Íme a senki – Hoppál Péter politikus lesz

  • narancsblog
  • 2014. január 4.

Narancsblog

Ő felel majd a magyar kultúráért Magyarország kormányában. Nem viccelünk. A Magyar Nemzet szerint ő lesz a kulturális államtitkár. Ezzel a januári cikkel köszöntjük, sűrű szentségelések közepette. Portréját a holnapi Narancsban tálaljuk.

A Fidesz szóvivőjéről eddig legfeljebb annyit tudtunk, hogy a közreműködésével fémjelzett sajtótájékoztatók úgy zajlanak, hogy tenyérbe mászó módon felmond valami közleményt, kérdezni pedig tilos. Noha jól emlékszünk Szijjártó Péterre, s hogyan is felednénk Selmeczi Gabriellát, Hoppál náluk is rémisztőbb; míg az előbbiekben nagyritkán – igaz, kifejezetten visszatetsző – emberi vonásokat is felfedezhettünk, ez az ember valóban olyan, mint a betanított papagáj. Ezzel az erővel egy robotot is kiállíthatnának, akibe magnót szereltek. Ki jöhet utána? Legfeljebb az éneklő kutya.

Hoppál Péter

Hoppál Péter

Fotó: MTI – Kovács Attila

A Népszabadságnál viszont úgy gondolták, nem a szerelőt hívják ki hozzá, inkább elérkezettnek látták az időt, hogy a köz is megismerje az „emberarcú szóvivőt” – Hoppál pedig beállt modellnek a portréhoz.

Talán még tetszett is neki, amit az újságban viszontláthatott magáról…

Még szép, hogy tetszett. A cikkből olyan epizódokra derül fény, hogy ifjúkorában „csajozós srác” volt, zenei pályára készült, gitározik és orgonál, illetve a pécsi református gimnáziumban, ahol előbb ének-zene tanár, majd igazgató lett, olyan projektekkel hívta fel magára a figyelmet, mint a Szentírás egy héten át tartó felolvasása – stafétában.

Soha nem tudjuk meg, hogy hosszú távon milyen iskolavezető lett volna Hoppál Péter, ő ugyanis inkább a politikát választotta, ahol a papagájkalitkát jelölték ki tartózkodási helyéül.

Mert mit mond ez a jóember, miután elcseverészett az ifjúkoráról? Például azt, hogy azért vállalta a szóvivői munkát, mert úgy vélte, „ez ismertséget biztosít számára, és előrelépést jelent a politikában, és ő megpróbál profi politikussá lenni”. Ezek szerint 2007–2010 között egy bevallottan amatőr volt a pécsi közgyűlés Fidesz-frakciójának vezetője, egy műkedvelő, akit csak azért választottak szóvivőnek, mert „az egykor iskolai szavalóversenyeket nyerő politikus fejből és hibátlanul mondja fel a kormány leckéit”. Amúgy sincs más dolga. Szövegeit nem ő írja, és saját bevallása szerint is mindent elhisz, amit be kell magolnia és fejből elmondania, legyen szó trafiktörvényről, pedagógus-béremelésről vagy éppen rezsicsökkentésről, sőt hozzáteszi, hogy „némi kockázattal járna”, ha megtagadná egy olyan nyilatkozat felmondását, ami tudomása szerint hazugság.

Ám egy percig se gondoljuk, hogy Hoppál és a hozzá hasonlók bármit kockáztatnának. A „nagy emberek” közelében ők maguk nagy embernek képzelik magukat, noha csak betanított pártmunkásként, megfélemlített dedósként mondhatják, amit mondanak nekik, hogy mondják. Nincs önálló gondolatuk, de ha lenne is véletlenül egy, attól megrettennének, s a halálukig titkolnák. Bárki bármit mond: 2014-ben nem a bal- vagy jobb-, nemzeti vagy nem nemzeti oldal között lehet választani, hanem a hoppálok és a nem hoppálok között.

Nincsenek illúzióink.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.