amikor kimondottan az orosz–magyar testvériség-barátság melletti kiállásként vonultak fel, de azt is a kutyapárt szervezte. Tavalyelőtt májusban? Nem, nem, akkor éppen Bencsik András főszervező zokogott bele a Népszabadságba (te jó ég, alig két éve még megvolt), hogy képtelen a kvótaügyi népszavazás alkalmából összerántani egy békemenést, mert nincsenek elegen:

„Most biztosan kevesen jönnének el”

mondta akkor.

Nos, a kormányzati sajtó utóbbi napjainak termését áttekintvén a legelfogulatlanabb szemlélő is kénytelen arra következtetni, hogy Bencsik jogos félelmei máig sem csökkentek egy szikrányit sem. Valljuk be, ilyen léptékű alarmírozással eddig még nem találkoztunk. A hangadó ezúttal is a központi pártlap, a Magyar Idők, amely így ír: „Soros ügynökei az áprilisi választást megelőző hetekben és napokban komoly provokációkra, nyílt és agresszív támadásokra készülhetnek a közszolgálati média, a jobboldali médiatermékek, és a közintézmények ellen. Kiemelt célpontjuk a több százezer embert vonzó, nemzeti elkötelezettségű békemenet, így különösen fontos, hogy a hatóságok megfelelő figyelemmel kísérjék a sorosisták akciózását…”

Valami Tűzfalcsoport nevű blog, amire a Magyar Idők mindig oly nagy hévvel hivatkozik, pedig már azt is tudni véli, hogy: „Már egy éve készülnek a békemenet ellen Sorosék”. (Csak a miheztartás végett: egy éve még ezek a marhák azt sem tudták, hogy lesz egyáltalán békemenetük. Hol volt még Hódmezővásárhely?)

Ám mi sem igazolja az elkerülhetetlen provokáció bizonyított voltát fényesebben, mint az, hogy a rohadt sorosisták már meg is fenyegették Bayer Zsoltot, hogy egy Dragunov nevű puskával lelövik a békemeneten. S Szlovákiában pedig már két hete kinn az utcán zavarognak, ahogy Orbán kiolvasta a jelekből.

A kicsit késve futó Pesti Srácok ma estére a tévéjébe vagy videóblogjába trombitálta össze, khm, a nagyágyúit ezzel a címmel: „Provokátorok, agyonlövés, háborús séta: Kiadták a gyűlöletparancsot a Békemenetre – Csizmadia-Fricz-Stefka a mai Polbeatben!”

Szerencsére az origo pedig a megoldást is látja: „A szervezők várnak mindenkit, akik az anyák, gyerekek biztonságára törekednek, és a Fidesz is arra kéri híveit, hogy vegyenek részt az eseményen.” Magyarul: kapára, kaszára, anyák védelmezői, gyerekek gyámolítói, jöjjön mindenki, mert jaj lesz, ha kevesen leszünk.

És az, hogy a csekély felvonulói létszámtól reszketnek, csak a határozottan jó indulatú megfejtése e sajtótombolásnak.

Van egy másik is.

Vajon miért ordítanak előre teli szájjal provokációt?

Mitől olyan biztosak e provokációban? A kérdés megáll önmagáért kijelentésként is. Így azt sem lehet mondani, hogy leszarja az ember a békemenetet. Hiszen a szervezői, kiagyaló már tudják, hogy mi fog majd történni ott. S ha félnek valamitől, az nemcsak a lelkiismeretük, hanem főként a bukás, aminek az elkerüléséért meg tényleg mindenre képesek lehetnek.

Holnap tehát nem árt résen lenni.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?