Navracsics és a velsz ebek – Minket járat le a külügyminiszter

  • narancsblog
  • 2014. szeptember 5.

Narancsblog

Arany János versével érkezett Walesbe a leendő uniós biztos. De mit vinne ajándékba a töröknek? És a románnak? Hogyan lehetne még ennél is kínosabb?

Magyarország külügyminiszterének Twitter-oldalán láthatjuk ezt a képet, amelyen A walesi bárdok angol fordítását adja át a walesi kormány vezetőjének.

A hír bejárta az internetet, de egy darabig senki nem vállalkozott rá, hogy megírja, mitől büdös a palacsinta. A hvg.hu aztán nekifutott, és lendületből át is bucskázott Edward király lovának túlfelére. A szerző ugyanis többek között azt nehezményezi, hogy „ezt a helyi értéken, a magyar történelemről édeskeveset tudó britek számára véresen angolellenes, a valóságot eltorzító propagandaszöveget viszi ajándékul a magyar diplomácia az Egyesült Királyságba”.

Biztos információkkal ugyan mi sem rendelkezünk, de jóhiszeműen feltételezzük, hogy Wales első embere, Carwyn Jones nem egy ideggyenge analfabéta, és esetleg felismeri, hogy a kezében tartott szöveg nem egy múlt heti publicisztika a Magyar Hírlapból, hanem vers, mégpedig egy régi, ámde jó vers (magyarul zseniális, de a legismertebb angol fordítás se rossz).

Mindazonáltal könnyű belátni, hogy A walesi bárdok kiválasztása nem vall kiemelkedő diplomáciai érzékre, ami egy külügyminiszternél, leendő uniós biztosnál azért fokozottan hátrányos helyzetnek minősül. Itt tulajdonképpen az történt, hogy a magyar külügyminiszter a walesieket elnyomó angol zsarnokság balladáját adta ajándékba az angol királynőt Walesben képviselő politikusnak. Akinek a walesi kormány első minisztereként egyik fő feladata az angol kormánnyal való kommunikáció. Mindezt pont akkor, amikor például a walesieket külön szondázzák, mit gondolnak Skócia kiválásáról az Egyesült Királyságból, hiszen a skótoknál hamarosan népszavazás lesz, és így a kérdés Wales esetében is felmerülhet – ha máshol nem, a fejekben.

Melyik út megyen Európába?

Melyik út megyen Európába?

Fotó: MTI

A navracsicsi úton léptető Külügyminisztériumban már bizonyára gőzerővel készítik A Tenkes kapitánya díszcsomagolását, hogy átadhassák az osztrák kancellárnak. A KFT együttes Afrika című számában meg az a jó, hogy az egész kontinensen lehet teríteni, minden kormányzati szintű látogatáson. Az Egri csillagok és az Adjátok vissza a hegyeimet! pedig olyan kézenfekvő választás a testvéri török és román népek megörvendeztetésére, hogy szégyelljük is javasolni.

Még élcelődhetnénk egy darabig ezen a kínos bakin, de túlzás lenne tragédiát kiáltani, már ha azt önmagában nem tekintjük tragédiának, hogy a magyar külügyet hülyének nézik. Mindenesetre nem az történt, hogy jól pofán köptük Wales népét. Nem, csupán annyi történt, hogy Navracsics miniszter odament, és fingott egy öblöset vacsora közben. A mi nevünkben is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.