Egyelőre mintha senki nem venné észre, milyen drámai kudarcot vallott Vidnyánszky Attila és a politikai akarnokság.
A Pécsi Országos Színházi Találkozó története ugyanis leginkább erről szólt az elmúlt években.
Vidnyánszky Attilát régóta idegesítette a POSZT, ezt onnan lehet tudni, hogy mondta. Ezért nem meglepő, hogy a Nagy Térfoglaló, a NER első számú színházi embere a 2010-es kormányváltás után nem csak a Színházi Bizottság, a Nemzeti Színház és a kaposvári színészképzés irányítását szerezte meg, hanem a legfontosabb színházi fesztivált is. Némi zsarolás után az egyszemélyi uralma alatt álló Teátrumi Társaság bevásárolta magát a POSZT-ba, amit Vidnyánszky telerakott az embereivel, akik tavaly beválogatták és rekordmennyiségű díjjal halmozták el az előadását. Aki ezek után megosztottságról, ideológiai vitákról, kettészakadt szakmáról beszél, az a gondolkodást spórolja meg. Vagy csak fél a szembenézéstől.
| ||
Nem jobb- és baloldal csatározását láthattuk az elmúlt öt évben, hanem azt, hogyan reagál a színházi szakma, amikor néhány markos legény rájuk töri az ajtót, kirúgja alóluk a széket, majd helyet foglal, és kéreti felszolgálni a vacsorát. Nos, nem reagált különösebben karakánul. Már a desszertet kanalazták az új urak, amikor néhányan megelégelték a felszolgálást, és faképnél hagyták őket. Tavaly a versenyelőadások harmada visszalépett, a kritikusok bojkottjához pedig a magyar szellemi élet legjobbjainak sokasága csatlakozott, és a színházi programok helyett ezekről a botrányokról szóltak a hírek. Az új POSZT, amit Vidnyánszky magának alkotott, megbukott.
A jó hír tehát az, hogy politikai kapcsolatokkal sem lehet mindent elintézni és mindenkit elnyomni, mert a magyar színházi élet önvédelmi mechanizmusai, bár későn, de aktivizálódtak. És mert a nézők sem fognak odamenni államtitkárokat és rossz előadásokat nézegetni. Pécs városa dönthetett volna úgy, hogy bezárja az egész boltot, de inkább új vezetést nevezett ki, akik azóta szemmel láthatóan a normálisra emlékeztető üzemeltetésre törekednek. Felkértek például egy tanácsadó testületet, amelynek Vidnyánszky és az ő teátrumi emberei mellett Máté Gábor, Mácsai Pál, a kritikusokat képviselő Stuber Andrea, vagy a mostani igazgató ellenében pályázó Komáromi György is tagja, elnöke pedig Hegedűs D. Géza. A rossz hír, hogy ez az új POSZT sem lett jó. Az általános vélekedés szerint a nem kiemelkedően erős mezőnyből a legjobb előadások kapták a díjakat a hozzáértő zsűritől, és bár Vidnyánszkyt is beválogatták, most nem kellett nyernie. Ez örömteli. Ahogy az is, hogy jók a kísérőprogramok és hogy az új vezetés próbál kereskedelmi szempontokat is érvényesíteni, és nyitni a populárisabb horizontok, például a popkoncertek irányába. Csak az a baj, hogy ezzel párhuzamosan kivesztek a kritikai beszélgetések, a szakmai fórumok, vagyis háttérbe szorult a színház a színházi fesztiválon. Ami a tudósításokban felemlegetett szervezési bakiknál is kínosabb.
Minderre nyugodt szívvel lehet azt mondani, hogy a politikai hátszéllel érkező betolakodók szétverték a POSZT-ot, ami nyomasztó megalkuvások árán újult meg és teli van hibával. De lehet azt is mondani, hogy a szakma visszaszorította a bosszúálló hódítót, és elfogadható kompromisszumokkal létrehozott egy olyan helyzetet, amiben ki lehet javítani a hibákat.
