Illés Zoltán lemondott már?

  • narancsblog
  • 2013. szeptember 10.

Narancsblog

Mikor környezetvédelmi államtitkárként a csúcsra ért, megrajzoltuk az „utcai harcos” pályaképét. Azóta még nyilvánvalóbbá vált, milyen drámai erkölcsi és szakmai zuhanórepülést produkált ez az egykor oly ambiciózus és elveihez makacsul ragaszkodó szakpolitikus. Mert függetlenül attól, mit gondolunk egyes mániáiról – például hogy a csúnya atomerőművek leépítése és a szélerőművek szaporítása menti meg az országot rögtön holnap, esetleg holnapután –, korábban éppen arról volt híres, hogy saját párttársai, sőt az első Orbán-kormány miniszterei torkának is nekiugrott, ha szembementek az ő sziklaszilárd véleményével.

Ebből mára csak az agresszió maradt, az elvhűség és az autonómia köddé vált. 2007-ben így nyilatkozott a stop.hu-nak: „Az én helyzetemben ez azt jelenti, hogy az a több évtizedes szakmai munka, amit végzek, a Fidesz vezérkara részéről elfogadott és teljes mértékben támogatott, mint ahogy azt Orbán Viktor, Kövér László és Navracsics Tibor több alkalommal ki is nyilvánították. Bizalmukat politikai lojalitással viszonzom.”

Eddigi államtitkári működésének foglalata ez az utóbbi mondat. Korábbi harcostársait, az általa képviselt ügyeket elfelejtette, betagozódott a Fidesz-frakció néma masszájába.

Most sikerült kitűnnie valamivel.

Mint az ismeretes, ma délelőtt többek között ilyeneket bírt mondani Szél Bernadett LMP-s képviselőnek: „Attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos… Vissza kell utasítanom azt a sok butaságot és baromságot, amit ön az elmúlt öt percben mondott.”

Az LMP-s képviselőnek szerencséje volt, hiszen Illés meg is verhette volna – egy baloldali aktivistával 98-ban például nyilvános dulakodásba keveredett, van tehát rutinja a köztéri harcban.

De nem csak bántott és fröcsögött az államtitkár! Csordultig telt szívének rajongását sem rejtette véka alá: „Én ott voltam… amikor lépések tömkelegét tette meg Orbán Viktor a nagybányai cianidszennyezés kapcsán. Le a kalappal előtte. Nem nyalás a részemről, ott voltam, megtapasztaltam, le a kalappal azon intézkedések sorozata kapcsán, amiket ott megtett. Képviselő asszony, a miniszterelnök úr nevét ne vegye a szájára.”

Ezek a mondatok újabb sötét foltok a magyar parlamentarizmus történetében. Egy államtitkár felszólítja képviselőtársát, hogy a miniszterelnököt nemhogy kritizálni, de említeni se merészelje. No, és honnan ismerős ez a mondat? Kinek a nevét nem szabad hiába szánkra venni? Úgy van, az Úristenét. Hát nem érdemel ugyanakkora tiszteletet a magyarok miniszterelnöke, mint a magyarok Istene? Dehogynem, épüljenek a templomok, illatozzon az áldozati bárány!

Vagy inkább húzzon el Illés Zoltán a vérbe. Mondjon le, most.

Nem azért, mert indokolatlanul otrombán beszélt „egy nővel” – így a parlamentben Zagyva György Gyulával sem beszélünk. Épp elég bunkó mászkál az utcákon, jó helyen lesz ott Illés Zoltán is.

Nem is azért, mert államtitkárként feladta az elveit. Hanem mert ha a főnökét Istennek hiszi, akkor semmit nem ért a demokráciából – és akkor még nagyon finoman fogalmaztunk.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.