Magunkhoz sem tértünk a „nemzeti összefogás dala” okozta sokkból, amikor blogján Bolyki György azzal állt elő, hogy Bársony Bálint ellopta a show-t. „Bálint kiállt a színpadon lévő sok zenész és a Bolyki Soul & Gospel Kórus elé, és elmondta, hogy van egy hatalmas, grandiózus terve: szeretné az egész országot megénekeltetni egy közös dallal, hogy az éneklésen keresztül elkezdődjön egy újfajta közösségépítés sok szenvedést látott kis hazánkban. (…) Köpni-nyelni nem tudtunk. Nem vagyunk indulatos csávók, de ez akkora pofátlanság volt. (…) Próbáltam elmagyarázni, hogy ez a MI ötletünk, MI szeretnénk megcsinálni, és ha akar, nyugodtan álljon be mögénk, de ne nyúlja le a projektet. Nem hallgatott meg, rám vágta az ajtót. Azóta nem beszéltünk, csak figyelem, mit csinál az ötletünkből” – írja Bolyki, akinek az a legnagyobb baja, hogy testvérének, Bolyki Balázsnak is van egy közös éneklős dala.
„Kb. másfél hónapja zajlik a »Mi dalunk« május 30-i országos együtt éneklésének kampánya, amikor is a Kossuth rádió le fogja játszani a zenét, és a kórusok országszerte éneklik rá a dalt. A www.midalunk.hu oldalon mindenki megtalálja a kottákat, a zenét, valamint ide lehet feltölteni a kórusok éneklését megörökítő videót is.”
Persze nem az az érdekes az egészben, hogy A mi dalunk jobb-e, mint a Barackfa (annál minden jobb), bár Bolyki azzal jön, hogy ezzel az ócskasággal lett elrontva a nagy ötlet. A kutya a bejegyzés végére van beásva, amikor már szinte Bolyki kér elnézést: „Azoknak sem adok igazat, akik fröcsögve szidják a kezdeményezést, ugyanis végre elindultunk egy jó irányba! Lehet, hogy sántít a dal [persze, hiszen „talpaink egymásra lépnek”:-)], de végre a hivatalos kormányzati kommunikációban is megjelent a közösségépítő éneklés fogalma!!!!!!!”
Aha, így már mindjárt más. Csakhogy Bolykinak valakibe mégis bele kell rúgnia az őt ért borzasztó méltánytalanságért. Természetesen a sajtóba. Ilyenformán a hírportálokra (szám szerint az összesre) próbálja rákenni, hogy ő volt annyira ostoba, hogy első felindultságában közzétegye sérelmét.
Vagyis a dal már régen nem arról szól, hogy milyen sunyi kis gazember ez a Bársony gyerek, hanem arról, hogy „Szóval, kedves újságírók (…)
1. Vagy nem tudtok szöveget értelmezni, vagy direkt ferdítetek.
2. Ahogy első írásomban, most is azt mondom: a lényeg, hogy VAN KÖZÖS DAL!
3. Én már rég ismét együtt fogok muzsikálni Bálinttal a bécsi Joe Zawinul’s Birdland-ben (sic!), amikor ti még mindig azon fogtok ügyködni, hogyan kell a lehető legtöbb politikai hasznot kifacsarni egy-egy jelenségből. Még akkor is, ha ehhez el kell torzítanotok a valóságot.”
A magunk részéről tényleg szurkolunk, hogy Bársonyt és Bolykit minél hamarabb lássák vendégül a bécsi Joe Zawinul’s Birdlandben, ha viszont a császárváros úri közönsége mégsem a Barackfa dzsesszváltozatára lenne kíváncsi, felőlünk akár itthon is folytathatják ezt a kutyakomédiát: pereljenek be minden sajtóterméket, ha a szájára vette a nevüket. (Pénteken Bársonyék is kiadtak egy közleményt: „Az elmúlt napok történései alapján arra az elhatározásra jutottunk, hogy a személyünket érintő minden hitelrontásnak számító kijelentés kapcsán jogi eljárást kezdeményezünk.”)
Ám van itt még valami, Bolyki ugyanis – hogy nem fárad el a keze – írt egy harmadik blogbejegyzést is kifejezetten a hvg.hu-nak címezve, és ebben azt olvassuk, hogy „Sem Bolykiék, sem Bársonyék nem tudtak a felhívásról – szerintem nem is létezett ilyen (de ha igen, akkor bocs). Tehát egyik nóta sem azért készült, hogy június 4-i Összefogás dala legyen belőle”.
Vagyis innentől már nem az a kérdés, hogy kinek az ötlete volt a közös éneklés, még csak nem is az, hogy a minisztérium ahelyett, hogy a dolgát végezné, ostoba dalocskákat igyekszik betaníttatni június negyedikére. Inkább az, hogy név szerint ki döntött arról, hogy a Barackfa legyen az Összefogás dala, egyáltalán voltak-e még szóba jöhető számok, bónuszként pedig árulják már el, hogy mindez mibe fájt a minisztériumnak, az MTVA-nak és mindazoknak, akik támogatták, támogatják a projektet.
Reméljük, hogy a KIM nem késlekedik a válasszal, mert eddig csak egy elég szánalmas indokra futotta: „Ahová a szavak már nem érnek el, oda a zenén keresztül vezet az út. A dal megérinti az ember lelkét, vigasztalni tud, képes örömet fakasztani maga körül és saját maga számára. Kodály Zoltán máig vitathatatlan zenepedagógiai elképzeléseinek középpontjában az éneklés közösségi élményének megélése áll. A fenti gondolat jelenik meg a nemzeti összetartozás napja alkalmából kiválasztott zeneműben is.”
