Harc a pallosjogért – Orbán bevarrna örökre

  • narancsblog
  • 2014. május 20.

Narancsblog

Hazánk újabb fekete hétköznapra ébredhetett ma reggel, a kedd úgy indult, hogy a magyarokat már megint jól eltángálták, a végeredményben saját magunk ellen vívott permanens szabadságharc története újabb vesztes csatához érkezett.

Strasbourgban ugyanis az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a Fidesz-kormány egyik nagy (és visszafogott olvasatban is minimum nagyon rendpárti) leleménye, a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés nem fér össze az Emberi Jogok Európai Egyezményével.

Emberi jogok, Európa: ennél kevesebb is elég szokott lenni Orbán Viktornak ahhoz, hogy konkrétan vért hányjon a dühtől, amit az MTI tudósítása szerint a jeles államférfi egy körmendi fideszes kampányrendezvényen megbízható következetességgel meg is tett, felböfögvén beiktatási beszéde talán legelborultabb passzusát. Magyarország miniszterelnöke egész pontosan azt mondta, hogy a döntés újabb bizonyíték arra, hogy az Európai Unióban „a bűnt elkövető emberek jogait az ártatlan emberek jogai és az áldozatok jogai elé helyezik”.

Ami még tőle is annyira képtelen baromság, hogy pár bekezdés erejéig nyugodtan át is ugorhatjuk.

Már csak azért is, mert OV nem érte be ennyivel. Szerinte a Btk. igen súlyos szankciójáért azért kell foggal és körömmel harcolni, mert nagyon komoly visszatartó erővel bír. (És hát, tegyük hozzá, a zemberek is támogatják – volt róla például kérdés anno az úgynevezett nemzeti konzultációban.)

Mindezzel nem csupán annyi probléma van, hogy Orbán a visszatartó erőről szólván távolról sem valamiféle aktuális és meggyőző tanulmányból indult ki (ilyen ugyanis nem létezik), hanem az általa már rég anyanyelvi szinten beszélt populista hablatyolás régi hagyományából.

A fő baj inkább az, hogy Strasbourgban igazából nem is a tényleges életfogytiglani, hanem annak magyar szabályozása ellen hoztak döntést, amely szabályozásnak nem része a felülvizsgálat lehetősége. A jogalkotó nálunk a tényleges életfogyt.-ra ítélt elkövető megjavulásának, fejlődésének lehetőségét elképzelni sem tudja. Esetleges visszavezetését a társadalomba szintén nem. És azt sem, hogy milyen súlyos veszélyeket jelent rabtársaira és őrzőire egy olyan elítélt, akitől örökre és megmásíthatatlanul eltakartak minden reménysugarat.

Ezt, a képzelet, a józan ész és az empátia dermesztő csődjét védi most Orbán, ezért tűri majd fel a következő hetekben a miniszterelnöki ingujját. Miközben az egésznek sosem is volt más értelme, mint hogy a Fidesz is rájátszhasson a társadalom ösztönös, szörnyűséges (másrészről persze megérthető, mélyen emberi) bosszúvágyára akkor, amikor a halálbüntetés kártyája már – Orbán legnagyobb sajnálatára – ott lobog a Jobbik kezében.

És akinek ez nem tetszik, az a bűnelkövetők mellé áll.

Bűnöző lesz maga is, bűnözők ellen pedig bármi megengedhető.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.