De ne szaladjunk előre, sőt: keressük a jót! Örül a szívünk, hogy két világklasszis költő érkezik Magyarországra, és a nekik adományozott díj körüli – valljuk be: eleddig fékezett habzású – médiafelhajtás felhívja a figyelmet két jelentős életműre. Pont mi ne örülnénk annak, hogy Adonis és Yves Bonnefoy idejön, és a sajtó is foglalkozik velük? Amikor nemrég épp az utóbbi szomorú képével kezdtünk bele a versfordítás mint olyan szinte teljes felszámolódása és érdektelenségbe fulladása felett kesergő cikkünkbe?
| ||
Ráadásul a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíj – ez a neve neki – nem feledkezik meg a magyarra és magyarról fordítókról sem, legalábbis 2012-ben és 2013-ban kiváló szakembereket és a kiváló füredi fordítóházat dobták meg háromezer euróval. A világlíra mellett a műfordításnak is csinálnak némi hírverést – ez is remek.
A koncepció azonban már önmagában kérdéses. Tudniillik ez az új plecsni a „költészeti Nobel-díj” szeretne lenni, ami vélhetőleg a legnagyobb akarással és hozzáértéssel se jönne össze. Mert ahhoz, többek között, kristálytiszta koncepció kell, szakmaiság, függetlenség és rengeteg pénz. Az 50 ezer eurós pénzjutalom nem hangzik rosszul, de nem is tornyosul az európai irodalmi díjak fölé. A zsűri általunk ismert két tagja – Bollobás Enikő és Tomaso Kemény – nem alkalmatlan a feladatra, de ez az ötösfogat nem világtekintély. Az sem segít, ha kínos a körítés, például ha a díjátadón a mostanában leginkább Putyin és a Fidesz mellett kampányoló Depardieu celebrálja a verseket Hobóval tandemben. És persze ezek a meghívók sem emelik az est fényét: a Narancs címére e-mailben elküldött invitáláson a megszólított ugyebár nyilván csak úr lehet, és az se rossz, hogy „szertelettel”.
| ||
De ez csak kekeckedés, a lényeget még nem érintettük.
Egy lépéssel közelebb jutunk a megoldáshoz, ha felidézzük, hogy az első kiszemelt díjazott, a szintén világsztár Lawrence Ferlinghetti rögtön visszautasította az elismerést, mégpedig azért, mert a demokráciát szépen ütemesen lebontogató Orbán-kormány áll mögötte (erről részletesen írtunk két éve). Mert hát valóban nem szerencsés, ha direkt állami pénzből osztják a pénzt a költészeti Nobel mellé, ráadásul jelen esetben az állam a nemzetközi tekintély terén erős kihívásokkal küszködő Orbán-kormányt jelenti.
A szervezők érzékelték a problémát, és többször nyilatkozták, hogy a jövőben elsősorban magánadományokból kívánják finanszírozni magukat. Ehhez képest a támogatók idei listájának első négy helyén az alábbi független mecénások találhatók: Miniszterelnökség, Magyar Nemzeti Bank, Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma. De ha egyszer sikerülne is kiiktatni és helyettesíteni a kormány pénzét, még mindig ott az apró bökkenő, hogy a díj mindenese a miniszterelnök főtanácsadója.
És ezzel el is érkeztünk a probléma gócpontjához, a díj szellemi atyjához és ceremóniamesteréhez, Szőcs Gézához. Aki, ez meggyőződésünk: jót akar. De így nem fog menni.
| ||
Nem lehet úgy komolynak szánt nemzetközi díjat létrehozni és tekintélyt kiharcolni neki, ha egy megosztó politikai múlttal megvert miniszterelnöki főtanácsadó a nevetségesség határát bátran átlépve telepszik rá annak minden mozzanatára. Szőcs Géza ugyanis nem csupán az ötletgazda, hanem ő a díjat hivatalosan alapító Magyar PEN Club elnöke, továbbá a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíj Alapítvány kuratóriumának elnöke, és ha már arra járt, beült az öttagú zsűribe is. És ha már beült, akkor nyilván ott is ő lett az elnök. A díj történetét összefoglaló kiadványban ő írta a köszöntőt, de a mottót is tőle választották, és az illusztrációkon is gyakran felbukkan. Ezek után már csak azt találják ki, hogy a két díjazott bemutatkozó estjein ki mondja a köszöntőt és ki moderálja a beszélgetést! Mind a három alkalommal!
Aki ma vagy holnap Pécsett jár, megtekintheti Adonist és Yves Bonnefoy-t. A budapestieket leleményesen kihagyták a buliból, hiszen a hétfői fővárosi est zártkörű. De ne csüggedjünk, hanem olvassunk, olvassuk ezt a két derék férfiút – legalább ennyi haszna legyen az egésznek. A Janus Pannonius-díj jelen pillanatban Szőcs Géza magándíja – közpénzből. Szőcs Géza hozta létre, a döntés az ő kezében, a szervezés nagy munkája az ő vállán – és a díj sikerének legfőbb akadálya is ő maga.
