A Jobbik és a Fidesz civiljei máris elkezdték a gyűlöletkeltést és a szavazatszerzést

  • Urfi Péter
  • 2015. november 14.

Publicisztika

A világ gyászol, mindenki az összefogásról beszél, de a szélsőjobb és a békemenetesek már a menekültek ellen hergelnek. Amivel pont a terroristáknak tesznek szívességet.

Ha korábban nem, a Charlie Hebdo elleni merénylet óta mindenki olvashatta azokat az elemzéseket, amelyek a terrortámadások egyik fő motivációjának a társadalmi feszültségek növelését tartják, és figyelmeztetnek, hogy az európai szélsőjobb és a dzsihádista szervezetek végső soron egymást támogatják.

false

A könyvtárnyi szakirodalomból lássuk most a kiváló külpolitikai szakértő, a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium rektora, Feledy Botond írását: „A rajzokért való bosszú az elkövetők szintjén működhetett motivációként, de biztos, hogy főnökeik, felbujtóik és pénzelőik nem csupán ebben gondolkodtak. Az egyik közvetlen céljuk lehetett, hogy a terrorcselekmény következtében növekvő iszlamofóbia segítségével a francia muszlim közösségekből nagyobb merítésük legyen. A szélsőjobbos pártok megerősödnek, a mecsetek elleni támadások és az utcákon egyszerűen elszaporodó sanda tekintetek újra teremtik, és egyben radikalizálják a nyugat-európai muszlim közeget. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb szegregáció, diszkrimináció miatt arra számítanak, hogy (még) több fiatal keres épp náluk vigaszt. Így egy merénylő százat csinál.”

Az egyik áldozat letakart holtteste

Az egyik áldozat letakart holtteste

Fotó: MTI/AP

A pénteki párizsi merényletek elkövetőinek személyéről egyelőre nem sokat tudunk. A magyar sajtóban Iszlám Államként emlegett Daesh magára vállalta a támadást, és a francia kormány is őket tartja felelősnek, de bizonyítékokkal senki nem szolgált. A BBC szerint az egyik elkövetőnél szíriai útlevelet találtak. Szemtanúk szerint az elkövetők franciául beszéltek, és azt kiáltották, Allah Akbar. Hollande elnök szerint külföldről előkészített, megtervezett és megszervezett, külföldi segítséggel végrehajtott háborús tettről van szó. Nagyjából ennyit tudunk most, de ezek sem biztos információk.

A gyűlöletkeltéshez és a pártpropagandához azonban nem kellenek bizonyítékok.

Vona Gábor Gondolatok a merénylet másnapján című dolgozatában azt írja: „A terrorizmus és a migráció között igenis van kapcsolat. A bevándorlás egyértelműen növeli a terrorveszélyt. A bevándorlók nem terroristák, de jól látható a folyamat, ahogy Európába érkezve rádöbbennek, hogy itt sem fenékig tejfel az élet, majd emiatt frusztrált közösségekké válnak, akik között a terrorsejtek könnyen megtalálják a maguk utánpótlását. Akár több generáció után is… Európa migrációs politikája és a multikulturális EU koncepciója már régen megbukott, de a tegnapi nap után ez többé nem vitatható.” A Jobbik elnöke ezután többek között a kvótarendszer elutasítását és az EU elleni összefogást sürgeti, és megnevezi a bűnösöket: „A migrációt erősítő, támogató és az abban rejlő veszélyeket kicsinyítő politikai pártok – különösen a balliberális oldal, de több jobboldali szereplő – hibája nem tagadható mindazért, ami Európában zajlik.”

A kormányt nemcsak békemenetekkel, hanem kampányplakátokkal is támogató CÖF túltesz a Jobbikon. Értelmezésük szerint a párizsi terrortámadással a „migráns munkaerő-turizmus álcája lehullott”. Továbbá: „a CÖF-CÖKA ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy az ellenőrizetlen, ismeretlen szándékú tömegek elvtelen befogadása a terrorizmus szempontjából milyen potenciális veszélyeket rejt magában.” Ami természetesen Gyurcsány és Merkel hibája: „A CÖF-CÖKA felhívja a migrációt támogató baloldali politikusokat, hogy valljanak színt, és bízunk abban, hogy Angela Merkel német kancellár is a történtek után felismeri megkerülhetetlen felelősséget.”

Polgári Magyarországért-díj a CÖF-nek

Polgári Magyarországért díj a CÖF-nek

Fotó: MTI

Tehát még egyszer: nem tudjuk, kik követték el a párizsi merényleteket, de egyelőre az tűnik valószínűnek, hogy a Daesh külföldről irányított terroristái. A Jobbik és a Fidesz civiljei pedig azokat hibáztatják, akiknek jó része éppen a Daesh elől menekül. Akiknek a rokonait ugyanezek a gyilkos állatok mészárolták le. Nehéz elképzelni aljasabbat ennél.

Azon nincs mit csodálkozni, hogy a magyar szélsőjobb – és mostanában a kormánypártok nyilatkozatai is egyre gyakrabban idetartoznak – a világ minden tragédiájáért a baloldalt teszi felelőssé. A bevándorlás és a terrorizmus összemosása sem most kezdődött: a kezdőrúgást maga a miniszterelnök végezte el a Charlie Hebdo elleni támadás gyásznapján. De az megdöbbentő, hogy akik ezt a retorikát használják, nem ismerik fel: a menekültek, bevándorlók, migránsok, idegenek, kisebbségek elleni gyűlöletkeltés többek között a terroristáknak is sokat használ.

Ha tudják ezt, és mégis teszik, az még rosszabb.

Ebben a helyzetben minden politikus és közszereplő sokat tehet azért, hogy a terror ne érje el ezt a célját. Hogy egy merénylő ne csináljon száz másikat. „Most adj, Uram, bölcsességet a hatalommal rendelkezőknek, hogy ne a vak gyűlölet, a kérlelhetetlen bosszúvágy, hanem a megfontolt, gyógyító szándék vezesse őket!” – írta szombat reggel Böjte Csaba a Facebookon.

A Jobbik és a Fidesz szövetségesei ez ellen dolgoznak. Nemcsak hazudnak, nemcsak szégyenteljes módon használják szavazatszerzésre a francia tragédiát, hanem a terroristáknak is segítő kezet nyújtanak.

Várjuk Orbán Viktor elhatárolódását.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.