Orbán már Áder János ellen is háborút vív – Spiclik a Sándor-palotában

  • narancs.hu
  • 2015. március 22.

Narancsblog

Már csak közvetlen kis szolgái és szűkebb családja ellen nem háborúzik Magyarország dúlt keblű miniszterelnöke. De vajon miért kellett a halvérű államfő ellen is fegyvert ragadni?

Minden döntéssel el kell számolni, elsősorban annak, aki meghozta – különösen, ha közpénzről van szó. Leginkább azért, hogy a kormány ellenfelei ne alakíthassanak ki olyan közhangulatot, amely az egyébként valós alapot nélkülöző hecckampányukra is fogékonnyá válik. Ezt azoknak is szem előtt kell tartaniuk, akiket a miniszterelnök környezetéhez szoktak sorolni” – üzente Kövér László házelnök a csütörtökön utcára került Heti Válaszban Orbánnak, hogy ugyan fogná már vissza feneketlen kapzsiságát valamelyest, mert az rosszat tesz az ilyen-olyan választási eredményeknek. Mert azt ugye az önállóság két monumentális szobra, Mészáros Lőrinc és Tiborcz István láttán sem gondolhatja komolyan senki, hogy a „miniszterelnök környezetéhez szoktak sorolni” kitétel nem magát a miniszterelnököt jelentené. Mindegy, Orbán a Kövér elleni hadviselést letudta annyival, hogy időközönként ráuszította a valóban nem túl ártalmasnak tűnő bajuszos veteránra jobbkezi fogdmegjeit, Lázárt vagy Rogánt, amelyik épp eszébe jutott. Lehet, hogy eztán keményebb eszközökhöz kell nyúlnia, mert Öreg Bajszi is elpimaszodni látszik.

Igaz, közel sem annyira, mint a „lassú víz partot mos” alapon iparát űző Áder János, aki előbb lengyelországi útján engedett meg magának némi halk morgolódást a gazda irányába, most meg egyenesen azzal jött az egyik hírportál, hogy magánhadsereget akar, s nem kér tovább Orbán Sándor-palotában lebzselő kémeiből.

Magyarország európai renoméja konkrétan a béka segge alól figyel ki, ezért aztán a mondókák régi barátságára hivatkozva vezetőink egymásnak adják Lengyelország kilincsét tisztán instanciázási kényszerektől hajtván. Legutóbb Orbánt oktatták ki Varsóban, a múlt héten már csak fáradtan elismételték a leckét Ádernak, aki viszont mindebből azt a következtetést vonta le, hogy előfordulhat az is, hogy mi rontottunk el valamit, a találkozó után azt próbálta a maga inkább óvatos, mint slágfertig módján kifejezésre juttatni, hogy nem minden lépésünket az önérdeknek kellene vezetnie, hanem olykor tekintettel lehetnénk a környezetünkre is. Ez pedig nem éppen Orbán stratégiája, ami közismerten abban áll, hogy csak dörzsölten, csak haszonnal, csak ügyesen, élelmesen, okosba kell nyomni a dolgokat.

Ennél azért valamivel durvább a testőrség ügyében kialakult Orbán–Áder-ellentét. A TEK-et – ne feledjük, Orbán jócskán előléptetett személyi testőrének parancsnoksága alatt – azért hozták létre, hogy őrizze legfőbb közjogi méltóságainkat. Nem is kellett azonban túl sok idő ahhoz, hogy Kövér László saját parlamenti őrséget, az ún. Kövér-gárdát létrehívja, amely alakulat azon túl, hogy a t. Ház körüli teendőket ellátja, még a házelnök védelmét is átvette a TEK-től. Áder nyilván ettől kapott vérszemet, amikor azzal jött, hogy milyen faja lenne már egy jó kis Áder-gárda. (Hogy miért mániája ezeknek a fideszes veteránoknak, hogy ha valami polcra felkapaszkodnak, oda mindjárt egy magánhadsereget is szervezzenek, az lehet egy komoly kérdés, de a paranoia szóval és legyintéssel is elintézhető). Na mindegy, az idézett hírportál szerint Orbán személyesen verte le ezt a remek ötletet, mondván, mi a fenének ide egy újabb TEK. Ebben olyannyira igaza van, hogy bennünk az is felmerül, minek az is, ami van?

false

Fotó: MTI

Ennek ellenére a dolog ott tart, hogy Áder őrzését átveszi a készenléti rendőrség a TEK-től, állítólag ugye azért, mert a tekesek besúghatják/besúghatnák Orbánnak Áder titkait. Ne kérdezzék röhögve, hogy vajon mik lehetnek ezek, hajfestékmárkák, logopédustelefonszámok, akármi is lehet. Sőt, egyáltalán ne röhögjön senki, mert nincs min. Háború van, és az nem vicces. Orbán–Simicska, Orbán–Kövér, Orbán–Áder, se szeri, se száma. Valójában persze csak egy van, az Orbán–Magyarország. S a küzdők egyikére épp rászámolnak.

Vajon kire?

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.