Az avatott és az avatatlan – Sasnap ez a mai

  • narancsblog
  • 2014. augusztus 10.

Narancsblog

Orbán Viktor nem adta át ünnepélyes keretek között a maga sasát, Tarlós István viszont átadott egy sast, bár az ördög tudja, hogy kiét.

Azért vagyunk némileg bizonytalanok a Tarlós-féle sas tulajdonviszonyai felől, mert – nyilván biztos, ami biztos alapon – a tegnapi sasátadást ma követi egy másik, ahol Kubatov Gábor és Orbán Viktor is átadják a sast, immár az egész velejáró hóbelevanccal, stadionostul. Lám, azért csak bele lehet jönni a sasátadásba is: Tarlós megmutatta, hogyan kell. Zöld-fehér nyakkendőben, decens hózentrágert villantva, kis öklünket a magasba lökve, mintha mindjárt magunk is szárnyra kívánnánk kelni, hogy a stadion felett körözzön lelkünk, mint a börtönéből szabadult kollégáé anno a róna fölött.

Avatott

Avatott

Fotó: MTI

Mondjuk, ha tisztán művészeti szempontokat veszünk figyelembe, érthetőnek tűnik, hogy ezt a Fradi-sast ennyien adják át, azt a másikat meg senki sem akarta, állítólag még a sorozatos ellenszegüléseiről méltán nem annyira híres költői hátterű központi kultúrfelelős sem. Igaz, ez a sas sem egy matyó hímzés, de a különbség tagadhatatlan: ennek lemezkés megoldására legalább rá lehet fogni, hogy az alkotónak a helyezkedésen kívül volt egyébre is gondja. Persze, ne keressünk nagy gondolatokat, de tán a szél borzolja a tollazatát szegénynek, vagy megijedt valamitől az a madár, bár az nem valószínű, hiszen kitől ijedt volna? Tarlóstól biztos nem. Falus Ferenctől? Jaj, még beoltja valamivel, de ez sem valószínű. Egyáltalán kitől lehet itt megijedni? Megijedhetett például az RTL Klub rettenetes híradójától, mert azok egy ideje sasokat reggeliznek, s ettől estére már olyan bátrak lesznek, hogy rögtön neki kell menniük a kormánynak. Csakhogy az RTL Klubtól nem is annyira ez a szegény szárnyas ijedt meg, hanem mindjárt a komplett Fradi-vezetés, mert a mai megnyitóra őket már nem engedték be – helyhiányra hivatkozva, hisz ez Magyarország, ahol nyilván sikk hazudni. Pedig mindenki tudja, hogy lasszóval fogdosták az utolsó pillanatig a nézőket a díszes megnyitóra. Pont szurkolói körökből szálltak fel (sasként, még szép) olyan híresztelések, miszerint egy komplett szektor jegyei egyazon nap hajnalán keltek el mind egy szálig, mert a nézők a pitymallattól megrészegülvén szoktak jegyet venni máskor is, színházba is, meccsre is, satöbbi. Vidéki Fidesz- és Fidelitas-szervezetek komplett érkezése várható, s reméljük, estére már kiszáll a békemenet is. Bayer Zsolt felfedezi magában az örök fradistát (feltételezzük, a sas megvolt már párszor neki, igaz, akkor még biztosan turulnak hívták a cemendét). Ráadásul a szurkolóktól éppen beférne az RTL Klub teljes személyi állománya, nemhogy híradóstul, de Berényi Claudiástul, VV Puncibubusostul és hozhatnák még az összes José Armandójukat is, hiszen az áldott szurkolók a nagy napon inkább a BKV Előre-pályára mennek (vajon Tarlós intézte el nekik a helyet, vagy Vitézy, a sasfiók?), hogy egy alternatívnak mondható stadionavatón a bécsi Rapid szurkolóival derbizzenek. Hm, úgy adják/veszik át a sasukat, mint Orbán az övét, távollétükkel tüntetve.

Avatatlan

Avatatlan

Fotó: MTI

Így indul hát útjára a magyarországi stadionépítési furor zászlóshajója, szurkolók nélkül, főpolgármesteri kampánybeszéddel, a mozgalomból odatrombitált hirtelen-fradista nézőkkel, hazugul, hamisan. Végül kiáll eléjük majd Orbán Viktor, s beszél nekik. Az övéinek, akiket miatta hozattak ide. Ő akart stadiont, ő akart beszélni. Miről? Arról, hogy az egyik sas miért különb a másiknál? Arról, hogy nem ám a Fradi találta ki, hogy azt engedjük oda a sajtóból elméletileg közérdeklődésre számot tartó eseményekre, aki elég kezes? Nem a Fradi találta ki bizony, hanem a Fidesz, amikor a választásokon nem engedte be főhadiszállására a kritikus sajtó nekik valamiért nem tetsző részét (például a Narancsot).

De teljesen mindegy, hogy mit mond, hisz attól, hogy hajrá magyarok, hajrá Magyarország, hajrá Fradi (mert ezt elsüti, lefogadjuk), nem lesz jobb az élete itt senkinek. A sasoknak sem. Csak túltesszük magunkat egy újabb kínos napon.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.