Egy tanulsága volt Kulja András és Takács Péter tévévitájának: az, hogy most már valószínűleg a legeslegalapvetőbb dolgokban sem tudna egymással megegyezni a Fidesz és a rajta kívüli világ. Enélkül pedig nehéz bármiről is beszélni.
A NER-ben a gyerek addig cél, amíg meg nem születik, onnantól kezdve viszont csak eszköz. Az elmélet és a gyakorlat összeér Orbán Viktor családbarát rendszerében.
Budapestet szavazóügyileg már elengedte a Fidesz, de egy haszna még lehet a bűnös fővárosnak: a vidékieknek lehet majd mutogatni, hogy micsoda pokol uralkodik ott, ahol nem ők az urak.
Kis magyar meglepetés: a Vasas jegyirodájában aggódva látták, hogy kivételesen jegyet vásárolnak hozzájuk, úgyhogy leállították az online értékesítést.
Kudarcba fulladt a Debrecenbe szánt intézmény terve, de a miniszter ezért sem vállalja a felelősséget.
Magyarország jelenleg nyíltan ellenségként kezeli egyik szomszédját, mert annak létezése akadályozza a miniszterelnök kiteljesedését a vágyott új világrendben.
Hirtelen öregnek érzi magát a miniszterelnök, aki pár hónapja még készen állt rá, hogy férfiasabb legyen a kihívójánál.
Nem eltévedt őrült, nem túlbuzgó aktivista: a Szent István Bazilikában egy gyászmisén balhézó Bede Zsolt a Fidesz felsővezetésének az embere, a párt politikájának legtisztább képviselője.
2003-ban még csak lakossági önkéntesek tiltakoztak a drogiberalizáció melletti tüntetésen, most kormányzati szinten kezdődött a köpködés, a fenyegetőzés, a hadonászás akasztófás táblával.
Megtörtént a legrosszabb a magyar kormánnyal: a barátai nyertek egy fontos választást. Az eredmény valahogy már megint nem az új magyar aranykor lett.
2006-ban pont ő kérte az uniós támogatások felfüggesztését pártcsaládja, az Európai Néppárt frakciójától.
Ebben az országban alighanem Sulyok Tamásnak lenne a legtöbb esélye szabad embernek lenni, és visszautasítani azt a dilemmát, amit ez a rendszer a magyar népnek kínál.
