Harc a pallosjogért – Orbán bevarrna örökre

  • narancsblog
  • 2014. május 20.

Narancsblog

Hazánk újabb fekete hétköznapra ébredhetett ma reggel, a kedd úgy indult, hogy a magyarokat már megint jól eltángálták, a végeredményben saját magunk ellen vívott permanens szabadságharc története újabb vesztes csatához érkezett.

Strasbourgban ugyanis az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy a Fidesz-kormány egyik nagy (és visszafogott olvasatban is minimum nagyon rendpárti) leleménye, a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés nem fér össze az Emberi Jogok Európai Egyezményével.

Emberi jogok, Európa: ennél kevesebb is elég szokott lenni Orbán Viktornak ahhoz, hogy konkrétan vért hányjon a dühtől, amit az MTI tudósítása szerint a jeles államférfi egy körmendi fideszes kampányrendezvényen megbízható következetességgel meg is tett, felböfögvén beiktatási beszéde talán legelborultabb passzusát. Magyarország miniszterelnöke egész pontosan azt mondta, hogy a döntés újabb bizonyíték arra, hogy az Európai Unióban „a bűnt elkövető emberek jogait az ártatlan emberek jogai és az áldozatok jogai elé helyezik”.

Ami még tőle is annyira képtelen baromság, hogy pár bekezdés erejéig nyugodtan át is ugorhatjuk.

Már csak azért is, mert OV nem érte be ennyivel. Szerinte a Btk. igen súlyos szankciójáért azért kell foggal és körömmel harcolni, mert nagyon komoly visszatartó erővel bír. (És hát, tegyük hozzá, a zemberek is támogatják – volt róla például kérdés anno az úgynevezett nemzeti konzultációban.)

Mindezzel nem csupán annyi probléma van, hogy Orbán a visszatartó erőről szólván távolról sem valamiféle aktuális és meggyőző tanulmányból indult ki (ilyen ugyanis nem létezik), hanem az általa már rég anyanyelvi szinten beszélt populista hablatyolás régi hagyományából.

A fő baj inkább az, hogy Strasbourgban igazából nem is a tényleges életfogytiglani, hanem annak magyar szabályozása ellen hoztak döntést, amely szabályozásnak nem része a felülvizsgálat lehetősége. A jogalkotó nálunk a tényleges életfogyt.-ra ítélt elkövető megjavulásának, fejlődésének lehetőségét elképzelni sem tudja. Esetleges visszavezetését a társadalomba szintén nem. És azt sem, hogy milyen súlyos veszélyeket jelent rabtársaira és őrzőire egy olyan elítélt, akitől örökre és megmásíthatatlanul eltakartak minden reménysugarat.

Ezt, a képzelet, a józan ész és az empátia dermesztő csődjét védi most Orbán, ezért tűri majd fel a következő hetekben a miniszterelnöki ingujját. Miközben az egésznek sosem is volt más értelme, mint hogy a Fidesz is rájátszhasson a társadalom ösztönös, szörnyűséges (másrészről persze megérthető, mélyen emberi) bosszúvágyára akkor, amikor a halálbüntetés kártyája már – Orbán legnagyobb sajnálatára – ott lobog a Jobbik kezében.

És akinek ez nem tetszik, az a bűnelkövetők mellé áll.

Bűnöző lesz maga is, bűnözők ellen pedig bármi megengedhető.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.