Schiffer András és a kettős beszéd

  • narancsblog
  • 2013. január 8.

Narancsblog

Olyan országban élünk, ahol három éve a rasszista szélsőjobboldali párt kis híján a második helyen futott be a parlamenti választáson a „cigánybűnözés” hajtogatására épített kampányának köszönhetően, ahol a lakosság csaknem 80 százaléka nem járulna hozzá, hogy a szomszédjába roma költözzön, és ahol a cigányozás mára többségi – Kerényi György szavaival élve – „interakciós kötőszövet” lett. Ahol privát beszélgetésekben a jól értesültek olyan magától értődően teszik a tolvaj és/vagy betörő után a cigány/kisebbségi jelzőt, mint a mondat végére mi most a pontot.

Mindez nem újdonság, s ezt a kört most csak azért futottuk meg, hogy lássuk, milyen közegbe pottyantotta oda Bayer Zsolt úgynevezett publicisztikáját.

Ugyanebbe a közegbe fúródtak ugyanakkor Schiffer András tegnapi sajtótájékoztatóján elhangzott, igencsak zavarba ejtő szavai is. Elismerésre méltó, hogy az épp szakadás körül táncoló párt vezetője élből elutasította az ötös számú Fidesz-párttagkönyv tulajdonosának rasszista hergelését, és az is releváns felvetés, hogy a Fidesz ezután vajon megtűrheti-e a soraiban Bayert vagy sem. (Nem tűrhetné meg, de gyanítjuk, meg fogja.) Ám Schiffer – a távirati iroda tudósítása szerint – azt is mondta tegnap, hogy „az LMP tisztában van azzal, hogy jó néhány magyar településen »közbiztonsági válsághelyzet van«, ráadásul ezt a rendőrség »hosszú évek óta távcsővel figyeli«. Az ország számos helyén békés, tisztességes emberek rettegnek olyan bűnözőktől, sok esetben bűnöző családoktól, akik nyíltan és büszkén áthágják az alapvető együttélési normákat.”

Mit keresnek itt ezek a levegőben lógó állítások? Schiffer olyan írásra reagál, amelynek szerzője a cigányokat (vagyis nem, mondjuk, a magyar állampolgárok egy részét) állatoknak titulálja, s likvidálásukra szólít fel. Schiffer mégis megenged magának egy hasonló, ám jóval bújtatottabb érvelést, egyértelműen használva a cigányokra alkalmazott sztereotípiákat. Azt, hogy közbiztonsági válsághelyzet okozói, hogy bűnöző családokban élnek, és büszkén áthágják az együttélés alapvető normáit. Schiffer jóval óvatosabb Bayernál: vannak ilyenek köztük, mondja, de hogy kik között, azt nem mondja ki, azt meg végképp nem, hogy a nagy részük ilyen. De legalább következetes: nem is minden cigányt, csak a tisztességeseket védi Bayer állításától: „Az ilyen típusú megbélyegzés – a cikkíró szándékától függetlenül is – azokat a tisztességes embereket sújtja, akik a származásuk miatt nem tudnak boldogulni.” Az meg nyilvánvaló álnaivitás, hogy ez a cikkíró szándékától független volna.

Schiffer András persze nem hülye. Közéletünknek ráadásul nem is becstelen szereplője, vagyis nyilvánvalóan nem akar Bayer ösvényén kóricálni. De a legmegértőbb olvasó is olyan beszédmódot fedezhet fel az idézett szövegben, amelynek legnagyobb iparosa épp az ország jelenlegi vezetője és annak hatalmi köre. Ezt hívjuk, ugyebár, kettős beszédnek. Nem zsidóznak, de bizonyos nyugati pénzügyi érdekkörökről beszélnek, plusz bankárkormányoznak, nem revizionisták, de trianonoznak, nem nácik, de szeretik Nyirőt – és így tovább. Schiffer se rasszista, de bizonyos családokról beszél, homályosan, lebegtetve, halljon ki belőle mindenki azt, amit akar.

Pedig a helyzet pofonegyszerű: bizonyos kérdésekben nincsen de, nem lehet félreérthetőség. Schiffer András egy ilyen ügyben most mégsem így beszélt.

Tisztességes politikus márpedig nem pengethet hamis hangszeren – még akkor sem, ha erre a dallamra milliók ringanának szívesen.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.