Fontos kutatást tett közzé a Medián arról, hogy mennyire látja korruptnak a közvélemény a Fideszt és Orbán Viktor kormányát. A válasz nem nagyon lephet meg senkit. A magyar választók bő kétharmada vélekedik úgy, hogy a kormányra nagy- vagy nagyon nagy mértékben jellemzőek a pénzügyi visszaélések. Ugyanebben a hónapban a Fidesz 4 százalékpontot erősödött, így több szavazója volt, mint az összes (!) többi pártnak együttvéve. Célszerű tehát innen kezdeni a gondolkodást.
A politikai pártok korrupciós érintettségét, bár kevésbé alaposan körbejárva, márciusban mérte a Publicus is. Politikai pártokat mondok, mert miután kiszörnyülködtük magunkat a Fidesz és Orbán Viktor korrupciós mutatóin, érdemes egy pillantást vetni az alábbi ábrára is.
| ||
A Medián kutatásának legfontosabb adatát láthatjuk. A Fidesz megítélésén csak úgy érdemes elképedni, hogy rögtön hozzátesszük: a szavazók az MSZP-t lényegében ugyanennyire korruptnak látják – és kisebb mértékben bár, de az ábrán nem megjelenő többi parlamenti pártot is.
Négy hónap összevont adatai alapján a korrupciós lista harmadik helyén, az éllovasoktól alig lemaradva a DK áll 66%-kal, őket követi az Együtt 59%, a PM és a Jobbik 56-56% és az LMP 54%-os értékkel (Hann Endre szíves közlése).
Még egyszer, hogy ne legyen félreérthető: míg a magyar közvélemény közel háromnegyede a Fideszt és az MSZP-t is, a kormányzáshoz csak Gyurcsány Ferenc révén kapcsolódó DK-t kétharmaduk, az összes többi pártot pedig több mint felük tartja korruptnak.
Nyugodtan mondhatjuk tehát, és ezt erősíti a Publicus márciusi felmérése is, hogy a magyar választók a politikai pártokat általában, így a politikai élet egészét tekintik korruptnak, és ez a vélekedés nagyjából független attól, hogy melyik párthoz milyen konkrét korrupciós ügy kapcsolható – ha van ilyen ügy egyáltalán. Nyilván, a rivális politikai párt mindig korruptabbnak tűnik a sajátunkénál, de a magas értékek azt jelzik, hogy a „táboron belül” is sokan vannak, akik szkepszissel figyelik akár a saját, akár a szövetséges pártot.
Mindez nem magyar sajátosság. Alig két hónapja 70%-kal választották újra az erdélyi Nagybánya polgármesterét, aki a kampányban személyesen nem tudott részt venni. Ennek oka, hogy éppen a börtönben tartózkodott tettenéréssel súlyosbított korrupciós ügyei miatt. És ugyanígy nyert a többi, korrupcióval minden jel szerint okkal vádolt romániai polgármester is. Ha máshova nézünk a szomszédban, ugyanezt látjuk. Miközben Sanader egykori horvát kormányfő ellen komoly korrupciós vád van és a volt miniszterelnök előzetes letartoztatásban senyved, pártja, a Tudjman által alapított HDZ négy év kihagyás után meglehetősen simán nyeri a választásokat és állít (jóllehet pártonkívüli) miniszterelnököt.
Az viszont magyar sajátosság, hogy a Fidesz úgy ér el kimagasló értékeket a korrupciós skálán, hogy a rendőrség és az ügyészség semmit nem tesz a sajtó által feltárt ügyek tisztázásáért. Kormánypárti politikust még soha nem értek tetten, rabláncon elvezetve is csak ellenzékit láthatott az egyszeri magyar tévénéző. Az tehát mindenképpen figyelemre méltó, hogy a bűnüldözés intézményei és az értelemszerűen minden egyes alkalommal mély hallgatásba burkolódzó kormány-média ellenében gondolja a magyar felnőtt lakosság háromnegyede azt, hogy a Fidesz korrupt. Nem kevés malíciával úgy is fogalmazhatunk, hogy a kormányzati kommunikáció és a Fidesz által kézivezérelt ügyészség sikere, hogy csak ennyien gondolják így...
Mindebből legalább két tanulság adódik. Az egyik kézenfekvő: a Fidesz eminens érdeke a politika egészét korruptnak láttatni. Ha mindenki sárosnak látszik, akkor nem csak a relatív különbségek jelentősége csökken, de az éppen aktuális ügyek is kisebbnek, megszokottabbnak mutatkoznak. A Louis Vuitton táskák, a családtagok nevén felbukkanó luxus-ingatlanok vagy a sebtében megszerzett sokhektáros birtokok fedezetének eredetét firtató kérdések eltompulnak, ha az uralkodó vélekedés szerint a politika része mindez.
A másik tanulság az ellenzékkel kapcsolatos. Lehet és kell az ellenzéknek azzal kampányolni, hogy mi majd megtisztítjuk közéletet és leváltjuk a korrupt Fideszt. Lehet és kell, de nem lesz elég. Mindez nyilvánvalóan szükséges, de a többség megszerzésének nem elégséges feltétele.
Két okból sem. Egyrészt azért, mert a választók elsősorban nem a jól hangzó, de kevés hitelességű anti-korrupciós charták kidolgozottsága és fogalmi letisztultsága alapján választanak polgármestert vagy képviselőt, hanem sokkal inkább azon az alapon, hogy ki épít majd utat, szerez több pénzt a szükséges fejlesztésekre vagy teremt élhetőbb várost/országot. Átláthatósági deklarációkkal még nem nyertek választást.
Másrészt pedig éppen azért nem érdemes nagy reményeket fűzni a Fidesz korrupció alapú támadásához, mert az ellenzék hitelessége hiányzik ehhez. Valamennyi ellenzéki párt ott ül a parlamentben, és mint láttuk ez bőven elegendő ahhoz, hogy azonos vagy közel azonos megítélés alá essenek, mint a Fidesz.
Nem 1998-at írunk, amikor a Tocsik-ügy kapcsán a Fidesz mint az egyetlen tiszta kezű párt tudta önmagát prezentálni (feledtetve a pár évvel korábbi székházbotrányt), és nem is 2010-et, amikor a szocialisták nyolc éve után a többség még mindig elhihette, hogy ennél már csak tisztább lehet a közélet, ha a Fidesz győz. 2018-ban a választás legfőbb kérdései között minden bizonnyal nem fog szerepelni a korrupció. Stratégiát pedig a fontos kérdésekre adott válaszokra érdemes építeni.
