"Problem, problem
Problem, the problem is you
What you gonna do"
(Sex Pistols: Problems)
Ha egy autóról a gyártó azt állítja, hogy öt litert fogyaszt száz kilométeren, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez olyan laboratóriumi körülmények között történik, amire mi magunk semmi esetre sem leszünk képesek az M7-esen, és örülhetünk, ha nagy odafigyeléssel megússzuk hét literrel a budaörsi Auchantól Siófok külsőig. Valami hasonló történt most vasárnap Hódmezővásárhelyen is.
Márki-Zay Péter megmutatta, hogy mire képes az ellenzék laboratóriumi körülmények között. Végy egy kiváló, ráadásul a jobbos véleménytöbbségbe illeszkedő jelöltet, keress egy települést, melynek kiskirályát folyamatosan ekézi az országos média (pontosabban annak független része) és fogj össze a győzelem érdekében – nem csak úgy hallgatólagosan, hanem nyilvánosan. Majd ne csak sajtóközleményekkel támogasd őt, meg vicces Facebook bejegyzésekkel, de mozgósítsd a saját aktivistáid, tegyél bele lábmunkát, ne fintorogj, hogy az embered hét gyermekes katolikus és közelebb áll a Jobbikhoz mint hozzád. Ahogyan később a Magyar Gárda-pólós közönség sem fog fintorogni, amikor Dés László zenél nekik.
Hódmezővásárhely példájában az a nagyszerű, hogy mindez megtörténhetett, rácáfolva az ásott árkok és a diszruptív nemzet narratívák valamennyi alaptézisére, pedig valószínűleg sem az aktivisták, sem a szavazók többsége nem olvasott Heller Ágnest. Összeállt az ellenzék valamennyi szereplője, félretett kételyt és morfondírt, keményen dolgozott egy cél érdekében – és győzött. Épp olyan váratlanul, mint amekkora eufóriát kiváltva.
Hódmezővásárhely példája azért tesz melankolikussá mégis, mert országosan éppen úgy nem reprodukálható, ahogyan a gyári ötliteres fogyasztást sem érte még el gyakorló autóvezető.
Érdemes szemügyre venni ismét a siker komponenseit.
- A jelölt. Nincs 106 Márki-Zay. Van talán 10, esetleg 20 hasonló adottságú jelölt, amihez nagyvonalúan hozzá lehet adni néhány ismert és már bizonyított pártprominenst. Hasonló adottságokon nem pusztán a politikai tehetséget értem, hanem a közösségbe való beágyazottságot, a megbecsültséget, a feddhetetlenséget (illetve ami ma gyakran ezzel szinonim: a politikai előélet hiányát) is. Márki-Zay Péter mindegyik kritériumnak megfelelt, sőt: bizonyos értelemben definiálta is az ideális jelölt fogalmát. Azaz keresve sem lehetett volna jobbat találni nála (és a Jobbikot dicséri, hogy meg is találta).
- Az ellenfél. Akárkit indított volna a Fidesz, a tényleges ellenfél Lázár János volt a városban. Ahogy Tállai Mezőkövesden, Kósa Debrecenben vagy Rogán az ötödik kerületben és sorolhatnánk – de nem a végtelenségig, mert számos helyen nincs ilyen nagyra nőtt kiskirály, így nem tud megképződni – és a független média által megerősödni az a vélemény, hogy ez már sok. Hogy tehetett bármit a városért, de túl sok a lézer, a nagyképűsködés, a gyerekek vagyona, a semmiből kinőtt kastély és így tovább. Paradox módon azt gondolom, Hódmezővásárhelyen segített az, hogy Lázár János egyik bábja volt az ellenfél és nem az ismeretlen pártkatona, aki legfeljebb a némethszilárdi librettó betűhív felmondására képes.
- Az összefogás. A megállapodás történetét és részleteit nem ismerjük, de nem is kell. A lényeg az, hogy a helyben második legerősebb ellenzéki párt, az MSZP csatlakozott, majd ugyanígy tettek a többiek is. És itt álljunk meg egy pillanatra: nem hallgatólagos megállapodás volt, ami sokak szerint mindmáig a Jobbikkal való együttműködés titka, hanem nyilvános. Mindenki tudta, tudhatta, hogy miről szól ez a történet. A másik fontos elem, hogy nem úgy működött a megállapodás, amint az számos helyen, mint hallani például az MSZP és a DK között működik: nevezetesen a saját párt stratégái és aktivistái csinálják a kampányt. Hanem úgy, hogy mindenki (azaz leginkább az MSZP és a Jobbik, melyek a városban erősebbek a többieknél) beletett mindent, amit tudott. Romantikus eredetű közhellyel élve: vállvetve dolgoztak egymásért, a jelöltért, az ügyért.
Ez a harmadik elem az, ami leginkább szkepszisre ad okot azzal kapcsolatban, hogy Hódmezővásárhely példája emulálható-e 106 választókerületben. Ha a laboratóriumi körülmények kiterjeszthetőek volnának az ország egészére, jó okunk volna reménykedni abban, hogy már áprilisban véget ér a NER nyolc éve.
Másképpen: ha az ellenzéki politikusok egyrészt elhinnék, hogy lehetséges győzni – nem egymás, hanem a Fidesz ellen is –, másrészt hajlandóak volnának akár a saját pillanatnyi érdekeik ellenében, sőt, korábbi rögeszméikkel szembe fordulva is politizálni, akkor a vásárhelyi példa ragadóssá válhatna, feltéve, hogy nem számít többé a saját identitás, vagy a jelöltekért kapható költségvetési támogatás (ami, úgy tűnik, minden ellenzéki párt számára szemérmesen elhallgatott, de fontos szempont). Akkor lehetne egyetlen, alkalmas ellenzéki jelölt minden körzetben, vagy legalább abban a 60-70 választókerületben, melyek megnyerése elengedhetetlen Orbán Viktor megbuktatásához.
Az elmúlt nyolc év ellenzéki tapasztalata alapján ez nem fog megtörténni. Márki-Zay élő bejelentkezését, bármelyik csatornán néztük, azt láthattuk, hogy összefogásért kiáltanak a kommentelők. Jelen pillanatban mégis úgy tűnik, hogy ez a választói igény nem fog teljesülni.
Ha mégis megállapodnának legalább 20-30 körzetben, akkor a kétharmad nagy valószínűséggel elkerülhető volna.
Az olvasó pedig minden bizonnyal hamarosan látni fogja, hogy mi a helyzet összefogásfronton. Ha másból nem, akkor abból, hogy hányféle március 15-ei ünnepségre kap meghívót.
