Orbánék és a kultúra

  • narancsblog
  • 2013. május 21.

Narancsblog

„A kormányfő felesége nemcsak a darabot, hanem a partit is élvezte, egy bárszéken ül­ve énekelt és tapsolt a zenekar slágereire” – írja a Bors Pataki Attila musicaljének bemutatójáról tudósítva. Lévai Anikó azt is hozzáfűzi a lapnak, hogy „imádom az Eddát. Hirtelen még a kedvenc számomat sem tudnám megmondani, mert minden dalukat szeretem...”

Világos beszéd: a papa kinn a meccsen szotyizik, a mama csápol Attisnak – így élnek Magyarország első polgárai.

Akkor min csodálkozunk?

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.