Az ország, ahol még nem találták fel a populizmust

Ara-Kovács Attila
2015. október 9.

Publicisztika

Európában a 2008-as válság után számos országban létrejöttek radikális populista pártok. Portugália az egyetlen, melyben ilyen párt azóta sincs.

Október 4-én csöndben lezajlottak a parlamenti választások Portugáliában. Nemzetközileg csak kevesen szenteltek neki figyelmet, pedig fontos következtetésekre adhat alkalmat, lévén az eurozóna olyan tagjáról szó, melyet továbbra is komoly krízis sújt. Portugália esete sok tekintetben türközi mindazt a problémahalmazt, mellyel a dél-európai övezet mindmáig küszködik.

Annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások a Szocialista Párt (PS) győzelmét jósolták, s ez nagyjából megfelelt volna a papírformának, ugyanis a 2011 óta kormányzó jobboldali koalíció reputációját igencsak megtépázta a pedánsan abszolvált gazdasági rendteremtés, mégsem a baloldal győzött. Felfoghatnánk ezt úgy is, mint egy nagyon józan, felelősségteljes választói hozzájárulást a folytatáshoz. De a kép azért ennél sokkal árnyaltabb…

Tény, hogy a jobbközép Szociáldemokrata Pártból (PSD) és az úgynevezett Szociális és Demokratikus Centrum-Néppártból (CDS-PP) álló pártszövetség kapta a legtöbb támogatást (38,8%), de ennek dacára kevesebb hellyel rendelkeznek most a parlamentben (230 helyből 100-zal), mint korábban. A baloldalnak, ha érintett pártjainak szavazatait összeadjuk, több mandátuma van, így ha az eddigi kormány vállalja a továbblépést, úgy csak kisebbségi kormány lesz alakítható.

A portugál pártpolitika ugyanakkor jelentősen eltér az európai trendektől. Nem jellemző rá például a nagykoalíció. Kérdés tehát, hogy vajon továbbra is kizárja-e a két nagy párt ezt a lehetőséget?

A 2008-as válság után gyakorlatilag minden olyan európai országban, melyet kirívó módon érintett a monetáris bizonytalanság és a termelés visszaesése, megerősödött a radikalizmus és a populizmus. Létrejöttek olyan alternatív, „lázadó” pártok, melyek felrúgták az eddigi konszenzust és politikai tradíciót. Portugália az egyetlen, melyben ilyen párt azóta sincs.

A magyarázatot erre a legtöbb elemző abban látja, hogy a 10,5 milliós ország az elmúlt, gazdaságilag igen nehéznek bizonyult években – főként 2011 óta – félmillió lakosát veszítette el, többnyire a radikalizmusra hajlamos fiatalokat. Ők a volt portugál gyarmatokra vándoroltak ki, ahol többnyire fellendülést hozott az elmúlt időszak. Ilyen Angola a maga drámai módon fejlődő olajiparával, vagy Mozambik, ahol nagy gázlelőhelyeket tártak fel, s a liberális gazdaságépítés a 2000-es évek második fele óta – az IMF szerint is – példátlan sikernek látszik. Vagy Brazília, mely minden gondja ellenére az egyik meghatározó gazdasági tényezővé vált India és Kína mögött.

Következésképp Portugáliában a választások kampányai, miként az elmúlt hónapokban is, nélkülözik a hisztérikus pillanatokat és a túlzott ellenségeskedést vagy ellenségkeresést. Igaz, ez azt is jelenti, hogy a szavazók száma is eléggé alacsony, ráadásul választásról választára csökken.

Tanulságos megnézni azonban, milyen támogatottságot szereztek a radikális, populista pártok az eurozóna (plusz Norvégia) nyugati államaiban, vagyis a „klasszikusnak” számító demokráciákban a váláság által teremtett különleges kihívások miatt. Dánia, Finnország, Görögország és Nagy Britannia esetében az eredményeket már választások támasztják alá, a többi államban pedig közvélemény-kutatások.

Ausztria

Szabadságpárt (Freiheitliche Partei Österreichs, FPÖ): 32% – a felmérések szerint jelenleg a legtámogatottabb párt.

Dánia

Dán Néppárt (Dansk Folkeparti, DF): 21,1% – a második legtámogatottabb párt lett a 2015. június 18-i választásokon.

Finnország

Finnek (Perussuomalaiset, PS): 17,7% – második (2015. április 19. választás).

Franciaország

Nemzeti Front (Front National, FN): 27% – jelenleg a legtámogatottabb párt.

Görögország

Sziriza (ΣΥΡΙΖΑ): 35,5% – első (2015. szeptember 20. választás).

Hollandia

Szabadságpárt (Partij voor de Vrijheid, PVV): 14,3% – a harmadik.