Az ország, ahol még nem találták fel a populizmust

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. október 9.

Publicisztika

Európában a 2008-as válság után számos országban létrejöttek radikális populista pártok. Portugália az egyetlen, melyben ilyen párt azóta sincs.

Október 4-én csöndben lezajlottak a parlamenti választások Portugáliában. Nemzetközileg csak kevesen szenteltek neki figyelmet, pedig fontos következtetésekre adhat alkalmat, lévén az eurozóna olyan tagjáról szó, melyet továbbra is komoly krízis sújt. Portugália esete sok tekintetben türközi mindazt a problémahalmazt, mellyel a dél-európai övezet mindmáig küszködik.

Annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások a Szocialista Párt (PS) győzelmét jósolták, s ez nagyjából megfelelt volna a papírformának, ugyanis a 2011 óta kormányzó jobboldali koalíció reputációját igencsak megtépázta a pedánsan abszolvált gazdasági rendteremtés, mégsem a baloldal győzött. Felfoghatnánk ezt úgy is, mint egy nagyon józan, felelősségteljes választói hozzájárulást a folytatáshoz. De a kép azért ennél sokkal árnyaltabb…

Tény, hogy a jobbközép Szociáldemokrata Pártból (PSD) és az úgynevezett Szociális és Demokratikus Centrum-Néppártból (CDS-PP) álló pártszövetség kapta a legtöbb támogatást (38,8%), de ennek dacára kevesebb hellyel rendelkeznek most a parlamentben (230 helyből 100-zal), mint korábban. A baloldalnak, ha érintett pártjainak szavazatait összeadjuk, több mandátuma van, így ha az eddigi kormány vállalja a továbblépést, úgy csak kisebbségi kormány lesz alakítható.

A portugál pártpolitika ugyanakkor jelentősen eltér az európai trendektől. Nem jellemző rá például a nagykoalíció. Kérdés tehát, hogy vajon továbbra is kizárja-e a két nagy párt ezt a lehetőséget?

A 2008-as válság után gyakorlatilag minden olyan európai országban, melyet kirívó módon érintett a monetáris bizonytalanság és a termelés visszaesése, megerősödött a radikalizmus és a populizmus. Létrejöttek olyan alternatív, „lázadó” pártok, melyek felrúgták az eddigi konszenzust és politikai tradíciót. Portugália az egyetlen, melyben ilyen párt azóta sincs.

A magyarázatot erre a legtöbb elemző abban látja, hogy a 10,5 milliós ország az elmúlt, gazdaságilag igen nehéznek bizonyult években – főként 2011 óta – félmillió lakosát veszítette el, többnyire a radikalizmusra hajlamos fiatalokat. Ők a volt portugál gyarmatokra vándoroltak ki, ahol többnyire fellendülést hozott az elmúlt időszak. Ilyen Angola a maga drámai módon fejlődő olajiparával, vagy Mozambik, ahol nagy gázlelőhelyeket tártak fel, s a liberális gazdaságépítés a 2000-es évek második fele óta – az IMF szerint is – példátlan sikernek látszik. Vagy Brazília, mely minden gondja ellenére az egyik meghatározó gazdasági tényezővé vált India és Kína mögött.

Következésképp Portugáliában a választások kampányai, miként az elmúlt hónapokban is, nélkülözik a hisztérikus pillanatokat és a túlzott ellenségeskedést vagy ellenségkeresést. Igaz, ez azt is jelenti, hogy a szavazók száma is eléggé alacsony, ráadásul választásról választára csökken.

Tanulságos megnézni azonban, milyen támogatottságot szereztek a radikális, populista pártok az eurozóna (plusz Norvégia) nyugati államaiban, vagyis a „klasszikusnak” számító demokráciákban a váláság által teremtett különleges kihívások miatt. Dánia, Finnország, Görögország és Nagy Britannia esetében az eredményeket már választások támasztják alá, a többi államban pedig közvélemény-kutatások.

Ausztria

Szabadságpárt (Freiheitliche Partei Österreichs, FPÖ): 32% – a felmérések szerint jelenleg a legtámogatottabb párt.

Dánia

Dán Néppárt (Dansk Folkeparti, DF): 21,1% – a második legtámogatottabb párt lett a 2015. június 18-i választásokon.

Finnország

Finnek (Perussuomalaiset, PS): 17,7% – második (2015. április 19. választás).

Franciaország

Nemzeti Front (Front National, FN): 27% – jelenleg a legtámogatottabb párt.

Görögország

Sziriza (ΣΥΡΙΖΑ): 35,5% – első (2015. szeptember 20. választás).

Hollandia

Szabadságpárt (Partij voor de Vrijheid, PVV): 14,3% – a harmadik.

Írország

Sinn Féin (SF): 19% – negyedik.

Nagy Britannia

UKIP (UK Independence Party): 12,6% – harmadik (2015. május 7.)

Németország

Alternatíva Németországért (Alternative für Deutschland, AfD): 5,4% – az ötödik.

Norvégia

Haladás Párt (Framstegspartiet, FrP): 11,3% – harmadik.

Olaszország

Öt Csillag Mozgalom (Movimento Cinque Stelle, M5S) 26,5% – második.

Északi Liga (Lega Nord, LN): 15,2% – harmadik.

Spanyolország

Podemos: 15,9% – a harmadik.

Svédország

Svéd Demokraták (Sverigedemokraterna, SD): 21,2% – harmadik.

A szerző a DK elnökségi tagja

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.