„Minden döntéssel el kell számolni, elsősorban annak, aki meghozta – különösen, ha közpénzről van szó. Leginkább azért, hogy a kormány ellenfelei ne alakíthassanak ki olyan közhangulatot, amely az egyébként valós alapot nélkülöző hecckampányukra is fogékonnyá válik. Ezt azoknak is szem előtt kell tartaniuk, akiket a miniszterelnök környezetéhez szoktak sorolni” – üzente Kövér László házelnök a csütörtökön utcára került Heti Válaszban Orbánnak, hogy ugyan fogná már vissza feneketlen kapzsiságát valamelyest, mert az rosszat tesz az ilyen-olyan választási eredményeknek. Mert azt ugye az önállóság két monumentális szobra, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István láttán sem gondolhatja komolyan senki, hogy a „miniszterelnök környezetéhez szoktak sorolni” kitétel nem magát a miniszterelnököt jelentené. Mindegy, Orbán a Kövér elleni hadviselést letudta annyival, hogy időközönként ráuszította a valóban nem túl ártalmasnak tűnő bajuszos veteránra jobbkezi fogdmegjeit, Lázárt vagy Rogánt, amelyik épp eszébe jutott. Lehet, hogy eztán keményebb eszközökhöz kell nyúlnia, mert Öreg Bajszi is elpimaszodni látszik.
Igaz, közel sem annyira, mint a „lassú víz partot mos” alapon iparát űző Áder János, aki előbb lengyelországi útján engedett meg magának némi halk morgolódást a gazda irányába, most meg egyenesen azzal jött az egyik hírportál, hogy magánhadsereget akar, s nem kér tovább Orbán Sándor-palotában lebzselő kémeiből.
Magyarország európai renoméja konkrétan a béka segge alól figyel ki, ezért aztán a mondókák régi barátságára hivatkozva vezetőink egymásnak adják Lengyelország kilincsét tisztán instanciázási kényszerektől hajtván. Legutóbb Orbánt oktatták ki Varsóban, a múlt héten már csak fáradtan elismételték a leckét Ádernak, aki viszont mindebből azt a következtetést vonta le, hogy előfordulhat az is, hogy mi rontottunk el valamit, a találkozó után azt próbálta a maga inkább óvatos, mint slágfertig módján kifejezésre juttatni, hogy nem minden lépésünket az önérdeknek kellene vezetnie, hanem olykor tekintettel lehetnénk a környezetünkre is. Ez pedig nem éppen Orbán stratégiája, ami közismerten abban áll, hogy csak dörzsölten, csak haszonnal, csak ügyesen, élelmesen, okosba kell nyomni a dolgokat.
Ennél azért valamivel durvább a testőrség ügyében kialakult Orbán–Áder-ellentét. A TEK-et – ne feledjük, Orbán jócskán előléptetett személyi testőrének parancsnoksága alatt – azért hozták létre, hogy őrizze legfőbb közjogi méltóságainkat. Nem is kellett azonban túl sok idő ahhoz, hogy Kövér László saját parlamenti őrséget, az ún. Kövér-gárdát létrehívja, amely alakulat azon túl, hogy a t. Ház körüli teendőket ellátja, még a házelnök védelmét is átvette a TEK-től. Áder nyilván ettől kapott vérszemet, amikor azzal jött, hogy milyen faja lenne már egy jó kis Áder-gárda. (Hogy miért mániája ezeknek a fideszes veteránoknak, hogy ha valami polcra felkapaszkodnak, oda mindjárt egy magánhadsereget is szervezzenek, az lehet egy komoly kérdés, de a paranoia szóval és legyintéssel is elintézhető). Na mindegy, az idézett hírportál szerint Orbán személyesen verte le ezt a remek ötletet, mondván, mi a fenének ide egy újabb TEK. Ebben olyannyira igaza van, hogy bennünk az is felmerül, minek az is, ami van?
| ||
Ennek ellenére a dolog ott tart, hogy Áder őrzését átveszi a készenléti rendőrség a TEK-től, állítólag ugye azért, mert a tekesek besúghatják/besúghatnák Orbánnak Áder titkait. Ne kérdezzék röhögve, hogy vajon mik lehetnek ezek, hajfestékmárkák, logopédustelefonszámok, akármi is lehet. Sőt, egyáltalán ne röhögjön senki, mert nincs min. Háború van, és az nem vicces. Orbán–Simicska, Orbán–Kövér, Orbán–Áder, se szeri, se száma. Valójában persze csak egy van, az Orbán–Magyarország. S a küzdők egyikére épp rászámolnak.
Vajon kire?
