„A választások után elégtételt veszünk” – tényleg szánalmas volt.

Nem volt még politikus a magyar történelemben, aki Orbánéhoz mérhető orcátlansággal törölte volna bele a sáros cipőjét az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékezetébe, ünneplésébe. Mit is érdekelte őt az egész, ő azért jött, hogy a jelenlévők szavazatait kunyerálja – sajnálatos módon azonban beosztottai az elmúlt nyolc év során bűnös hanyagságból elmulasztották úgy megfirkálni Magyarország választási törvényét, hogy az állami pénzen idefuvarozott lengyel szélsőségeknek legyen szavazati joguk, így a főnök szavaiból kiérződő páni rémület voltaképpen érthető volt. Jaj, jaj, mi lesz, ha bukok?

Fotó: MTI

Ha bukok, akkor oda a magyarság, a zsidó (Soros György) rávezeti az országra a négert, arabot, oszt annyi lesz itt mindennek. „10 és 10 milliók indulnak útnak Afrikából…” Annyi tehát már így első hallásra is gond nélkül kihüvelyezhető volt a dúlt tekintetű nemzetvezető beszédéből, hogy sajna semmi új nem jutott az eszébe, sem neki, sem a (nyilván dettó ceruzával dolgozó) szövegíróinak, sem senkinek az ő utcájában.

Nem, az sem újdonság, hogy fenyegetőzött egy nagyot („A választás után majd elégtételt veszünk”). Orbán, ha sarokba szorítva érzi magát (s hát Tiborczcal, Mészárossal, Kósával, Lázárral, Rogánnal, Habonnyal meg az összes többi csirkefogóval a tarisznyájában, hogy is érezhetné magát máshogy), mindig fenyegetőzik. Tulajdonképpen még hatalmon sem kell lennie hozzá, lásd még: a haza nem lehet ellenzékben.

Oké, Hódmezővásárhely után rajta is kiütött a para, értjük, de azért amellett mégsem lehet elmenni szó nélkül, hogy

ilyen Magyarország történelmében nem volt.

Hiszen még a legsötétebb komcsik is anno Petőfiről, Kossuthról hordtak össze hetet-havat, s az ő szájukba adták esetleges üzeneteiket. Ma csak a körítés volt a nemzeti ünnep, a főmenü az egy lecsúszott zoknis kisgyerek hepciáskodása volt, aggyá má’, mert begurulok… Ez speciel ment volna.

Aztán a végén Orbán elénekelte a Kossuth nótát a biodíszletnek kirendelt népi együttesbe csimpaszkodva – épp úgy, mint anno a Fehérvári huszárokat. Röhejesen.

Mindezek láttán nyugodtan kijelenthetjük, Magyarországnak nem sikerült megünnepelnie forradalma és szabadságharca 170. évfordulóját – valaki egyszerűen széttrollkodta.