Mintha csak maguk között lennének, per széldetti.

Sallai Róbert Benedek nagy hétvégéje tollal és tettlegesen. A fővárosban dolgát bevégezvén fatornyos pátriájába megtérő nagy természetű LMP-s politikus elmúlt napokban lefutott ámokmaratonja napnál is világosabban mutatja meg a Lehet Más a Politika legfőbb baját, az abban rejlő csapdát, hogy a politizáláshoz – parlamenten kívül és belül – mégis több kéne, mint egy jól eltalált szlogen. Már az is szép, hogy nyolc évig el lehetett húzni vele. Bocs, tizenkettőig, mert ne legyenek senkinek kétségei afelől, hogy az LMP versenyzőit ott üdvözölhetjük a parlament széksoraiban az eskütétel idején, s utána is vidáman: mint Orbán Viktor ellenzékének vezető erejét. Szél Bernadett így fogalmazott a Hír Tv-ben Kálmán Olgának:

„Végig szeretném csinálni a következő időszakot.”

Világos beszéd, s az indoklás nem kevésbé az: „Nem vagyok benne biztos, hogy a teljes bojkott azt eredményezi, amit elvárunk tőle. De azt elismerem, hogy ez egy legitim eszköz, amit ilyenkor meg kell fontolni.” Vagyis csinálhatjátok, amit akartok, de nélkülem, én megfontoltam, és biztosan beülök.

Hogy Szél Bernadettnek igaza van-e, vagy nincs, arról megvan a magunk igen határozott véleménye (nincsen), de ez a történet szempontjából teljesen mellékes, hiszen Sallainak, a füles baglyok szerelmesének távolról sem ez a baja Széllel, hanem az, hogy drágán szervezett a párt gyűléseket neki, illetve hát a fodrász se volt olcsó, százezrek, jaj, jaj. Csak a pontosság végett, idézet következik. „Dettin, akitől »lehet más a politika« elvén pár alkalommal számon kértem a közpénzből létrehozott ruhatárát, a százezres fodrászszámlákat, a 20 milliós őt ünneplő nagygyűlést – és sorolhatnám, most már profi politikusként reagál: él a lehetőséggel, hogy távozzak azonnal a közéletből, mert kezdtek kínosak lenni számára is a kérdések, amiket most véletlenül nem Hadházy kérdez, mert őt is megválogatja, hol lásson visszaéléseket.” A mondat nyelvi értelemben vett értelmét most ne is firtassuk, Sallai aligha alanyban és állítmányban gondolkozik, inkább túzokban és vércsében, de a szövegéből akkor is kiderül, hogy nem a lényegről beszél. Nem Szél politikájáról, inkább az a baja, hogy Szél nekiment, miután ő nekiment Hadházynak, aki persze ugyancsak jó firma: „A fegyelmi eljárása elől egy megjátszott színdarabba menekült, én meg ostoba módon segítettem neki.” (Tudniillik fellökte vagy mit csinált vele.) Hogy ezek után még Ungár Péterhez is van néhány jó szava, az már nem is lenne érdekes, mégis jellemző, hiszen Ungáron sem obskúrus politikai manővereit kéri számon, hanem a szexuális zaklatási ügyét, mely ugyancsak nagyobb, adott esetben akár hatósági figyelmet érdemelt volna, de itt, mint az egész megszólalás: csak mellébeszélés.

Pontosabban a mellébeszélés folytatása, hiszen az LMP gyakorlatilag mást sem csinált a választási kampány komolyra fordulata – cca Hódmezővásárhely – óta.

Összefogunk, ha összefog mindenki, és hasonlók. Lépjenek vissza először mások. S azt se felejtsük el, ha a Schiffer–Sallai-szárny teljes elzárkózást hirdető politikája érvényesül a kampányidőszakban, akkor is ugyanitt lennénk, ahol most, hisz végső soron ők győztek, az ő tervük szerint viselkedett és bukott az LMP, ha ezt most nem is ismerik be, leginkább kudarcos volta miatt.

Aztán persze Sallai Róbert Benedek e Facebook-bejegyzése végén csak elérünk a Lehet Más a Politika mai napság érvényes politikai és szellemi tartalmához, üzenetéhez. Eszerint „a túzokok nem hazudnak, a puszta nem képmutató, a rétek nem álszentek. A Berettyó lassú folyással folyik, a barna rétihéják lebegnek a mező felett, a réti fülesbaglyok lidércként imbolyognak, és innen, ahonnan most e sorokat írom, messze van Hadházy, Orbán, Gyurcsány, a főváros, és csak a remény van, négy gyermek apjaként: hogy lehet más a politika.”

Azt ugyan kifelejtette gazduram, hogy a dágványt be kéne lassan hordani vagy hordanyi, és különben is kiszera méra bávatag. Pesten meg ellik a sárkány.