Nekik húzza – Mándoki Orbánért

  • narancsblog
  • 2013. február 7.

Narancsblog

Először is őszinte örömünket kell kifejeznünk: kormányunk és pártunk tényleg rendelkezik egy őszintén neki zenélő, s őt maximálisan respektáló, némi nyugati ismertséggel is bíró trubadúrral. Először talán a közszolgálati média híradóját fogyasztó mazochista kisebbség értesülhetett arról, hogy a méltán elfeledett (azaz mit is beszélünk: az eurodiszkó-rajongók szívében örökké élő) Dschinghis Khan együttes néhai frontembere, Mándoki László (avagy Leslie Mándoki) Magyarországon lép fel, ráadásul hihetetlen sztárparádé, tisztességben megőszült dzsesszisták és rockisták (mások mellett Jack Bruce, Bobby Kimball, Al Di Meola, Bill Evans) kíséretében a Müpában (ennek még lesz jelentősége). Aki gyanakodott eme igen sajátos termékelhelyezés, pláne annak körítése láttán, az jól tette: a januári utolsó Heti Válaszban ugyanis a jeles muzsikus kétoldalas (alapos koncertajánlót is tartalmazó) interjú formájában tett hitet az Orbán-kormány mellett, miközben szorgalmasan elismételte a honi jobboldal körében terjedő legendákat.

Ezek szerint a kormány német sajtója nem is volna rossz, ha nem magyarok írnák. Az átvitt vagy konkrét értelemben vett (ez sajnos nehezen hámozható ki a kontextusból…) „szerzők” között név szerint megemlíti Schiff Andrást, továbbá jól dekódolható utalás formájában Konrádot és Kertész Imrét: lám, lám, ismét igazolódik a jobboldal egyik kedves magánmitológiája! Még numerológiailag is stimmel a dolog: Mándoki szerint kilenc magyar (ennyi: se több, se kevesebb!) kelti rossz hírünket a világban. És ami a legszebb: a mi Leslie-nk 60. születésnapjára megkapta az adófizetők pénzén fenntartott Művészetek Palotáját, ahol a többnyire kedvezményesnek tűnő (s csak kis részben borsos árú) jegyek már mind elkeltek az MVM Zrt. (!) által támogatott rendezvényre. Ráadásul az ünnepelt nyilatkozata szerint az első sorokban a német társadalom 200 döntéshozója és véleményalkotója fog ülni. A fentiek között természetesen csak az eredendő rosszindulattal megvertek látnak összefüggést – ők persze fenn fognak akadni azon is, hogy Mándoki, aki Angela Merkel kampányának zenei igazgatója, s egyben a 2009-es CDU-kampánydal szerzője, milyen büszke meghatottsággal (s csak kicsit szabódva) fogadja az újságírói kérdést: vajon írna-e kampánydalt Orbán Viktornak?

Pedig itt két igazi self made man örömteli, happy endszerű (s most véletlenül sem az elhíresült pártközeli cégre szeretnénk utalni) találkozása történik könnybe lábadó szemünk előtt: két jeles férfiú, akik már sokszor bebizonyították, hogy (finoman fogalmazva) kevésbé nemes nyersanyagból is képesek várat építeni. Ehhez elég kicsit tanulmányozni Mándoki profin összerakott (mégis valahol bájosan amatőr ízű) online reprezentációját. Például hivatalos oldalát, vagy a róla szóló, némileg szédelgő feldicsérő jellegű magyar nyelvű Wiki-szócikket, és egy regényes fordulatokban és a sikerhez feltétlenül szükséges nagyotmondásban gazdag pályafutás bontakozik ki. Mert tényleg: a dzsesszkonzis dobtanulmányoktól, a névtelen fúziós dzsesszrock formációban töltött ifjúkoron át hosszú az út az inkább üzleti-zeneipari, mintsem alkotói sikerig. Közben belefér egy kalandos szökés a néhai Jugoszlávián és egy alagúton át Nyugatra (együtt a valóban világhírű rajzfilmes Csupó Gáborral!), egy új hazába, ahol abból kell megélni, amire a piac (a sok rossz ízlésű fogyasztó) igényt tart. Legfeljebb a cv-be majd beleíratjuk, mennyire utáltunk pénzt keresni álmongol/álorosz diszkómaskarában. Mándoki idővel a zenevilág szorgalmas iparosaként szerzett magának diszkrét hírnevet – emellett, némileg ifjúkori álmainak is hódolva, már évtizedek óta turnézik és csinál lemezt a dzsessz- és rockvilág néha már kissé fakult hírnevű, de el nem feledett hőseivel.

Tudjuk, van az a fizetőképes réteg, amelynek a pénztárcájára bízvást lehet alapozni. Az üzletbe most beszálltak, amúgy jó hangsúlyos félhivatalossággal állampártunk és annak csatolmányai és intézményei is. Reméljük, hogy Chaka Khan, Chris Thompson vagy a szinte már nálunk letelepedett Al Di Meola is átérzi a színpadon: éppen egy csodás egymásra találás különösen magasztos pillanatainak lehet meghatott tanúja.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.