Depardieu, Hobo, Szőcs Géza – A három testőr megvív a költészetért

  • narancsblog
  • 2014. augusztus 29.

Narancsblog

A Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíj összehozza a sztárokat – igen, jórészt a mi pénzünkből. És pontosan mi értelme ennek az egésznek?

De ne szaladjunk előre, sőt: keressük a jót! Örül a szívünk, hogy két világklasszis költő érkezik Magyarországra, és a nekik adományozott díj körüli – valljuk be: eleddig fékezett habzású – médiafelhajtás felhívja a figyelmet két jelentős életműre. Pont mi ne örülnénk annak, hogy Adonis és Yves Bonnefoy idejön, és a sajtó is foglalkozik velük? Amikor nemrég épp az utóbbi szomorú képével kezdtünk bele a versfordítás mint olyan szinte teljes felszámolódása és érdektelenségbe fulladása felett kesergő cikkünkbe?

false

Ráadásul a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíj – ez a neve neki – nem feledkezik meg a magyarra és magyarról fordítókról sem, legalábbis 2012-ben és 2013-ban kiváló szakembereket és a kiváló füredi fordítóházat dobták meg háromezer euróval. A világlíra mellett a műfordításnak is csinálnak némi hírverést – ez is remek.

A koncepció azonban már önmagában kérdéses. Tudniillik ez az új plecsni a „költészeti Nobel-díj” szeretne lenni, ami vélhetőleg a legnagyobb akarással és hozzáértéssel se jönne össze. Mert ahhoz, többek között, kristálytiszta koncepció kell, szakmaiság, függetlenség és rengeteg pénz. Az 50 ezer eurós pénzjutalom nem hangzik rosszul, de nem is tornyosul az európai irodalmi díjak fölé. A zsűri általunk ismert két tagja – Bollobás Enikő és Tomaso Kemény – nem alkalmatlan a feladatra, de ez az ötösfogat nem világtekintély. Az sem segít, ha kínos a körítés, például ha a díjátadón a mostanában leginkább Putyin és a Fidesz mellett kampányoló Depardieu celebrálja a verseket Hobóval tandemben. És persze ezek a meghívók sem emelik az est fényét: a Narancs címére e-mailben elküldött invitáláson a megszólított ugyebár nyilván csak úr lehet, és az se rossz, hogy „szertelettel”.

false

 

De ez csak kekeckedés, a lényeget még nem érintettük.

Egy lépéssel közelebb jutunk a megoldáshoz, ha felidézzük, hogy az első kiszemelt díjazott, a szintén világsztár Lawrence Ferlinghetti rögtön visszautasította az elismerést, mégpedig azért, mert a demokráciát szépen ütemesen lebontogató Orbán-kormány áll mögötte (erről részletesen írtunk két éve). Mert hát valóban nem szerencsés, ha direkt állami pénzből osztják a pénzt a költészeti Nobel mellé, ráadásul jelen esetben az állam a nemzetközi tekintély terén erős kihívásokkal küszködő Orbán-kormányt jelenti.

A szervezők érzékelték a problémát, és többször nyilatkozták, hogy a jövőben elsősorban magánadományokból kívánják finanszírozni magukat. Ehhez képest a támogatók idei listájának első négy helyén az alábbi független mecénások találhatók: Miniszterelnökség, Magyar Nemzeti Bank, Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma. De ha egyszer sikerülne is kiiktatni és helyettesíteni a kormány pénzét, még mindig ott az apró bökkenő, hogy a díj mindenese a miniszterelnök főtanácsadója.

És ezzel el is érkeztünk a probléma gócpontjához, a díj szellemi atyjához és ceremóniamesteréhez, Szőcs Gézához. Aki, ez meggyőződésünk: jót akar. De így nem fog menni.

Szőcs és Tomaso Kemény

Szőcs és Tomaso Kemény

Fotó: MTI

Nem lehet úgy komolynak szánt nemzetközi díjat létrehozni és tekintélyt kiharcolni neki, ha egy megosztó politikai múlttal megvert miniszterelnöki főtanácsadó a nevetségesség határát bátran átlépve telepszik rá annak minden mozzanatára. Szőcs Géza ugyanis nem csupán az ötletgazda, hanem ő a díjat hivatalosan alapító Magyar PEN Club elnöke, továbbá a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíj Alapítvány kuratóriumának elnöke, és ha már arra járt, beült az öttagú zsűribe is. És ha már beült, akkor nyilván ott is ő lett az elnök. A díj történetét összefoglaló kiadványban ő írta a köszöntőt, de a mottót is tőle választották, és az illusztrációkon is gyakran felbukkan. Ezek után már csak azt találják ki, hogy a két díjazott bemutatkozó estjein ki mondja a köszöntőt és ki moderálja a beszélgetést! Mind a három alkalommal!

Aki ma vagy holnap Pécsett jár, megtekintheti Adonist és Yves Bonnefoy-t. A budapestieket leleményesen kihagyták a buliból, hiszen a hétfői fővárosi est zártkörű. De ne csüggedjünk, hanem olvassunk, olvassuk ezt a két derék férfiút – legalább ennyi haszna legyen az egésznek. A Janus Pannonius-díj jelen pillanatban Szőcs Géza magándíja – közpénzből. Szőcs Géza hozta létre, a döntés az ő kezében, a szervezés nagy munkája az ő vállán – és a díj sikerének legfőbb akadálya is ő maga.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.