Lugosi Béla a leghíresebb magyar filmes, de ne álljunk meg itt: alighanem ő minden idők világszerte legismertebb és legnagyobb szeretetnek örvendő magyar művésze. Nevét már régóta utcáknak, tereknek, iskoláknak kellene viselniük fővárosunkban, ám Budapesten egyelőre egyetlen közterület rangját sem emeli meg Lugosi Béla halhatatlan neve. Ennek megváltoztatása érdekében levelet írtunk Lendvai Annának, aki tagja a Fővárosi Közgyűlés szocialista frakciójának (a címzett kiválasztásánál nem a pártszimpátia vezérelt minket: a fiatal fővárosi képviselőnőről, a kulturális bizottság egykori és az oktatási bizottság jelenlegi tagjáról egyszerűen könnyebb volt elképzelnünk, hogy megérti törekvésünk lényegét, érdemben reagál rá, és esetleg küzdeni is kezd a nemes ügyért, mint mondjuk a Fidesz–KDNP-frakció tagjairól). Levelünket alább teljes terjedelmében közöljük – s így fogunk tenni a reményeink szerint hamarosan megérkező válasszal is.
| ||
Tisztelt Lendvai Anna!
Alulírott Greff András, Köves Gábor és Turcsányi Sándor, a Magyar Narancs filmes blogjának (Narancsszem) szerzői azért fordulunk önhöz, mert bízunk benne, hogy a főváros arculatán és hazánk kulturális imázsán egyaránt határozottan javítani kívánó kezdeményezésünk mögé áll, és képviseli azt a Fővárosi Közgyűlésben. Évek óta keserű ízzel a szánkban vagyunk kénytelenek tudomásul venni, hogy a világ vitathatatlanul legismertebb, egyúttal legnagyobb tiszteletnek örvendő magyar művészének, Lugosi Bélának nem viseli nevét közterület Budapesten; ezen a méltatlan és nehezen megmagyarázható állapoton szeretnénk az ön segítségével változtatni.
Lugosi Béla 1882. október 20-án Blaskó Béla Ferenc Dezső néven született az akkor Magyarországhoz tartozó Lugoson. Noha igazán jelentékeny filmszínésszé Hollywoodban vált, az 1910-es években Magyarországon is fontos oszlopa volt a formálódó filmművészetnek: szerepelt például a később Michael Curtiz néven a Casablanca rendezőjeként a filmtörténet egyik ikonjává váló Kertész Mihály több korai rendezésében (Az ezredes; A 99-es számú bérkocsi). Lugosi magyar hadnagyként harcolt az első világháborúban, s a harctéren tanúsított hősiessége okán hazatérte után kitüntetést is kapott, de mivel a Tanácsköztársaság idején aktívan tevékenykedett a színészszakszervezetben, 1919-ben elhagyni kényszerült hazáját.
A 20-as évek elején Lugosi Béla több mint tíz német némafilmben játszik, köztük olyan sikeres darabokban is, mint a Karl May regényéből forgatott Die Todeskarawane. A végül Amerikába emigráló filmszínész továbbra is szerepeket vállal némafilmekben, s miután a Dracula Broadway-verziója, melyben a címszerepet játssza, több száz előadást megélő, zajos sikernek bizonyul, az évtized végén az akkor startoló hollywoodi hangosfilmgyártásban is lehetőséget kap tehetsége bizonyítására.
| ||
1931-ben Todd Browning rendezésében játssza el legjelentősebb, ikonikus szerepét az Universal Stúdió klasszikus (a filmtörténeti lexikonokban mindig rendkívül jelentősnek jellemzett) horrorfilm-szériája meghatározó darabjában, a Draculában, s ugyanebben az évtizedben a stúdió számos további sikerfilmjében (A holló, Frankenstein fia) is fontos szerepeket visz. Lugosi, ahogyan ezt életrajzírója, Arthur Lennig is kiemeli, ezekben a filmekben a hátborzongató hatást nem ravasz sminkkel vagy furcsa jelmezekkel, hanem szokatlanul intenzív tekintetével, elegáns megjelenésével és különös magyar akcentusával érte el. Az az egyszerre arisztokratikus és másvilági, kifinomult és gyomorszorító jelenlét, mely Lugosi fellépését e filmekben jellemzi, akkor és azóta is utánozhatatlannak bizonyult.
Lugosi Béla játszott olykor egyéb műfajú filmekben is (például Ernst Lubitsch híres vígjátékában, a Ninocskában Greta Garbo oldalán), legendáját mégis a klasszikus rémfilmekben megcsillantott tehetségével, valamint az ötvenes években Ed Wood zilált kultuszfilmjeiben (Bride Of The Monster, Plan 9 From Outer Space) produkált időskori alakításaival formálta igazán hatalmasra. Neve 1956-ban bekövetkezett halála után sem merült feledésbe. Ő az egyetlen magyar filmszínész, aki csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán; részben róla szól Tim Burton 1994-es, két Oscar-díjas filmje, az Ed Wood; a popkultúrában a mai napig egymást érik a Lugosi-utalások, melyek közül az angol gótikus rockzenekar, a Bauhaus dala, a számos alkalommal feldolgozott Bela Lugosi’s Dead a legismertebb; életéből színdarabot is írtak, melyet Magyarországon az Oscar-díjas Szabó István rendezésében állítottak színpadra – ebben a változatban (Lugosi – A vámpír árnyéka) Lugosit a kétszeres Kossuth-díjas Darvas Iván, a Nemzet Színésze játszotta.
A magunk részéről a XIV. kerületi Róna utca, vagy a Róna utca Thököly úttól az M3-as felé eső szakaszának átnevezését találnánk legtermészetesebb megoldásnak, lévén itt található a „filmgyár”, a magyar filmkészítés máig szimbolikus objektuma. Ugyanakkor preferenciánkkal távolról sem akarjuk megkötni a döntéshozók kezét, tekintettel a megemlékezés ilyen formájának kétségtelen szükségességére: magyarul, ha bárhol neveznek el a fővárosban utcát, teret Lugosi Béláról, az feltétlenül az utókor épülésére szolgál.
Köszönettel, mint fent:
Greff András
Köves Gábor
Turcsányi Sándor
