Védtelenek, védekezzetek! – A Fidesz megint lefejelte a leggyengébbet

  • narancsblog
  • 2013. október 1.

Narancsblog

„A hatóságok kemények lesznek, határozottak, mintha igazi bűnözőkkel állnának szemben. És már csak azért sem ismernek majd kíméletet, mert a klosárok lesittelésével a bűnügyi statisztikát is lehet kozmetikázni.”

Tegnap elfogadta a parlament a szabálysértési törvény Pintér-féle módosító indítványát, mely szerint „a világörökségi területeken tilos lesz a hajléktalanoknak élniük. Ezen túlmenően a helyi önkormányzatok – Budapesten a fővárosi önkormányzat – felhatalmazást kapnak arra, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében rendeletben jelöljék ki a közterület azon részeit, ahol jogellenes életvitelszerűen tartózkodni”.

false

Noha a tegnapi törvénymódosításnál visszatetszőbb, embertelenebb képmutatás még a mostani parlamentben is ritkaságnak számít, a Fidesz sajtóirodájának sikerült még ezt überelnie azzal, hogy közleményükben kifejtik, „ma minden hajléktalan számára biztosított az ellátás”, hogy „üres szavak helyett ma tettek segítik a hajléktalanokat: ma már az önkormányzatok kötelező feladata a hajléktalanság megelőzése és a hajléktalanok ellátása”, hogy „a baloldallal ellentétben a jelenlegi kormány nem leépíti, hanem segíti a hajléktalanellátást”.

Mit lehet erre mondani? Hogy ennél már nincs lejjebb, hogy ettől a méretes hazugságtól rég le kellett volna szakadnia a plafonnak? Háborodjunk fel kissé, holnap meg valami másik disznóságon? Ó dehogy!

Inkább arra szólítanánk fel a hajléktalanokat, illetve minden jó érzésű embert, karitatív szervezetet, hogy nyomtassák ki, másolják le és terjesszék ezt a sajtóközleményt. Az érintettek pedig éljenek azzal, amit a papagájkommandó állít. Ha „ma minden hajléktalan számára biztosított az ellátás”, akkor keressék fel az illetékes önkormányzatot, és kérjék a jussukat, bármit is jelentsen ez, és ne tágítsanak, míg meg nem kapják. Van rá még egy hetük, mivel a szégyenletes törvény csak egy hét múlva lép hatályba. Előzzék meg a zsarukat, a köztereseket, a gumibotos kommandósokat.

Már csak azért is, mert egy hét múlva a hatóságok minden bizonnyal örömmel és élvezettel tesznek majd eleget immár alkotmányos kötelességüknek, és erőnek erejével fognak fellépni hajléktalan emberekkel szemben. Kemények lesznek, határozottak, mintha igazi bűnözőkkel állnának szemben. És már csak azért sem ismernek majd kíméletet, mert a klosárok lesittelésével a bűnügyi statisztikát is lehet kozmetikázni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.