Eldugja vagy máshová teszi – Marx, a furkósbot

  • 2014. augusztus 6.

Narancsblog

Először is tisztázzuk a tisztázandókat. Bánja a fene, hogy a Corvinus Egyetemen átköltöztetik Marx Károly szobrát. Istenuccse’, tök mindegy, hol állítják ki/fel, hova dugják el. Amiatt már valamivel (kicsivel) jobban fáj a fejünk, hogy mit raknak a helyére, lévén nagyon is lehetségesnek tűnő opció, hogy éppenséggel Párkányi Raab szarik oda is valamit, vagy a Mindszenty főpap kőfejével oly emlékezetesen hazafutó Kontrát művész testvérek. Ha nekik ez tetszik, meg az operett jelmeztárának hatóságilag lezárt, lejárt szavatosságú osztályáról sietve felöltöztetett lóba… monumentális Tisza István, hát, jól van, kicsit drága mulatság, de csinálnak ennél ezerszer nagyobb bajt is, naponta ezret. Summa summarum, ha eldugták, hát eldugták, dughatták volna felőlünk f-el is, az egyetem vezetésének vagy az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetségnek kollektíve éppúgy, mint egyénileg Rétvári Bencének, Rostoványi Zsoltnak vagy akadályoztatásuk esetén magának Szoborbán Viktornak.

false

 

Fotó: MTI – Kallos Bea

Attól az egyébként égbekiáltóan ostoba, de főként szerfelett cinikus dumától sem dobunk egy különösebb hátast, hogy Rétvári és a mondott keresztényi legényegylet azzal a dumával lobbizott a szobor ellen, hogy távolítsák el örökre Károlyt, mert antiszemita, hogy büdösödjön meg még az az antiszemita emléke is neki. Mintha Rétvárit és az úrleányok körét annyira zavarnák máskor az antiszemita megnyilvánulások – biztos egy másik országban élnek, ahol nincsenek államilag futtatott antiszemiták. Mikor csípte eddig bármelyikük szemét egy jó kis nyílt színi zsidózás – vagy Magyarországon nincs is ilyesmi? Van, nincs, úgyis letagadjuk. S akkor most azt hagyjuk is, hogy nyilván nem dicsőséges antiszemitai mivoltában trónolt eddig ott az öreg, hanem másért szerették, akik szerették.

Hagyjuk, mert hagyni is kell, hiszen Marx Károly szobrának mostani áthelyezését éppúgy nem indokolja az, hogy miért rakták oda anno, mint ahogy az antiszemitizmusa sem. Nem, Marx Károly szobrát nem azért helyezik át, mert Marx volt a Magyarországon – működését minimum 25 évvel ezelőtt befejező – kommunista diktatúra egyik fő totemállata, s az ő szelleme gyakorlatilag nap mint nap idézi fel a létező szocializmus szellemét, a Kádár-kort, a satöbbit. Nem, mert ha ez fájna, már rég a Szoborparkban penelne a mű, mint Jászai Mari téri alakmása Engels Frigyes oldalán. De nem penel, 25 kerek esztendeje nem, s nem penel 2010 óta sem, amióta ez a harcosan kommunista diktatúraellenes társaság kormányoz döntő fölénnyel ebben az országban.

De akkor mifenéért kell Charlie-nak most mégis mennie? Azért, a kiskrisztusát, mert tetszettünk nagyon beégni ezzel a német megszállási emlékművel. Elterelés folyik, egy szobor ide-oda pakolgatásával látszólag, alkalmasint annál jóval nemtelenebb módszerrel. A játék egészen konkrétan a Szabadság téren tiltakozók diszkreditálására megy ki, amihez a zseniális (értsd: fideszzseniális = aljas disznó) értelmi szerző abban találta meg az apropót, hogy Magyar Fruzsina a Facebook-oldalán egyszer megosztott egy hivatkozást, ami a Marx-szobor eltávolítása ellen tiltakozott – ennyi elég is ma Magyarországon, hogy ne számíts rendes embernek. Hozza is a Magyar Nemzet menetrend szerint címlapján: „A tolerancia híveit most nem sérti a nyílt antiszemitizmus”.

Magyarul, akik az Orbán–Párkányi Raab alkotópáros emlékműve ellen tiltakoznak, azoknak nem az üzenete fáj, az tudniillik, hogy nem ismerjük be egy istennek sem, hogy bántottunk benneteket, vagy bántottunk bárkit is (lásd még: innen cigányt dehogy vittek el). Hanem az fáj nekik, hogy nem ők vannak hatalmon, nem ők mondhatják meg, melyik a szép szobor és melyik a csúf szobor, ki emlékezhet kire, s ki nem, s ki a Nemzeti Színház igazgatója, és ki nem az.

Magyarán Marx Károly szobrának áthelyezése nem elvi vagy ideológiai döntés, s az antiszemitizmus kérdéséhez sincsen semmi köze, egyszerűen csak kispályás politikai praktika, pitlák ügyeskedés, amit ráadásul a saját híveikről feltételezett aljasságra bazíroztak kiagyalói. De még ilyenként is inkább mérhetetlen bénaságával, szerfelett átlátszó voltával, semmint letagadhatatlan gonoszságával tüntet.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.